Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
7. szám - Farkas Péter–Rétiné Palotai Emese–Toókos Ildikó: Laboratóriumi kísérletek húsipari szennyvizek tisztításának vizsgálatához
306 Hidrológiai Közlöny 1970. 7. sz. Farkas P.—Rétiné, Palotai E.—Toókos I.: Laboratóriumi kísérletek növelő hatás kisebb, csupán 1: 20 arányú, megfigyelhető, hogy az oxigénemésztésnek több szakasza van, és valószínű, hogy a légzésnövelő hatást elsősorban az oldott fázis okozza, amiben a vér, szövetnedve, és — rothadás esetén — a rendkívül bűzös zsírsavak is megjelennek. A szennyvíztisztító telepek üzemelése szempontjából kritikusak a magas oldott szervesanyagtartalmú vizek, mivel ezek, váratlan lökésszerű terhelés esetén, amikor a rendszer tartózkodási ideje is lecsökken, igen nagy növekedést okozhatnak az O a-emésztésben, ami 0 2-hiányt, esetleg berothadást okozhat. A mennyiségi lökések során esetleg oldott szervesanyag távozhat az elfolyó vízzel. Ilyen kritikus komponens esetünkben a vér, ezért a vágásnál külön kell felfogni, és nem szabad a csatornába engedni. A vágóhídi szenyvizek kezelésénél a vér állandó jelenléte miatt egy bizonyos minimális tartózkodási időt kell betervezni, ami a szükséges kiegyenlítést is biztosítja. Ez általában több, mint 12 óra. A lebegő és kolloid szennyezés elvileg kémiai kicsapás vagy kontaktstabilizáció útján is eltávolítható lenne, azonban a valódi oldatot képező szerves szennyezés eltávolítására — melynek mindenkori mennyisége a közölt eljárásokkal jól mérhető — feltétlenül a biológiai eljárást kell alkalmaznunk, mint a jelenleg erre a célra rendelkezésre álló legolcsóbb technológiát. Ebben az esetben az iszap biológiai stabilizációja is nagyrészt végbemegy, hacsak nem gyűlik fel benne nagymennyiségű szerves hulladék és lebegőanyag. Ez utóbbiak távol tartása gerebek és zsírfogók útján ugyancsak lényeges. IRODALOM [1] Benedek P. (19f>7): A városi és ipari szennyvizek eleveniszapos tisztításának egységes alapelvei. (Az eleveniszapos szennyvíztisztítás kinetikai jellemzése.) VITUKI Tanulmányok és Kutatási Eredmények. 20. sz. [2] Benedek P., Farkas P. (1908): Über die Betriebsparaineterdes Belebtschlammverfahrens. OWF 109, pp. 1239—1245. [3] Bhatla, N., Stack, T., Weston F. (1960): Design of Wastewater Treatment Plants From Laboratorv Data. WPGF 38. pp. 601—613. [4] Eckenfelder, W. W. (1967): Comparative Biologieal Waste Treatment Design. Proc. ASCE. 93. SA 6. 157—170. [5] Eckenfelder, W. W.—Gloyna, E. F. (1964): NewAspects of Biologieal Waste Treatment Design. 33 rd Int. Conf. Chem. Warsaw. [6] Eckhoff, D. W., Jenkins, D.: Treatment loading effects in the activated sludge process. Proc. III. rd. Int. Conf. W. Pollution Research Section II/ Paper 14 IAWPR, Washington. [7] Farkas P. (1966): Zur Bestimmung der Sauerstoffzehrung und Bakterienmasse von Belebtechlamm. Sbornik III. Seminár Nove Analitieke Methody v Chémii Vody. p. 193. CSVTS, Bratislava. [8] Farkas P. (1967): A városi és ipari szennyvizek tisztításának egységes alapelvei. (Az eleveniszap légzésének vizsgálata) VITUKI összefoglaló jelentés. [9] Farkas P. (1969): A biológiai szennyvíztisztítás jelenlegi állása. Magyar Kémikusok Lapja, 2. sz. pp. 74—83. [10] Farkas P., Németh Á. (1969): Eleveniszapos szennyvíztisztító telepek tervezési alapadatainak meghatározása modellkísérletek útján. Vízügyi Közlemények. (Sajtó alatt.) [11] Farkas P. (1968): Method for Measuring Aerobic Decomposition Activity of Activated Sludge in an Open System. IV t h Conf. on Water Pollution Research Seetion II. Paper 1. l'ergamon Press. [12] Farkas P. (1969): Eljárás eleveniszap aktivitásának aerob körülmények között, nyitott rendszerben való mérésére. Beszámoló a VITUKI 1967. évi munkájáról (sajtó alatt). [13] L. Hartmann, G. Laubenberger (1968): Toxicity measurements in activated sludge. Proc. ASCE, SA 2. 94, pp. 247^-256. [14] Bétiné, Palotai E.: Húsipari szennyvizek biológiai tisztításával kapcsolatos kérdések vizsgálata. Diplomamunka, Budapesti Műszaki Egyetem, 1969. [5] Tischler, L. F., Eckenfelder, W. W. (1968): Linear Substrate Removal in the activated Sludge Process. 4 t h Int. Conf. on Water Pollution Research, Paper II-4. Pergamon Press. [16] Toókos I.: A baromfiipar részére hazai viszonyoknak megfelelő biológiai szennyvíztisztító rendszer kidolgozása. VITUKI Beszámoló, 1968. Laboratoriumsversuche zur Untersuchung der Reinigung von Abnassern der fleischverarbeitenden Industrie (Methodologische Studie) Farkas, P. — Frau Réti (Palotai, E) — Frl. Toókos, I. Bei der Projektierung einer Abwasserklaranlage muss nachgewiesen werden, welehe Abwasser für den Betrieb kritisch sind. Bei Projektierung der Reinigungstechnologie ist nicht jedesmal die Möglichkeit gegeben, über die zu erwartenden Verháltnisse der Abwasser Laboratoriumsversuche und nachfolgende halbindustrielle Versuehe durchzuführen. Die unsererseits beschriebenen fraktionierten Retortenversuehe — wenn sie auch die laufend gespeisten (Betriebs-) Versuehe nicht ersetzon — geben in gegebenem Fali unbedingt verwendbare Orientierungen über jene Abwasser, die in der Klareinrichtung stossartige Überbelastung, Sauerstoffmangel, Faulnis, Sehaumbildung verursachen, oder eine gesteigerte Schlambehandlung notwendig machen. Am Beispiel der Abwasser der fleischverarbeitenden Industrie wird die angewandte Methodik gezeigt. Im Laufe der Versuehe habén wir die CSB-Beseitigung der Abwasser und parallel in der Mischung Sehlamm- Abwasser auch die Sauerstoffdefizitkurve aufgenommen. Für die genaue Bestimmung des Wertes der adsorbierten Fraktion, als auch Feststellung der Abhangigkeit der Nahrstoffkonzentration der Atmung, habén wir Messungen vorgenommen. Aus den Resultaten habén wir folgende Schltisse gezogen: Aus den Kurven des CSB-Abbaus konnte die notwendige Belüftungszeit festgestellt werden, wonaeh die des CSB des samtliehe Komponenten enthaltenden vereinigten Schlachthof-Abwassers ungefahr 6 Stunden in Anspruch nimmt, (Die Sauerstoffdefizit kurven geben die wáhrend der Belüftungszeit verzehrte O s Menge an). Aus den Kurven sichtbar, wird die lange Verweilungszeit durch den larigsamen biochemisehen Abbau des in der gelösten Phase befindlichen Blutes erforderlich gemacht. Das Abwasser des Schmalzbetriebs, das hauptsaehlich leicht adsorbierende schwebende Verunreinigung enthalt, obzwar sein CSB hoch ist, klart sich über Adsorption (bis 90%) sehr rasch. Dies ist hinsiehtlieh Schlammbehandlung wichtig, weil laut den Messungen, ein 0,07-tel Teil des CSB wáhrend 1 Tag oxydierte, alsó wáre die biologische Stabilisat.ioii nur nach weiterer Belüftung erreichbar. Das Messen der atmungserhöhenden Wirkung des Abwassers orientierte uns über die im Falle stossartiger Belastung zu erwartenden Erseheinungen. Besonders das Blut bedeutet ein Problem, weil bei grösseren Stössen sich das Atmen auf den 80fachen Wert des ursprünglichen Niveaus, im fettigen Abwasser hingegen bei gleieher Belastung, nur aud das 20fache erhöhte. Hieraus ersichtlich, muss in der Schlachthalle für das je vollkommenere Auffangen des Blutes gesorgt werden, weil die bei unerwarteter Blutbelastung auftretende, erhöhte 0 2-Zehrung, Sauerstoffmangel verursachen kann.
