Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

7. szám - Horváth Imre: Ausztriai tapasztalatok levegőztető medencék kialakításáról és üzeméről

307 Hidrológiai Közlöny 1970. 7. sz. Beszámoló Ausztriai tapasztalatok levegőztető medencék kialakításáról és üzeméről* HORVÁTIT IMRE * * 1. Bevezetés Jelen tanulmányban összefoglaló jelleggel ismertetem azokat a fontosabb — a szennyvíztisztítási technológia területéhez tartozó —- szakmai tapasztalatokat, amelyeket külföldi tartózkodásom idején módomban volt elsajátítani. A tanulmány célja, hogy elsősorban gyakorlati tervezési és üzemeltetési tapasztalatokat adjon át a szennyvíztisztítás szakterületén dolgozó mérnök számára a levegőztető rendszerek kialakításával ós üzemével kapcsolat ban. 2. A mammutrotorral működő levegőztető medencék üzeméről Külföldön — elsősorban az NSZK-ban — gyakran alkalmazzák az ún. mammutrotorral üzemelő levegőztető műtárgyakat [7]. Az utóbbi időben — von der Emde prof. javaslatára — Ausztriában is bevezették a mammutrotorokat az eleveniszapos szennyvíztisztítási technológiában. Ennek egyik példája a Wien-Blumentali új szennyvíztisztító telepen létesített berendezés. Először 1966-ban Münchenben a nemzetközi szennyvíztisztítási konferenciához csatlakozó IFAT kiállításon volt alkalmam a mammutrotor kialakítását megismerni. Üzemszerű működését azonban csak külföldi tartózkodásom kapcsán az NSZK-ban végzett kísérletek alkalmával ismerhettem meg részletesebben. A mammutrotorokat — mint vízszintestengelyű levegőztető rendszereket — általában az oxidációs árokhoz hasonló kialakítású műtárgyakban alkalmazzák a szennyvíz levegőztetésére. A rotor átmérője 1 méter, fordulatszáma 50—75 ford/perc (leggyakrabban 70—-75 ford/perc). A rotor fogazata laposvas lemezekből vagy szögvasból készül, amelyekből a kerület mentén 10—12 db helyezkedik el. Az így kialakuló ,,csillag"-alakú elemek a rotor tengelye mentén egymáshoz képest megfelelően eltolva helyezkednek el. A rotor vízbemerülése üzemszerű működés esetén 10—30 cm (leggyakrabban 25—30 cm). A rotor hossza különböző lehet. Az igényeknek megfelelően a gyártó vállalatok — elsősorban a Passavant-művek — különböző hoszszúságokban készítik a rotorokat általában 4,5— 9,0 m határok között. Egy műtárgyban — az oxidációs árkokhoz hasonlóan — több rotor is beépíthető, amelyek egyenként és együttesen is üzemeltethetők. Egyik példaként említem a már hivatkozott Wien— Blumentali tisztító telepen von der Emde tervei alapján megépített berendezést. A levegőztető medence hossza kereken 150 m, szélessége 2 X 8 in. A műtárgy hossztengelyében — az oxidációs árok középső földpadkájának megfelelően — beton válaszfal helyezkedik el, amely a kedvezőbb áramlási viszonyok kialakítása érdekében a * W. von der Emde professzor meghívására a szerző néhány hónapot töltött a bécsi Technische Hochschule keretén belül működő lnstitut für Wasserversorgung, Abwasserreinigung und Gewasserschutz kutatóintézetben. Jelen tanulmányban a szerző külföldi tapasztalatait ismerteti. ** Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. medence két végénél cseppalakhoz hasonlóan van kiképezve. A tervezett vízmélység kereken 2,5 m. A műtárgy keresztmetszete négyszögalakú, két vége a kanyarulatnál poligon alakban van kiképezve. A műtárgy hossza mentén 6 pár rotor helyezkedik el közel azonos távolságban 12 x 7,5 m = 90 m összhosszúsággal. Az egész levegőztető berendezés fő jellegzetessége a nagy térfogati egységek alkalmazása — ami egyébként ma már általános tendencia a levegőztető műtárgyak kiképzésénél — robusztus levegőztető szerkezet kialakítása, amely rendkívül időálló és ugyanakkor lehetővé teszi az üzemi paraméterek szóles intervallumban történő változtatását. A tisztítótelepet terhelő szennyvízhozam kereken 1 m

3/s. A mammutrotorral üzemelő berendezések műszakilag megfelelő és gazdaságos kialakítása érdekében egyébként kiterjedt kísérletek folynak ma is. Széleskörű vizsgálatokat végez a Passavant cég félüzemi és üzemi méretű műtárgyakban. A hidraulikai és az oxigénbeviteli folyamatok kedvező kialakítása érdekében több éve laboratóriumi, félüzemi és üzemi kísérleteket folytatnak az Emschergenossenschaft munkatársai is. Az elért eredményekről legutóbb E. Knoj) és K.-H. Kalbskopf számoltak be a prágai nemzetközi szennyvíztisztítási konferenciára benyújtott tanulmányukban [6]. Külön figyelemreméltóak von der Emde által irányított laboratóriumi vizsgálatok, amelyeknek célja a különböző terelőelemek hatásának meghatározása. Az ilyenirányú kísérletek értékelése folyamatban van. E laboratóriumi vizsgálatokhoz csatlakozóan végeztünk részletes helyszíni méréseket az NSZK-beli Hockenheim szennyvíztisztító telepén. Mivel a hidraulikai vizsgálatok végzésével a kísérletekben magam is közreműködtem, és így volt alkalmam a levegőztető műtárgy üzemét megismerni, a továbbiakban kissé részletesebben ismertetem a fontosabb kísérleti eredményeket. Megemlítem, hogy az oxigénbeviteli sebességgel kapcsolatos adatok P. Baldia, R. Kayser és F. Tomiczelc méréseiből származnak. Mivel feladatom volt&Passavant-művekés az Emschergenossenschaft által végzett mérések adatainak értékelése is, jelen tanulmányban — elsősorban a bemutatásra kerülő ábrák kapcsán — néhány adatsort ismertetek a fenti mérésekből is [8]. Az la. ábrán bemutatjuk a mammutrotorral működő Hockenheim-i szennyvíztisztító telep levegőztető medencéjének alaprajzát a főbb méretekkel. Két pár rotor van beépítve, amelyek közül az I-II sz. rotorok egymástói függetlenül is üzemeltethetők, míg a 11I-1V sz. rotoroknak közös meghajtásuk van. A rotorok átmérője 1,0 méter, hosszúságuk 7,5 m (összesen 4x7,5=30,0 m), fordulatszámuk 70 ford/perc. A medencében levő átlagos vízmélység 2,2 méter, az átlagos térfogat 1150 m

3. A medence kanyarulati szakaszaiban félköralakú terelőelemek helyezkednek el, amelyek az egyenletesebb sebességeloszlást hivatottak elősegíteni. A terelőfalak aszimmetrikus elhelyezése áramlástani megfontolásokból adódik. Az lb. ábrán