Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

12. szám - Hock Béla: A vízminőségi mérleg

558 Hidrológiai Közlöny 1970. 12. sz. Hock B.: A vízminőségi mérleg szelvény vizsgálatokkal. Ellenkező esetben a víz­folyásból a szennyvízbevezetés fölött és alatt külön mintavétel szükséges. 3. összefoglalás A vízmérlegkészítés, a készletek és az őket ter­helő igények mennyiségi viszonyainak feltárásán túl, a vízminőségi viszonyok figyelembevételét is szükségessé teszi. A feladat megoldásának azon­ban számos nehézsége van. Ezek részleges áthida­lása érdekében kívántunk egy szerény kezdőlépést tenni a vízminőségi mérleg fogalmának beveze­tésével. Megállapítottuk, hogy 1. a vízmérleg definíciójából következő mérleg­elv vízminőségi változataként egy vízfolyássza­kasz szennyvízzel való terhelési és- terhelhetőségi viszonyainak összehasonlítása kínálkozik. 2. Az így létrejövő vízminőségi mérleget akkor mondhatjuk aktívnak, ha a terhelhetőség nagyobb a tényleges terhelésnél, és passzívnak fordított esetben. 3. Részletesen foglalkoztunk a vízminőségi mér­leg két karjának — a szennyvízterhelhetőségnek és a szennyvízterhelésnek a meghatározásával, az oxigénháztartás komponensei (oldott oxigén, BOI 5, oxigénfogyasztás) alapján, a vízhozamviszonyok figyelembevételével. 4. A kapott terhelhetőségi és terhelési értékek összehasonlítása reprezentálja a mérlegelvet. Kü­lönbségük a további terhelhetőség, ill. terhelés mértékéről, hányadosuk az elméleti kihasználtság mértékéről tájékoztat. 5. A kidolgozott módszertan segítségével elké­szített vízminőségi mérleg adatai alapján kvanti­tatíve kimutathatók azok a túlterhelések, melyek felszámolására megalapozott intézkedési terv ké­szíthető. 6. Elképzeléseink megvalósítását egy hazai víz­folyásra vonatkozó, és konkrét adatokon alapuló számpéldán mutattuk be. A vízminőségi mérleg fogalmával kapcsolatban természetesen még számos tisztázatlan kérdés vár megoldásra. így pl. szükségesnek látszik a víz­mérlegkészítés eddig kialakult precíz fogalomrend­szerének (szabad vízkészlet, vízhiány, elméleti kihasználtság, vízhiánytűrés stb.) a vízminőségi mérleg fogalomrendszerébe történő átültetése. IRODALOM [1] Vízkészletgazdálkodási Évkönyv 1964. VITUKI, Budapest, 1965. [2] Országos Vízgazdálkodási Keretterv. OVF, Buda­pest, 1965. [3] Csermák, B.: A vízmérlegről, mint a távlati tervezés alapjáról. Hidrológiai Közlöny, 1963. 1. [4] Domokos, M.: A vízgazdálkodási hossz-szelvény. Vízügyi Közlemények, 1965. 4. [5] Vízgazdálkodási mérleg minőségi oldalának mód­szertana. VITUKI tómabeszámoló, II. 1. 1. 3. 1969. [6~| Phelps, E. B.: Stream Sanitation. John Wiley and Sons, New York, 1947. [7] Krenkel, P. A.—Eckenfelder, W. W.: Stream Ana­lysis and Thermal Pollution. WHO Poland Project, 26. Texas, 1967. [8] Dobbins, W. E.: BOD and Oxygen Relationships in Streams. Proceedings ASCE, SED, 1964. SA3. [9] Camp, T. R.: Water and its Impurities. Reinhold, New York, 1963. [10] Camp, T. R.: Field Estimates of Oxygen Balance Parameters. Proceedings ASCE, SED, 1965. SA5. [11] Gannon, I. I.: River and Laboratory BOD Rate Considerations. Proceedings ASCE, SED, 1966. SA1. [12] Churchill, M. A.—Elmers, H. L.—Buckingham, H. A.: The Prediction of Stream Reaeration Rates. International Conference on Water Pollution Research, London, Seetion 1, Paper No. 2. 1962. [13] O'Connor, D. J.—Dobbins, W. E.: The Mechanism of Reaeration in Natural Stream. Proceedings ASCE, SED, 1956.SA6. [14] Zagyva vízminőségvódelmi regionális terve. VI­TUKI témabeszámoló, III. 3. 2. 101. 1969. Eajianc KanecTBa BOÁM XOKK, B. CocTaBJieHiie BOAHOTO őajianca conpoBowaaeTca, KpOMe paCKpbITHH BOflHblX peCypCOB H KaweCTBeHHMX ycjiOBHü noTpeöJienHH, yneTOM acneicroB KanecTBa bo^W. OflHaKO pemeHHe 3aAaHH iiMeer nejibiií paA TpyjiHOCTeíí. ,IUI$I nacTimHoro npeoaojieHHfl STHX TpyflHOCTeií >KejiajiH aaTb HawaxibHbiH CKPOMHMÍÍ mar c BBeaemieM noH5iTH5i 6a­jraHca KaiecTBa BO/IW. JIJIH KAMECTBEHHOTT xaPAKTŐPHCTHKH KAMECTBEHHBIX ycjioBHÍ'i cjie/iye-r — IICXOAH H3 ONPEAEJIEMIA BOAHOTO 6a­jiaHca — conocTaBJieHHe ycjiOBHÍi Harpy3KH H aarpy­wae.MOCTH o«Horo B0«0T0KA CTOMHOÍÍ BOAOÍÍ. B STOM cjiy­nae noHATHio BOUHMX pecypcoB cooTBeTCTByeT Harpy­>KaeM0CTb, a IIOHHTHIO noTpeÖHOCTeií uarpy3Ka. Co3aaH­Hblft TaKHM 0Öpa30M BOflHblHÍ ÖajiaHC M0>KeT CMHTaTbCH aKTHBHbiM, ecJiH HarpywaeMOCTb öojibLue (jiaKTHHecKOH Harpy3Ku, a B OŐOPOTHOM cjiyMae BOflHbift SanaHC AB­jijieTCH naccHBHbiM. B CTaTbe noApoÖHO 3aHHMajiHCb c onpeffeJieHneM Har­py>Kae.M0CTH n Harpy30K na OCHOBAHIIH KOMFIOHCHTOB KHCJIOpOflHOrO pOKHMa (paCTBOpeHHblii KHCJlOpOZl, BriKj, noTpeéjieHiie KHCJiopoaa) c yqeTOM pacxo^oB BOÁM. CO­nocTaBJieHiie nojiyqeHHbix 3HaneHHü HarpywaeMOCTH h Harpy30K xapaKTepH3yeT npHHunn öajraHca. Pa3Hima .Me>K/iy HHMH noi<a3biBaeT .najibHeftiHyio HarpywaeMOCTb, BepHee MacuiTaS neperpy>KeHHH, a Hacraoe OT HUX HH<})op­MHpyeT o pa3Mepe TeopeTimecKoro HcnojibsoBaHHa. IIpn noMomn pa3pa6oTaHHoro cnocoőa cocTaBJieHHbiM BoaHbitt SanaHC KanecTBa BOAH «acT B03Mo>KH0CTb KanecTBeH­HOH oueHKii Tex neperpy30K, ycTpaHemifl KOTOpbix MO­>KeT Sbnb cocTaBjieH 060CH0BaHui>iH njiaH aeiícTBim. OcyuiecTBjreHHe npeanojrojKeHnií n0Ka3aHO KOHKper­HblMH flaHHbIMH H UH(f)pOBbIM npHMepOM OTHOCHTeJIbHO Ofl­Horo 0TeqecTBeHH0r0 BOflOTOKa. Die WassergUte-Bilanz Hock, B. Die Anfertigung der Wasserbilanz erfordert über die Erschliessung der quantitativen Verháltnisse der Was­servorráte und der diese belastenden Ansprüche hin­aus, auch die Berücksichtigung der Wassergüteverhalt­nisse. Die Lösung dieser Aufgabe stösst aber an zahl­reiche Schwierigkeiten. Zwecks teilweiser Überbrück­ung dieser, wünschen wir einen bescheidenen Schritt zu machen mit der Einführung des Begriffs der Wasser­güte-Bilanz. Als Wassergüte -Variante des aus der Definition Wasserbilanz folgenden Bilanzprinzips, bietet sieh der Vergleich der Belastung und Belastbarkeit einer Flussstrecke mit Abwasser. In diesem Fali entspricht dem Begriff Wasservorrat die Belastbarkeit und dem Begriff Wasserbedarf, die Belastung. Die so zustande-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom