Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

12. szám - Hock Béla: A vízminőségi mérleg

556 Hidrológiai Közlöny 1970. 12. sz. Hock B.: A vízminőségi mérleg 1. táblázat Oxigénliáztartás komponenseinek KGST szabványtervezet szerinti határértékei [g/m

3| Taőmifa 1. rpantiHHue 3HaneHUH KOMnonenmoe KUCJiopodnoeo pejtcuMa no npoeicmy cmandapma no C9B-y (1) KOMnoneHT, (2) rpaHHUbi KaTeropHít, (3) BbiSpaHHbift rpaHHiHbifl npeflen Tabelle 1. Orenzwerte der Sauerstoffhaushalts-Komponente gemass Normenentivurf des RGW (Rat für gegenseitige Wirtschaftshilfe ) (1) — Komponent, (2) — Kategoriegrenzen, (3) — gewahlter Grenzwert I-II. II-III. III-IV. Választott határérték [gm/

3] Komponens kategória határai [g/m

3] Választott határérték [gm/

3] (1) (2) (3) Oldott, oxigén 5 :Í 5,5 BOT, 5 10 15 7,5 KMn0

4-os oxigénfogyasztás 10 15 25 12,5 hogy a terhelhetőséget úgy írjuk elő, hogyha a tényleges terhelés éppen a terhelhetőséggel egyezik meg, akkor az oldott oxigén, BOI

5 és KMn0

4-os oxigénfogyasztás értékei a II. kategória határát (5,0, 10,0, 15,0 mg/l) ne lépjék túl. Fenti határértékek biztosította terhelhetőséghez képest azonban bizonyos biztonsági tartalékkal kell rendelkezni. Ezt kívánja egyrészt az elkerülhetetlen további szennyvízterhelések részére történő kapacitásbiztosítás, másrészt a számításnál figyelembe nem vett tényezők, vagy becsült tényezők miatti biztonsági igény. Éppen ezért a terhelhetőség számításánál a II. kategóriát csak 50%-ban célszerű leterhelni. Ilyen meggondolások alapján számításainknál oldott oxigénnél 5,5 mg/l, BOI

5-nél 7,5 mg/l KMn0

4-os oxigénfogyasztásnál pedig 12,5 mg/l határértéket vettünk figyelembe. A terhelési viszonyok feltárásánál — megbízható szennyvízbevezetési adatok hiányában — a 2.32 fejezetben részletezett inverz módszert kellett alkalmaznunk. Számításaink végcélja a terhelhetőségi és terhelési viszonyok egybevetése, azaz a vízminőségi mérleg elkészítése. Ez a mérleg elkészíthető grafikusan, de közölhető táblázatosan is. Számításunk végeredményét a 2., és 3. táblázatok tartalmazzák. A 2. táblázatban a havi KÖQ és átlagos vízhőmérséklet a 3. táblázatban a havi 085% és havi átlagos vízhőmérséklet esetén érvényes vízminőségi mérleget tüntettük fel. Az eredményekből az alábbiak állapíthatók meg: 1. Havi KÖQ és havi átlagos vízhőmérséklet esetén az évi átlagos viszonyok oldott oxigén és BOI

5 alapján túlterhelést, oxigénfogyasztás alapján további terhelhetőséget mutatnak. Amennyiben eltekintünk a december, január és február havi — adott esetben cukorgyári szennyvizekből származó — nagymérvű terheléstől, úgy az átlagos viszonyok [( )-es értékek] már lényegesen kedvezőbb képet mutatnak és havi KÖQ esetén mindhárom komponensnél további terhelhetőséget jeleznek. 2. Távolról sem ilyen kedvező a kép a mértékadónak tekintett havi és havi átlagos vízhőmérséklet esetén, mikoris nemcsak évi átlagos viszonyoknál mutatkozik mindhárom komponens alapján nagymérvű túlterhelés, hanem az 1. pontban említett december, január, február havi terhelések figyelmen kívül hagyásával is [( )-es értékek]. A vízminőségi mérleg birtokában készítendő intézkedési tervnek elő kell irányoznia: 1. A december, január, február havi csúcsterhelések felszámolását. Ez pl. adott esetben a cukorgyári szennyvizek elöntözésével oldható meg. Ideiglenes megoldásként tavaszi nagyvizek esetén történő leeresztés is szóba jöhet. 2. A szakasz felső végén bevezetett egyéb szennyvizek oly mérvű tisztítását (esetleg a konzervgyári szennyvizek elöntözését), amely megszünteti az évi átlagban 2,4 g/sec BOI

5 értékben, havi bontásban elsősorban július, augusztus és szeptember hónapban, maximum 15,0 g/sec BOI

3 értékben jelentkező túlterhelést. 2.6 Vízminőségi mérleg elkészítéséhez szükséges vizsgálatok Továbbiakban összefoglaljuk azokat a kiindulási adatokat, melyek egy vízminőségi mérleg elkészítéséhez szükségesek. Felszínivíz mintavételek szempontjából alapvető a mintavételi helyek jó kiválasztása: a szennyező források felett, illetve alatt egyaránt szükséges mintavétel. Amennyiben két szennyező forrás között nincs nagy távolság, úgy a felső bevezetés alatti, illetve az alsó feletti mintavételi hely azonos lehet. Terhelési és terhelhetőségi vizsgálatokhoz kisvízfolyások esetében is szükséges három mintavételi hely: az első a szennyező forrás felett, a második a szennyező forrás alatt és a harmadik a torkolatnál. (Az első és második a szennyvízterhelés megállapításához, a második és harmadik a lebomlási állandó meghatározásához szükséges.) Ugyanakkor fontos a mintavételi helyek stabilitása is, azaz, hogy a vizsgált időintervallumban a mintavételi helyek ne változzanak. A mintavételek gyakoriságát a mindenkori laborkapacitás limitálja. Terhelhetőségi, terhelési vizsgálatok, illetve a vízminőségi viszonyok jellemzése azonban mindenképpen megkívánja minimum a havonkénti egyszeri vizsgálatot. A mintavételek gyakoriságának ezen a minimumon túlmenő növelése természetesen fokozza az összes számítás megbízhatóságát is. Lényeges szempont a mintavételek gyakoriságának stabilitása is: a vizsgált időintervallum minden évében azonos számú mintavétel legyen. Ezenkívül speciális vizsgálatok szükségesek vízminőségi vagy vízmennyiségi szempontból extrém viszonyok (szennyvízhullám, árhullám, kisvízhozam) mellett. A hossz-szelvény vizsgálatok elvégzése során (lehetőségekhez képest) biztosítani kell az azonos vízszálból történő mintavételt. Különösen lénye-