Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

11. szám - Dr. Hortobágyi Tibor: A Fővárosi Vízművek ülepítő és talajvízdúsító medencéinek mikroflórája

HIDROLOG1AI KÖZLÖNY 50. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 481-528. oldal Budapest, 1970. november A Fővárosi Vízművek ülepítő és talajvízdúsító medencéinek mikroflórája Dr. HORTOBÁGYI TIBOR a biológiai tudományok doktora A felszíni és talajvizek, vagyis a belvizek az emberiség vízellátásának jelenleg még fő forrásai. Azonban ott tartunk, hogy már nem csupán a tiszta víz jelent mind nagyobb problémát számunkra, hanem az emberiséget általában a víz elégtelensége fenyegeti. Nagy városaink, a rohamosan fejlődő ipar mind több vizet igényel, hiszen pl. 1 tonna papiros előállításához 650 000 gallon víz szükséges (1 gallon = 4,543 liter). A szárazföld édesvizét az ipar számára a tenger vizével kell a közeljövőben, de már a jelenben is pótolni; táplálkozásunkra, tisztálkodásunkra alkalmas vizeket pedig a legnagyobb takarékossággal, tudományos alapon kell védenünk. Kennedy szerint „Nincsen olyan tudományos siker, ideértve a Holdra jutást is, amely felér azzal, hogy az országnak gazdaságilag értékesíthető mennyiségben édesvizet állíthassunk elő sós vízből." = „There is no scientific breakthrough, including the trip to the moon, that will mean more to the country which first is able to bring fresh water from salt water at a competitive rate." (Tony Loftas, 1967.) Ahol víz van, ott élet is kialakul. A vizekben napfényen algák jelennek meg. Ezek faj összetétele és mennyisége az oldott tápanyagoktól (trofitás), a víz fényáteresztő' képességétől, a hőmérséklettől, a megvilágítás napi hosszától, a víz mozgásától függ. Az algák nagymérvű elszaporodása sok szervesanvagtermeléssel jár, de egyúttal tömeges algapusztulás is bekövetkezik. A szűrők, pórusok eldugulhatnak; nagymennyiségű szervesanyag bomlása íz- és szaganyagokat eredményez, a víz emberi felhasználásra alkalmatlanná válhat. C. Mervin Pálmer szerint (1964) az amerikai vízellátásban jelentős és gyakori alganemzetségek száma 136. A vízszolgáltató berendezésekben komoly gondot okozó genusok a kék-, kova- és zöldalgákhoz tartoznak, számuk 27. Ezek az alábbiak: Cyanophyta: Anabaena, Microcvstis, Aphanizomenon, Coelosphaerium, Oscillatoria ; Euglenophyta: Euglena ; Chrysophyta Ghrysophyceae: Dinobryon, Synura, Uroglenopsis, Vaucheria ; Bacillariophyceae: Asterionella, Cyclotella, Fragilaria, Melosira, Stephanodiscus, Synedra, Tabellaria ; Pyrrophyta Dinophyceae: Ceratium, Peridinium ; Chlorophyta Chlorophyceae, Volvocales: Chlamydomonas, Chlorococcales: Pediastrum, Scenedesmus, Siphonoclodales: Cladophora, Pithophora ; Conjugatophyceae: Staurastrum, Spirogyra ; Charophyceae: Chara. Szűrőeldugulást, bűzt és más kellemetlenséget okozók leginkább az Asterionella, Melosira, Synedra kovamoszatok és a kékalgák közül az Anabaena fajok (Palmer, 1962). Sok alga szaporodik el a termőtalajok szivárgó vizeiben, a nagyobb települések kezelt vagy nem tisztított szennyvizeivel terhelt folyókban főleg akkor, ha az ipari szennyvizekben nincs sok mérgező anyag. Az ülepítő és dúsító medencékben, víztározókban sokkal kedvezőbbek a környezeti feltételek, mint a folyóvizekben. A víz zavarossága az ülepítéssel csökken, a fény jobban behatol a vízbe. A vízmozgás erőteljesen lecsökken, ill. megszűnik ; a vízfolyás, turbulens mozgásuk okozta algasérülések nem következnek be. A víz hőmérséklete emelkedik, így az algák erőteljesen szaporodnak. Nemcsak a planktonszervezetek száma emelkedik, hanem a lassú, vagy egészen megszűnt vízmozgás következtében a fenéken is jelentős algapopuláció jön létre. Az eutrofizálódás a tározóterekben sokkal erőteljesebb, mint a vízfolyásokban (Öllős, 1970. p. 200.). Bizonyos határig az algák elszaporodása előnyös, mivel oxigént termelnek és táplálkozásukhoz a víz oldott szerves anyagait is felhasználhatják, némelyek még formált táplálékot is vehetnek magukhoz. Ha számuk erősen megemelkedik, a bomlási folyamatok kerülhetnek előtérbe, íz- és szaganyagok keletkeznek, mérgező anyagcsereter-