Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

11. szám - Dr. Hortobágyi Tibor: A Fővárosi Vízművek ülepítő és talajvízdúsító medencéinek mikroflórája

482 Hidrológiai Közlöny 1970. 11. sz. Dr. Hortobágyi T.: A Fővárosi Vízművek medencéinek mikroflórája mékeik szennyezhetik a vizet, ezen kívül befolyásolják a vezetékekben a víz áramlását, vízszűrési problémák adódhatnak, a beszivárgás csökken, só't teljesen megállhat, (öttős, 1970. p. 9.). Az eldugulásban különösen a nyálka- és kocsonyaburkos szervezetek veszedelmesek, mert a duguláson kívül fokozzák az iszaplerakódást. A vízfelhasználás egyik fontos problémája a vizek eutrofizálódása. Ennek kutatása az állóvizek terén messze megelőzte a folyóvizekét. Folyóvizeink — különösen a nagy települések területén — egyre inkább eutrofizálódnak. Tekintettel a folyók mentén világszerte épülő víztározókra, vízművekre, a folyóvizek szennyeződése mind nagyobb gondot okoz a tudomány és a gyakorlat szakembereinek. A vízben levő részecskék eltávolítása terén Öllős szerint (1970. p. 2.) a biológiai tényező a legfontosabb. A folyók relatív tisztaságának megőrzése tudományos alapon, társadalmi összefogással valósítható meg. Mivel a mikroszervezetek a legalkalmasabb indikátorok, érthető a folyóvízi biológiai kutatások jelentősége, e helyzetfelmérő tanulmányok fontossága, a víztározók élővilágának a megismerése, hogy biztos alapot kaphassunk a további teendőkhöz. Éghajlatunk alatt az algásodás a talajvízdúsítás egyik legfőbb akadálya. A Budapesti Vízművek I. sz. Átemelő Telepén az ülepítő és dúsító medencékben 407 növényi mikroszervezet taxont határoztam meg. A szám nem teljes, mivel több szervezetet még nem lehetett biztosan megállapítani. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az Amerikában különös gondot okozó 27 alganemzetségből a Fővárosi Vízművek medencéiben 20 genus előfordul. Miképpen védekezhetünk az algásodás ellen? Bevált a rézgálic, timsó, mész, klór, aktívszén, vasszulfát adagolása. Ma már szelektív algicideket is előállítunk. A védekezés hatásfoka igen különböző, mivel az eredményt nagyban befolyásolja a pH, a víz kémiai összetétele, a hőmérséklet és nem utolsó sorban a jelenlevő alganépesség menynyiségi és minőségi összetétele. A fajismeret rendkívül fontos ; az egyes algák nem minden vegyszerre egyformán érzékenyek és a hatásos koncentráció a biocoenosis kvalitatív és kvantitatív összetételétől nagymértékben függ. A konkurrencia a mikx-oszervezetek között is érvényesül. Fennáll a veszély, hogy ha egy szervezetet teljesen kipusztítunk, helyette másik szaporodik el s az talán még veszedelmesebb, mint a kiirtott. Már 1933-ban szállóige lett, hogy inkább az algák maximális tenyészetét előzzük meg, mint azokat későbbi időben pusztítsuk el. Minden víztározó és minden szervezet számára általánosan alkalmazható vegyszeradagolást az előbb elmondottak alapján nem állapíthatunk meg. Alacsony koncentrációs vegyszeres folyamatos kezelés előnyösebb, mint az esetenkénti magas koncentráció adagolása. A nagy költségek ellenére is a csatornák, kisebb vízgyűjtők befedése hatásos védekezés az algásodás ellen, mivel az asszimiláció lecsökken és egyéb állati fertőzések is megelőzhetők (C. Mervin Palmer, 1962). Az egészségvédelmi szakemberek között mindinkább tért hódít az a meggyőződés, hogy az algásodás elleni harc legeredményesebb módja a rendszeres biológiai ellenőrzés ; ezáltal algaelőrejelzések is tehetők. A fokozódó vízigény mind nagyobb gondot okoz a Fővárosi Vízműveknek is. Az I. Átemelő Telepen 1965-ben létesített medencés talajvízdúsító is közreműködik az igények kielégítésében. Kezdetben a víz 1,9 m/nap sebességgel szivárgott be, a szivárgási érték azonban 3—4 hét alatt 50%-kal is csökkent. Ennek oka: a beszivárgott víz élő és élettelen szerves, valamint szervetlen lebegőanyag tartalma a szűrőágyat eltömte. Jelentékeny kiesést jelent a vízszolgáltatásban az eltömődött szűrőágy felületi tisztítása, mivel az mindenkor kényszerű üzemszünettel kapcsolatos. A vízművek üzemelésében a biológiai ellenőrzés éppen olyan fontos, mint bármely vegyszer alkalmazása. Minél gondosabban tanulmányozzuk a víztározók, medencék élővilágát, az ott élő egyedek fejlődési ciklusát, annál jobb lesz a szolgáltatott víz minősége. A Fővárosi Vízművek felkérésére dr. Bérezik Árpád témafelelőssel munkaközösség alakult az ülepítő és dúsító medencék eltömődésének biológiai és hidrobiológiái okainak, az élővilág évszakos dinamizmusának feltárására. A komplex (fizikai, kémiai, botanikai, zoológiai) szemléletű, tér- és időbeli változásokra tekintettel levő szinkron gyűjtések, azok feldolgozásai 1968 májusában kezdődtek abból a célból, hogy az adatok, megállapítások, megfigyelések alapján a dúsító medencékben a beszivárgási sebesség csökkenése meggátolható, vagy legalábbis csökkenthető legyen. A talajvízdúsítás a Vízművek számára az ivóvízellátás egyik jelentős eljárása, öllős szerint (1970. p. 11.) „a lassúszűrők jövőbeni szerepe minden bizonnyal fokozódik". Folyóvizeknél sem elegendő egy gyűjtés alapján, vagy rendszertelenül vett minták analíziséből következtetést levonni. Egyes vagy rendszertelen gyűjtések vizsgálatából az aktuális trofitás állapotára tehetünk megállapításokat, de az összképre, a vizsgált folyóvíz trofitási típusára csupán rendszeres, komplex vizsgálatokkal következtethetünk (UherkovicJi, 1970). Ezért vizsgáltuk komplex módon a budapesti Vízművek medencéit több, mint egy éven keresztül, hogy megbízható képet kapjunk a víz minőségéről, élőlényeiről. A kijelölt medencék közül az ülepítő a térszínből kissé kiemelkedik, félig töltéssel körülvett. A 2 dúsító medence közül sorozatos vizsgálatokra a D-i volt a legmegfelelőbb. A dúsító a térszínhez viszonyítva 3—4 m mélyen van. Az ülepítő fala függőleges, medencéjét hosszanti oldalairól benyúló falak tagolják. A dúsító oldalfalai 40°-os szöget zárnak, betonlapokkal védettek. A betonrézsűből cca 424 m

2-es felület vízzel borított, ez a szűrőágy felületének 17,5%-a. Az élővilág számára kiváló megtelepülő hely. A medencék fényviszonyai különböznek ; az ülepítőt fák árnyékolják, a dúsító környéke fátlan. Az ülepítő vízmélysége 120 cm, a dúsítóé 70 cm körüli. Mindkét medence téglalapalakú, hosszúságuk és szélességük viszonya az ülepítőben 2: 1, a dúsítóban 10:1; hossztengelyük ÉÉK—DDNY-i. Ülepítőben első-