Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

10. szám - Dégen Imre: A vízgazdálkodás közgazdasági vonatkozásai

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 50. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 433 — 480. oldal Budapest, 1970. október A vízgazdálkodás közgazdasági vonatkozásai* DÉGEN IMRE államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke A korunkban végbemenő műszaki-tudományos forradalomban, fejlődésének új szakaszába lépett a vízgazdálkodás. Ennek egyik kiemelkedő jellegzetessége, hogy a víz már nem csupán a természet terméke, hanem mind bonyolultabb és több munkával nyert használati érték, amelyhez a természetes vízkészlet csak a kiinduló anyagi alapot adja. A felhasználásra alkalmas víz előállítása éppúgy, mint a fölös mennyiségű és romboló hatású víz okozta károk elhárítása, egyfelől a természetes vízviszonyok, másfelől azok átalakítására végzett munkafolyamatok és anyagi-műszaki ráfordítások hatástényezőinek együttes eredménye. Korunkban a társadalmi-gazdasági környezet és a természeti környezet sokoldalú kapcsolatának jóformán minden vonatkozása összefügg a vízviszonyokkal. A vízgazdálkodás komplexitása már nemcsak területi és ágazati értelemben érvényesül. A vízzel összefüggő jelenségeket a társadalmi és a természeti környezettel és azokkal az eszközökkel, eljárásokkal kölcsönhatásban kell vizsgálnunk, amelyek révén a természetes vízviszonyok és a társadalom szükségleteinek összehangolása, korszerű műszaki színvonalon, a gazdaságosság követelményeit kielégítő módon megvalósítható. A víz és a társadalom kapcsolata állandó kölcsönhatásban van. így többek között a természetes vízviszonyok befolyásolják a településszerkezet alakulását, a termelőerők elhelyezését, de megfordítva a településszerkezet, a vizet felhasználó és szennyvizet kibocsátó üzemek technológiai folyamatai kihatnak a vízgazdálkodás természeti feltételeire, a lefolyási viszonyokra, a vízkészletek mennyiségére és minőségére. Amikor a vízzel összefüggő műszaki-gazdasági tevékenységek összefoglaló megjelölésére a „vízgazdálkodás" kifejezést használjuk, nem eléggé vetünk számot azzal, hogy a gazdálkodás fogalmának lényege, bármilyen tevékenységre irányuljon is: a gazdasági műveletek céltudatos megszervezése, a rendelkezésre álló anyagi javak és munkaerő ésszerű, gazdaságos felhasználásával: a célok (eredmény) és a tevékenység (eszközök) legkedvezőbb viszonyának elérése, a legkisebb ráfordítással, a * A M.H.T. 1970. március 26-án tartott közgyűlésén elhangzott előadás. lehető legnagyobb gazdasági eredmény melett. A vízgazdálkodás minden vonatkozásban gazdálkodás éspedig egyfelől gazdálkodás a vízkészletekkel, másfelől azokkal a termelőerőkkel, munkaerővel és anyagi javakkal, amelyeket tevékenysége során felhasznál. A vízgazdálkodási vonatkozású döntéseket a hidrológia által feltárt összefüggések, a hidrotechnikai eszközök és eljárások fejlettsége, műszaki színvonala alapozza meg a természeti feltételek és a műszaki lehetőségek oldaláról. A vízgazdálkodás fejlesztése, az ehhez szükséges művek létrehozása, ezek társadalmi hasznosságának elbírálása azonban mindinkább megköveteli a tudományosan megalapozott közgazdasági elemzést. Erre vezethető vissza, hogy a közgazdaságtudomány behatol a hidrológia és a hidrotechnika (vízépítés, vízgépészet, vízkémia, vízbiológia stb.) területére, másfelől a természet vízviszonyainak teljesebb ismerete és a műszaki haladás térhódítása kihat a vízgazdálkodás közgazdasági feltételeire. A közgazdaságtudomány fokozatos térhódítása a vízgazdálkodásban részint általános elvi megközelítés útján megy végbe, részint különféle részfeladatok: az élet, a fejlődés által felvetett problémák gyakorlati kimunkálása révén. E két folyamat szintéziséből kialakul a víz gazdaságtana (hidroökonómia) mint ágazati gazdaságtan, mely az ágazat sajátosságaira alkalmazott közgazdasági törvényszerűségeket és módszereket egységes rendszerbe ötvöző tudományág. Ügy hiszem ma már nem folynak elvont viták arról, hogy a vízgazdálkodás gyakorlata és tudományos megalapozása szempontjából, van-e érdemi jelentősége a közgazdaságtudománynak. Túlhaladtunk azokon a nézeteken is, amelyek ugyan helyesen ismerték fel e viták elvi lényegét, de nem tartották szükségesnek, hogy kimunkáljuk a víz gazdaságtanának öszszefüggő rendszerét és azt összeötvözzük a műszaki hidrológiával és a hidrotechnikával. A vízgazdálkodás közgazdasági megalapozása az utóbbi években jelentős léptekkel haladt előre. A víz gazdaságtana, a hidroökonómia túljutott fejlődésének kezdeti szakaszán és számottevően hozzájárult a vízgazdálkodás dinamikusabb fejlődéséhez. Ki kell hangsúlyozni azonban, hogy a hidroökonómiát nem lehet kizárólag a közgazdaságtudomány oldaláról megközelíteni, ez éppoly helytelen lenne, mintha a vízgazdálkodást csak a műszaki tudomá-