Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
10. szám - Dégen Imre: A vízgazdálkodás közgazdasági vonatkozásai
434 Hidrológiai Közlöny 1970. 10. sz. Dégen I.: Á vízgazdálkodás közgazdasági vonatkozásai nyok oldaláról szemlélnénk. A víz gazdaságtana műszaki-gazdasági, mérnök-közgazdasági tudomány. A vízgazdálkodás, mint a népgazdaság egyik fontos ágazata szervesen beilleszkedik a tervezés, a beruházás és a pénzgazdálkodás egységes népgazdasági rendszerébe. A továbbiakban ennek a három kérdéscsoportnak néhány elemével, a vízgazdálkodással összefüggő gazdasági tervezéssel, beruházással, továbbá a vízgazdálkodás társadalmi ráfordításainak megtérülésével, árainak és díjainak rendszerével foglalkozom. Az új gazdaságirányítási rendszer a népgazdasági tervezés és a piaci viszonyok összekapcsolását jelenti a szocialista termelési viszonyok alapján. A piaci mechanizmus nem csökkentette a tervgazdálkodás jelentőségét, csupán a központilag amúgy sem tervezhető gazdasági folyamatokat kapcsolta ki a népgazdasági tervezés köréből, ugyanakkor megalapozottabbá és egyben hatékonyabbá tette, a népgazdasági összefüggésekre összpontosította a tervezést. Ebből következik, hogy a magyar népgazdaságban a tervszerűség ma jobb, mint a korábbi időben volt. Ez vonatkozik a vízgazdálkodásra is, ahol ugyancsak bővültek a piaci kapcsolatok, az ár- és pénzviszonyok — bár itt a piaci hatások befolyása jóval korlátozottabb mint más ágazatokban. Egyidejűleg a szocialista tervgazdálkodás módszerei tökéletesedtek és kialakult a vízgazdálkodás ágazati tervezésének új rendszere. I. Tervezés A vízgazdálkodás népgazdasági tervezésével kapcsolatban két kérdést említek: az egyik a teljeskörű ágazati tervezés, a másik a hosszútávú tervezés. A vízgazdálkodás komplex jellegéből adódik, hogy fejlesztése egy-egy térségen belül, a hidrológiai viszonyok, a termelőerők térbeli elhelyezése, a településszerkezet, a településfejlesztés és a vízgazdálkodás kölcsönös kapcsolatai által meghatározott módon történhet. A vízgazdálkodásban, amelynek hatása a társadalmi termelés általános fejlődését megalapozó jelentőségű, fokozott szerepe van a társadalmi szükségletek, illetőleg a társadalmilag indokolt és elismert igények felmérésének és előrejelzésének, kielégítésük főbb műszaki és gazdasági feltételei meghatározásának. Ez megköveteli az ágazati és területfejlesztési követelmények összehangolását, a rendelkezésre álló anyagi-műszaki eszközök olyan arányos elosztását, amely figyelembe veszi egyfelől a területi súlypontokat, másfelől az ország egyes vidékei közötti gazdasági fejlődési különbségek fokozatos csökkentésére törekszik. A népgazdaság ágazati rendszerének jelenlegi csoportosításában és az ehhez igazodó tervezési rendszeren belül túlsúlyban van a szervezeti elv, ami nehezíti a vízgazdálkodás egységes, népgazdasági szintű áttekintését, hiszen jelentős vízgazdálkodási tevékenység folyik más népgazdasági ágazatokban, pl. az iparban, a bányászatban, az energiagazdálkodásban is. Ezért a vízgazdálkodási tervnek a szervezeti, felügyeleti elv szerint felépített ágazati terv mellett tartalmaznia kell a szervezeti keretektől függetlenül valamennyi népgazdasági ág vízgazdálkodási tevékenységét is, területi csoportosításban és országos összesítésben. Felmerült az a gondolat is, hogy az olyan határeseteket alkotó tevékenységeket, mint amilyen a vízgazdálkodás, — amely szinte valamennyi népgazdasági ággal kapcsolatban áll és azok fejlődésére kihat, és így elvileg egyik népgazdasági ágon belül sem helyezhető el anélkül, hogy az egyes népgazdasági ágak tervezésében, működésének közgazdasági és statisztikai értékelésében ne okozna eltéréseket — külön népgazdasági ág, esetleg „egyéb anyagi termelés"-nek nevezett népgazdasági ág keretében összpontosítsák. Egyébként a vízgazdálkodáshoz hasonló, a társadalmi termelést megalapozó, infrastrukturális szerepe van a villamosenergia termelésnek, a gáztermelésnek és szolgáltatásnak is. Elvileg elképzelhető és közgazdaságilag indokolt lenne a villamosenergia —, a gáztermelés és a vízgazdálkodás összevonása egy népgazdasági ág keretében, és ezen belül e három alapvető fontosságú tevékenység önálló ágazatként szerepelne. Gyakorlati érveket mérlegelve ez idő szerint célszerűbbnek mutatkozott a jelenlegi ágazati besorolás fenntartása, tehát a „Mezőgazdaság-erdőgazdaság, Vízgazdálkodás" népgazdasági ág keretében a vízgazdálkodásnak önálló ágazatként kezelése. A vízgazdálkodásban azonban ma már nem a mezőgazdasági, hanem az ipari- és kommunális jellegű termelés és szolgáltatás van túlsúlyban és összes beruházásainak csak mintegy 25%-a mezőgazdasági jellegű. Ezért indokolt, hogy a népgazdasági tervezésben, mint egyik „tevékenységi főcsoport" különállóan és a teljes népgazdasági szintű tevékenységre kiterjedően is szerepeljen a vízgazdálkodás. Ez most már így is történik és a vízügyi igazgatóságok ennek az elvnek megfelelően dolgozták ki a IV. ötéves terv előirányzatát, mégis a közgazdasági munka egyik fontos feladata az ágazati tervezés problematikájának behatóbb vizsgálata, az elvi- és gyakorlati igényeknek megfelelő továbbfejlesztése. A vízgazdálkodás rendkívül beruházásigényes, hosszú a beruházási ciklus ideje, az állóeszközök műszaki és gazdasági élettartama. Ezért a vízgazdálkodás fejlesztési lehetőségeinek feltárása, a népgazdaság fejlődésével és a műszaki haladással arányos műszaki-gazdasági célok kijelölése, mélyreható vizsgálatokat és távlati fejlesztési koncepción alapuló, hosszútávú népgazdasági tervezést igényel. Ezek az összefüggések alakították ki a vízgazdálkodásban, korábban mint más népgazdasági ágakban, a hosszútávú országos és területi tervezés módszereit. Ez vezetett a vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepciójának kimunkálásához, amelynek a MTESz keretében szervezett konferencián történő megvitatása sok hasznos útmutatást adhat, a koncepció végleges formájának kialakításához*. * A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége 1970. október 12-én rendezett konferenciáján megtárgyalta a vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepcióját.
