Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

9. szám - Vízkémiai és vízbiológiai laboratóriumi gyakorlatok a vízellátás és csatornázás oktatásában

Hidrológiai Közlöny 1970. 10. sz. 421 Vízkémiai és vízbiológiai laboratóriumi gyakorlatok a vízellátás és csatornázás oktatásában Felszíni ós felszín alatti vizeink szennyeződése, a vízkezeléssel ós szennyvíztisztítással kapcsolatos egyre fokozódó igények az oktatás területén is új követelményeket támasztanak. Ma már nem vitatható, hogy vízellátással ós szennyvíztisztítással foglalkozó szakembereknek hidraulikai és más műszaki alapképzettségükön kívül vízkémiai és biológiai ismeretekkel is kell rendelkezni. Ez a felismerés vezette a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszékét, amikor a ,,Vízellátás és csatornázás" tantárgy keretében az 1967/68-as tanévvel kezdődően az elméleti előadások ós a rajztermi tervezés mellett a vízkémia ós vízbiológia gyakorlati, laboratóriumi oktatását is bevezette. A laboratóriumi gyakorlatok óraszáma: — IV. éves vízépitőszakos hallgatók 14 órát kitevő vízkémiai és fi órát kitevő vízbiológiai gyakorlaton vesznek részt. — Az V. évfolyamon a vízellátás-csatornázás szakágazatos hallgatók ezen kívül újabb 12 órás szennyvízkémiai, valamint fi órás szennyvízbiológiai gyakorlaton vesznek részt. Ezt a gyakorlati oktatást dr. Papp Szilárd (vízkémia és szenny vízkémia), Kollár György és dr. Schiefner Kálmán (vízbiológia), valamint dr. Szabó Zoltánné (szennyvízbiológia) vezetik a hallgatóság részére jegyzet formájában megjelent „Vízellátás és csatornázás kémiája és biológiája" c. praktikum anyagára támaszkodva. A gyakorlatok anyaga és az oktatás mórija a következőkben foglalható össze. Vízkémia A vízkémiai laboratóriumi gyakorlatok során a hallgatók először is az általános kémiai laboratóriumi felszerelésekkel ós balesetvédelmi, valamint tűzrendészeti előírásokkal ismerkednek meg. Ezt követően olyan egyszerű, sok esetben a helyszínen is elvégezhető, ivóvíz- és szennyvíz vizsgálati módszereket sajátítanak el, amelyek alapján a természetes vizek kémiai összetételéről, szenynyezettsógéről, agresszív tulajdonságairól, sav-, mangánés vastalanító berendezések, valamint szennyvíztisztító berendezések működéséről, hatásfokáról megfelelően tájékozódhatnak. Célja továbbá a laboratóriumi gyakorlatoknak, hogy majd mint víztisztító berendezést üzemeltetők, vagy tervezők, a víztechnikusok munkáit is minél szakszerűbben és korszerűbben irányíthassák és ellenőrizhessék. Tulajdonképpen megfelelő szemlélet nyújtása a fő cél, melynek birtokában a különböző vízanalízisek elemzési adataiból a hallgatók következtetést tudnak levonni a vizek szennyezettségére, tisztíthatóságára, annak mértékére, vagyis az elemzési számadatokból olvasni ós véleményezni tudnak. a) A felsorolt szempontoknak megfelelően, a gyakorlatok első része a vizek szennyezettségének meghatározására terjed ki. A kútvizek szennyeződése esetében követve a szennyeződéstől kezdve meginduló átalakulási folyamatot, a következő alkatrészek, illetve kémiai jellemzők meghatározásával foglalkoznak (1. kép): a víz szervesanyag tartalmát kifejező oxigénfogyasztás, majd a szerves amino-csoportokból lehasadó ammónia és ennek oxidációs termékeként fellépő nitrit- és nitrát-ionok, továbbá a kéntartalmú fehérjékből keletkező szulfidionok kimutatására kerül sor. A kloridionok meghatározása is ebbe a csoportba tartozik. b) A meghatározások másik részében a vizek felhasználhatóságát befolyásoló ionok, illetve kémiai jellemzők meghatározására kerül sor. Ezek közé tartozik a víz lúgossá i/a, összes-, karbonát- és nemkarbonéit keménysége, vas-, mangán- és szulfát-tartalma. A Magyar Vízvizsgálati Szabvány (MSZ 448/31 lap — 67) határértékeinek figyelembevételével, az általuk végzett elemzések és további feladatként kapott kész vízelemzósek alapján véleményezik szennyezettség ós felhasználhatóság szempontjából a vizeket. c) Tekintettel arra, hogy az országban a víz által okozott korróziós károk népgazdasági szempontból igen jelentősek, ezért foglalkozik a hallgatóság a korrózió elleni védelem érdekében a vizek agresszív hatásainak a megállapításával is. Ennek során a víz szabad szénsav, mészre-agresszív szénsav, oldott oxigén-tartalmának és pH értékének meghatározására is sor kerül. A vizsgálati eredmények alapján a hallgatóság véleményt nyilvánít a megvizsgált víz ós a feladatként kapott vízvizsgálati elemzés alapján a víz agresszív tulajdonságairól is. Szennyvízkémia A harmadik csoportba a szennyvízvizsgálati metodikák tartoznak, melyek során ismertetésre kerül a helyes mintavétel, majd az izzítási veszteség és az izzítási maradék meghatározásának a bemutatása. A hallgatóság pedig elvégzi a lebegőanyag-tartalom, az oxigénfogyasztás, a a biokémiai oxigénigény, a szabad klór, a klórmegkötőképesség és a redukciós rothadási próba meghatározását. Ismertetésre kerül a különböző típusú szennyvíztisztító berendezésekben a Magyar Szennyvízvizsgálati Szabvány szerint (MSZ 260/31 lap — 57) az egyes alkatrészekben, illetve kémiai jellemzőkben megkívánt százalékos csökkenés, melynek alapján a hallgatóság véleményezi a saját maga áltál készített és a feladatként kapott kész szennyvízelemzéssel együtt valamely tisztító berendezés működését, rámutat az elemzési adatokból kiolvasható hibákra és javaslatot tesz annak kiküszöbölésére. d) Végezetül zárthelyi gyakorlatként, a kapott vízelemzések alapján összegezve a tanultakat, véleményt mondanak a hallgatók különböző kútvizek ihatóságáról, tisztításának szükségességéről és mikéntjéről ós azonkívül az elemzési adatokból különböző keménységi fokokra utaló számításokat is végeznek. Vízbiológia A vízbiológiai gyakorlatokon a hallgatók megismerik a mikroszkópos biológiai vízvizsgálati módszereket, valamint a felszíni ós mélységi vizekben előforduló legfontosabb mikroszervezeteket. Ezért a gyakorlatok során az alábbi területek érintésére kerül sor: — a vízbiológia vizsgálati módszerei, — a vízben élő szervezetek rendszertani áttekintése. A hallgatók foglalkoznak a vas- és mangántartalmú vizekben elszaporodó baktóriumok jelenlétének káros következményeivel, melyek közül néhány fontosabbat fel is kell ismerniük, mint pl. a Crenotrix polysporát, Clonothrix fuskát. 1. kép