Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

9. szám - Könyvismertetés

394 Hidrológiai Közlöny 1970. 9. sz. Takács I.: A Kiskörei Vízlépcső hidrológiája Hydrologisclie Vorarbeiten der Staustufe Kisköre Takács, I. Im Programm der Theiss-Kanalisierung wird die zweite Staustufe bei Kisköre erriehtet. Die Staustufe dient ausser der Schiffahrt und Energierzeugung primár Meliorationszwecken, Ihr etwa 200—300 Millionen m

3 fassender Speicherraum wird zusammen mit den natürlichen Zufliissen eine Fláehe von ungefáhr 524 000 Katastraljoeh (300 000 ha) mit Bewásserungswasser versorgen. Die Flachlandspeicherung wird im natürliohen mehrere km breiten Deiehzwisehenland erfolgen, indem die gegenwártigen Hochwasserschutzdeiche verstárkt werden. Behandelt werden die wichtigeren hydrologischen Parameter für die Entwurfsarbeiten. Das natürliehe, Wasserregime wurde aus der OOjáhrigen Datenreihe 1901—(50 von 9 Pegeln bestimmt. Für den Pegel bei Taskony in der Nahe der Staustufe, stellte man eine homogene 60jahrige Tages-Durehflussmengenganglinie her, unter Berüeksiehtigung der Bettveránderungen und der Wasserentnahmen iiber dem Profil. Extremwerte walirend den 60 Jahren waren: HHQ : 3940 m

3/s NNQ : 56,4 m

3/s Auch wurden die Wahrseheinlichkeiten der Niedrig-, Mittel- und Hochwasser-Abflussmengen bestimmt. Die natürlichen Wasserspiegellinien der verschiedenen Abflussmongen wurden aus festgehaltenen Wasserspiegeln und Abflussmengenmessungen abgeleitet. Das maximale Stauziel von 91,20 m ü. Adria wird stufcnweise in mehreren Jahren erreicht, deshalb wurden die angestauten Spiegellinien vom 87,50 m Niveau in Stufen von je 1 in für die verschiedenen Abflussmengen berechnet. Die Fragen des Selbstanstaus in Hochwasserperioden wurden erörtert und die Bereehnungen an Modellversuchen kontrolliert. Die Kronenhöhe der Hochwasserschutzdeiche wurde 1,5 m über dem Hochwasserspiegel 1 %iger Wahrscheinlichkeit (4000 m

3/s) festgelegt. Die Staustufe dient in erster Reihe Bewásserungszwecken, ein geringer Aufstau für die Energieerzeugung ist auch im Winter zweckmássig. Im Vergleieh zur Eiserscheinung in natürlichem Zustand kann man nach dem Aufstau mit einer ungefáhr vierwöchigen Verlángerung der Eiserscheinungen rechnen. Da zur Zeit des Eisabtriebs meistens 1000—1500 m

3/s abfliessen, scheint ohne Anstau als zulássig, das Eis im ungestauten Speicherraum auftauen zu lassen. Im Speicherraum kann mit Rücksicht auf die Auflandung in der oberstromigen Staustufe Tiszalök mit durchschnitt lich 450 000 m

3 Geschiebeablagerung gerechnet werden. Weiters wurde auch jene extreme Niedrigwasserlage unterucht, wenn an der Staustufe nur 45 m

3/s Wasser herabgelassen werden. Dieser Wasserspiegel kann für die bereit.s errichteten bestandigen Schöpfwerke solange massgebend sein, bis die náchste Staustufe aufgebaut wird. KÖNVVISMERTETES Henri Palóc: Carte liydrogéologique de la Francé, Hegion karstique Nord

;MontpeIlieraine (Franciaország hidrogeológiai térképe, E-Montpellier-i karsztvidék), Mémoires du Bureau de Recherches Géologiques et Minióres, No. 50. Paris, 1967. 299. o. 17 ábra, 20 fénykép, 9 tábla, l színes térkép. A BRGM 1964-ben, a Montpellieri Egyetem hidrogeológiai tanulmányok és kutatások központjának (CERH ) közreműködésével, kidolgoztatta az É-montpellieri karsztvidék vízföldtani térképét. Ezt 1966-ban a magyarázó jelentós összeállítása követte, ami, mint a Mémoires 50. füzete fekszik előttünk. A térképi ábrázolás tekintettel van a hidrogeológiai térképek számára 1962ben az UNESCO által a nemzetközi jelmagyarázatban megállapított normákra. Egy hasonlóképpen ezen normák alapján kidolgozott, Douai által készített térkép után (BRGM 1963.) ez már Franciaország második nagy méretarányú vízföldtani térképe egy karsztterületről. A térkép 1 : 80 000 léptékben 2600 km

2-t ábrázol, ami kb. kétharmadrészt különböző geológiai formációkhoz tartozó mészkőből áll. A térképkivágás lehatárolása hidrogeológiai egységek tekintetbevételóvel történt; a térképen ábrázolt terület a Massif Central lankáitól a mediterrán parti síkságig terjed. A kötet tartalma két főrészre tagolódik. Az elsőben a geográfiai áttekintéshez csatlakozik a földtani felépítés ábrázolása, majd a klimatikus adottságok leírása következik, rövid adatokkal a felszíni vízhálózatról ós rövid megjegyzésekkel a felszínalatti vizekre. 44 általános tartalmú címmel irodalmi jegyzék zárja az első részt. A második főrész mindenekelőtt egy sorozat táblázatot tartalmaz a forrásokról, nyelőkről, aktív és foszszilis karsztüregekről, továbbá egy összeállítást valamennyi, a területen létesített fúrásról. Ez a táblázatsorozat a térképi koordinátákat ós valamennyi irodalmi említését megadja az egyes tételeknek. A kötet végén Függelék ad kimutatást a speciális irodalomról (170 cím), a területen levő községekről, helynevekről, és egy összeállítást valamennyi, 1890-től 1965-ig végzett vlzfestési kísérletről, azoknak eredményeivel. A földtörténet folyamán több karsztosodási periódusban különböző karsztnívók képződtek. Van karsztosodás a paleozóos, jura, kréta és harmadidőszaki mészkőösszletekben. A karsztüregek helyzete és a karsztvízhálózat világosan a szerkezeti vonalakhoz kötött. A mészkő és a dolomit is jobb vízvezető ezeken a helyeken, ezért itt jobb megcsapolási lehetőség várható. A mezozóos ós tercier területek karszthorizontjait márgarétegek választják el, a karsztterületek helyzete befolyásolja a felszíni és földalatti lefolyást is. Figyelemreméltó eltérések vannak a vizek normális liordalékosságában és kémiai összetételében, a mélységi víztárolók kőzettani felépítése szerint. Minthogy a vizek természetes szűrése nagymórtékben hiányzik, a bakteriológiai vizsgálatok eredményei gyakorta mutatnak rá arra, hogy a felszínalatti vizek nem felelnek meg az ivóvízzel szemben támasztott követelményeknek. A vízföldtani térkép, kimerítő jelmagyarázatával és,öt melléktérképével, összefogja az egyes tényeket. Áttekinthető jelölések teszik lehetővé a gyors kapcsolatteremtést a térkép és a táblázatok adatai között. Ezzel a módszerrel olyan térképi ábrázolást sikerült elérni, ami jól felismerhetővé teszi a litológiát, tektonikát, karsztjelenségeket, beleértve a felszíni és felszínalatti vízhálózatot, nyelési helyeket, forrásokat, továbbá kutakat és fúrásokat. Montpellier karsztterülete hidrogeológiai térképének szöveges kísérője-rendkívül tartózkodó, de gazdag táblázati anyagával mégis nagyon kifejező: korszerű hidrogeológiai ábrázolást nyújt. A térkép és a kötet tanulmányozása minden geológusnak és különösen minden hidrogeológusnak ajánlható. A BRGM kiadványsorozatának 50. füzetét a sorozat általános jelentőségéhez mérte és különösen a színes térképet nagyon jó nyomdatechnikával állította elő. Dr. Kaszap András