Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

9. szám - Dr. Szarvas Ferenc: A biotechnika jelentősége és szerepe a vízépítésben

Hidrológiai Közlöny 1970. 8. sz. 395 A biotechnika jelentősége és szerepe a vízépítésben Dr. SZAKVAS FEUENC* Az emberiség ismeretanyaga az utóbbi évtizedekben — kivált műszaki téren — óriási mértékben gyarapodott. Az egyes tudományterületek viszonylagos fejlettsége azonban lényeges eltérést mutat egymástól. A kedvezőbb szellemi és anyagi ellátottság az erőteljesebb fejlődés kezdeti idején, hatványozottan növeli tovább a különbséget, a gyorsabb eredményre törekvés pedig a gyakorlat terén inkább mennyiségi, mint minőségi irányban hat. Bizonyos határon túl azután súlyos kényszerítő körülmények figyelmeztetik az alkotó, építő embert az aránytalanságokra; kérik számon, vajon az ember, mint építő megfelelően szem előtt tartotta-e, hogy létesítményeinek a természetes állapothoz mért arányai növekedésével fokozottan nő a felelőssége az egészséges emberi biotop, az emberi élettér káros megváltoztatását illetően. Különösen nagy az ez irányú felelőssége azoknak a szakköröknek, amelyek olyan létfontosságú és az élővilág szempontjából helyettesíthetetlen anyaggal dolgoznak, mint a víz. Ezekből a gondolatokból következik, hogy a vízépítőnek különös gondossággal kell a vízi és vízen kívüli bioszféra igényeit megismerni és munkájában érvényesíteni. Éppen ezért az élőszervezetek műszaki célokra alkalmazásának — a biotechnikának — a jelentőségét és szerepét két nézőpontból kell vizsgálni: — az emberi lét biológiai igényei szempontjából általában, — az élőszervezetek, mint a vízépítés építési anyagai jellemzőinek és alkalmazási lehetőségeinek a szemszögéből sajátosan. Az első kérdéscsoportot illetően látnunk kell, hogy az ember is csak része az élő természetnek, attól nem függetlenítheti magát. Létfontosságú igények és azok a legtöbb esetben kizárólagos forrásai kapcsolják az élő természethez, elsősorban annak egyedül autotrof — más élőlényektől független létre képes — szervezeteihez, a növényzethez. 1. Az élő növényi szervezetek vízépítési alkalmazásának általános indokai Az ember civilizációs és gazdasági berendezettsége által igénybe vett, fokozatosan növekvő. tér, az emberiség létszámának növekedése, nagy mértékben szorítja vissza a számára is létalapot jelentő növényzetet, az egy főre eső asszimilációs felületet, amely a földön a napfény-energiát egyedül képes szervesanyag-termelésre hasznosítani. Igaz ugyan, hogy az emberi tudomány már közel áll a fotoszintézis titkainak a megfejtéséhez, a fotolízis és a klorofill szintézise már megoldott, de úgy tűnik, nem valószínű, hogy racionális lesz a növényzet fotoszintézist illető szerepének mesterséges eszközökkel való helyettesítése. A vízmenti termőhelyek általában a legkedvezőbbek a növényzet szempontjából. Itt a legnagyobb arányú a szervesanyag- és az oxigéntermelés. E területek hasznosításáról az emberiség nem mondhat le, sőt a lehetséges mértékig növelnie kell azt. Mennyire jelentős ez, jelezze, hogy csupán az édesvizek a föld felszínének * Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. mintegy 1/50 részét alkotják, parti, illetőleg partmenti területeik számottevőek tehát. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a tengerek a föld felszínének 7/10 részét borítják, szervesanyag-termelésük pedig területegységenként mintegy 40 százalékkal többre becsült, mint a szárazulatoké, látni fogjuk, hogy a hasznos növényzet minden lehetséges, elsősorban pedig a legkedvezőbb termőhelyeken való terjesztése, az ember jövője szempontjából nagy fontosságú. Számtalan egyéb érv, a növényzet légszűrő és baktericid hatása, a makroklíma durva szélsőségeitől mentesítő szerepe, egyéb egészségügyi, üdülési és esztétikai jelentősége, a szervesanyagforgalomban betöltött alapvető szerepe, mind amellett szól, hogy az általános emberi igények szempontjából előtérbe kell helyeznünk a növényzet alkalmazását a vízépítésben is. Ha az építő azon kötelezettsége szempontjából vizsgáljuk a kérdést, hogy az ember ismeretei mielőbbi gyakorlati alkalmazásához mérten kevés anyagi ereje miatt, takarékoskodnia kell idővel, anyaggal, és energiával egyaránt, ökonómiai síkon is nyomós érvet kapunk az élőszervezetek alkalmazásának általános indokoltsága mellett. Már közelebb áll a vízépítési feladatokhoz, de még mindig az általános indokok sorába tartozik, hogy a vízépítésnek, még részmunkálatok esetében sem szabad öncélúnak, csupán a mederre vagy a vízfelületre korlátozódó vizsgálatokra alapozottnak lennie, hanem szem előtt kell tartania a vízforgalom kedvezőbbé tételének a szempontjait is a vízgyűjtőn. Vitathatatlan, hogy az erőteljesen növekvő népsűrűség eltartásához, még a vízben és napfény-energiában leggazdagabb trópusi szárazulatokon sem elegendőek a természet eredeti állapotában nyerhető javak. Az embernek meg kell változtatnia környezetét, a természet rejtett kincseit és energiáit ki kell aknáznia, ha gyarapodó létszáma növekvő kulturális és gazdasági szükségleteit ki akarja elégíteni. Ténylegesen az ember tevékenysége egyre kiterjedtebben és olyan mértékben érvényesül, hogy a „mesterséges", az ember munkája révén megváltozó környezet, a naturálissal szemben egyre nagyobb területen kerül túlsúlyba. Az ütem azonban nem elégséges és jelentős szellemi és anyagi eszközöket köt le azoknak a hibáknak a korrekciója, amelyeket az építő ember a biológiai törvényszerűségekkel szemben elkövet. Munkánk és eszközeink hatékonyságának javítása érdekében, élettani és gazdasági okokból elengedhetetlen, hogy környezetünk megváltoztatása során a céloknak megfelelően, de qualitative érvényesítsük és hasznosítsuk a természet erőit, alapenergiáit. A biológiai és egyéb termé-