Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

8. szám - Szilágyi Mihály: A pestlőrinci szennyvíztisztító-telep története

Szilágyi M.: A pestlőrinci szennyvíztisztító-telep Hidrológiai Közlöny 1970. 8. sz. 363 5. kép. Az iszapszikkasztó-ágyak Eredetileg a húszas években csepegtető test volt Foto: Mészáros András Bild 5. Schlammtrockenbeete. Ursprünglich waren diese in den zwanziger Jahren Tropfkörper citás szerint. A kétszintes ülepítő rothasztó tere ugyan hideg rothasztónak tekinthető, de még a legkeményebb télen sem tapasztaltunk zavart a rothadás biológiai folyamatában. Nem következik itt be az erős lehűlés, ami a különálló rothasztókat fenyegeti és működésüket megbénítja. A kétszintes ülepítőből kikerülő iszap igen sűrűn folyó, ezért az elvezető csatornának feltétlenül nagyobb esést kell biztosítani, mint pl. a szennyvíznek gravitációs elvezetéskor. 4. A csepegtető-test töltő anyagának rétegezésekor igen gondosan kell eljárni. A pestlőrinci telep csepegtető testjének berakásánál nem ügyeltek a különböző szemnagyságok kellő szétválogatására, ezért sem lett a test szellőzése megfelelő és az eliszapolódás, azaz a „tócsásodás" veszélye fokozottabbá vált. Megfigyeléseink szerint különösen télen jelentek meg víztócsák a nyitott csepegtetőtest felső rétegén. Télen ugyanis a csepegtető-test felső részén már kialakult bövonatot, azaz az ún. biológiai hártyát túró, fellazító Psyhoda légy lárvái és a Tubifex férgek behúzódnak a test belsejébe. Az eliszapolódás, tócsásodás tehát a bevonat fellazításának hiányára vezethető vissza. Ha e lárvák és férgek fellazítják a bevonatot, akkor a szennyvíz lemossa azt a test felső részéről. Ezt nevezik a csepegtetőtest ,,vedlés"-ének. A fel nem lazított bevonat még tűzoltó fecskendővel is csak a legfelső töltőanyagrészekről mosható le. Telep bővítés kísérleti berendezéssel Az 50-es évek közepén a telep vízgyűjtő területe bővült, ezzel az érkező szennyvíz mennyisége megnőtt. A napi 800 m

3 helyett ez idő tájt már 1200 m

a szennyvíz érkezett a telepre. Tehát a tisztító kapacitást növelni kellett. Bár az aktivált iszapos szennyvíztisztítás már évtizedek óta ismert volt, mégis nálunk igen nehezen terjedt el. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a csepegtető-test üzeme sokkal egyszerűbb, mint az aktivált iszapos rendszereké. A csepegtetőtest ugyanis, minden különösebb kezelés nélkül, sokáig tisztítja elfogadható hatásfokkal a szennyvizet. Az aktivált iszapos eljárásnál viszont több gépi berendezésre van szükség. Meghibásodásuk a tisztítás hatásfokát rövid időn belül leronthatja. Ilyen tapasztalatok után érthető volt a szakembereink aggálya az aktivált iszapos rendszerű tisztítótelepek alakítására. De elterjedt volt az a nézet is, hogy kisméretű aktivált iszapos berendezések nem létesíthetők, mert a szennyvízterhelés mennyiségi és minőségi változását az aktivált iszap nem viseli el. Kialakult vélemény volt tehát, hogy kis tisztítótelepeken csak csepegtetőtestes módszert lehet alkalmazni, aktivált iszapos eljárás pedig csak nagy telepeken valósítható meg. 1953-ban K. Wuhrmann számolt be a Zürichi E. T. H. szennyvíztisztítási kísérleteiről. Az aktivált iszapos eljárásról üzemi kísérletekkel mutatta ki, hogy az kis berendezésekkel is üzembiztos és gazdaságosan alkalmazható. Feltűnést keltett az a kísérletsorozat is, amely bebizonyította, hogy az addig szokásos szervesanyag és térfogat-terhelés többszörösével is üzemeltethetők az aktivált iszapos berendezések. Ez a kísérletsorozat indította el a nagyterhelésű aktivált iszapos telepek kifejlődését. 1954. június 16-án a Közlekedéstudományi Egyesület szennyvíztisztítási ankétot tartott. Ezen Csépay Lajos (FÖMTI) ismertette Wuhrmann nyomán a nagyterhelésű aktivált iszapos eljárást, kiemelve annak gazdasági előnyeit. A hozzászólók — Salamin Pál, Finály Lajos, Nagy L. Dénes, Bessenyői István, Bartha István, Szablya Ferenc és dr. Szabó Zoltán — az eljárás kikísérletezését tartották szükségesnek és helyéül az akkoriban a Pesterzsébeté Torontáli utcai főgyűjtő mellé tervezett kísérleti telepet javasolták. A Fővárosi Csatornázási Művek Műszaki Továbbképző Körének 1955. május 10-én tartott ülésén is ismertette Csépay Lajos a klasszikus és a nagy terhelésű, aktivált iszapos eljárásokat. Itt a Város és Községgazdálkodási Minisztérium képviseletében Holló István, az Egészségügyi Hatóság részéről dr. Róna Borbála örömmel üdvözölték a kezdeményezést és támogatásukról biztosították a Vállalatunkat. Az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem akkori tanársegéde Sz. dr. Muhits Katalin felajánlotta, hogy a kísérletek szennyvízbiológiai vizsgálatait elvégzi. Pató Tibor pedig Wuhrmann nagysikerű kísérleteire hivatkozva külön kiemeli a létesítésre kerülő telepünk hazai jelentőségét és úttörő jellegét. Végül is a szakembereknek csak egy kis csoportja támogatta és erőszakolta ki, hogy a pestlőrinci berendezés