Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
7. szám - Könyvismertetés
Hidrológiai Közlöny 1970. 7. SZ. 335 KÖNYVISMERTETÉS Lange, Oskar: Bevezetés a közgazdasági kibernetikába. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1967. (238 o., 63 ábra, 66 irod.). A Hidrológiai Közlöny meglehetősen széleskörű szakterületének bármelyikét művelő olvasó is joggal kérdezhetné, hogy miért van szükség e címe szerint közgazdasági, tehát folyóiratunktól eltérő tárgykörű, abban is elméleti jelentőségű szakirodalmi műnek itteni ismertetésére. A közgazdaságtudomány új eredményeinek, ós a könyv minden bizonnyal értékes közgazdaságtudományi vonatkozásainak elismerése mellett azonban a célunk itt nem a közgazdaság tudományával kapcsolatos, hanem e könyv bemutatásával szeretnénk érzékeltetni, hogy a kibernetikai módszerek interdiszciplináris — tudományközi — jellege még akkor is hasznosítható a hidrológia és társtudományai számára, ha a könyv szerzője egészen más tudományterület problémáival kapcsolatban fogalmazta meg megállapításait és a tudományán kívüli szakterületeken való alkalmazásra nyilvánvalóan nem is gondolt. A könyv röviden összefoglalja a kibernetika ós közgazdaság általános problémáit, a szabályozás és vezérlés általános elveit, az újratermelési elmélet kibernetikai sémáit, a szabályozási folyamat dinamikáját, a szabályozási rendszerek stabilitásának elméletét, végül foglalkozik a szabályozás elmélet általánosításával, mind matematikai, mind közgazdasági, mind pedig érintőlegesen biológiai alkalmazások vonatkozásában. A könyv több, igen lényeges szempontból tanulságos számunkra is. Egyrészt azért, mert az önszabályozó, visszacsatolásos rendszerek viselkedésének jellemzése — a fő paraméterek megfelelő hidrológiai átértékelésével —- a mi tudományágazatainkban is alkalmazható. Másrészt azért, mert a könyv gondolatmenete, probléma kitűzési- és megoldási módja olyan, amilyenre a hidrológia mai, szorosan vett szakterületi feladatainak megoldása során is feltótlenül szükségünk van. Említhetjük még a könyv közérthetőségét, matematikailag iskolázott olvasó számára feltétlenül világos stílusát, és a sokirányú alkalmazás egyes kínálkozó lehetőségeinek ügyes felvetítósót. Utalhatunk továbbá arra is, hogy a Szerző szokatlan könnyedséggel vágta magát keresztül és viszi át olvasóit olykor a legbonyolultabb matematikai vizsgálatok nehézségein is. Ennél a pontnál érdemesebb részletesebben is elidőznünk. A legnehezebb dolog ugyanis a matematikai kérdéseket közérthetően úgy fejtegetni, hogy a tételek tudományos szigorúságukból se veszítsenek. Ugyancsak nehéz a nem közvetlenül matematikai célú tárgykört úgy kifejteni, hogy a matematikai formában megfogalmazott végeredmények, vagy részeredmények logikai menete világos és célratörő maradjon, és szaktudományi jelentőségüket emellett ne homályosíthassák el a bizonyításukhoz szükséges levezetések technikai részletei, a gyakran elmés, de a végcél számára csupán járulékos jelentőségű műveleti fogások öncélúság veszélyét felidéző alkalmazásai. A könyv a vázolt nehézségeket szokatlan formában hidalja át. Nem törődik tételeinek tökéletes és mindenben szabatos matematikai megfogalmazásával ós általánosíthatóságaival, bizonyításainak részleteivel, csak arra vigyáz, hogy a könyvben tárgyalt esetekre végeredményben érvényesek és elvileg szigorúan is igazolhatók legyenek állításai. A tökéletesítést, a mélyebb bizonyítást, a tételek érvényességi határainak a könyvben már nem is tárgyalt, további általánosításokra vonatkozó megvonását maga a szerző nem végezte el, de a magyar kiadó ügyes meggondolással ezt Lipták Tamás szaklektor jegyzeteire bízta. A szaklektor a Szerző tételeivel ellentmondó megállapításokra természetesen nem juthatott, viszont neki köszönhetők azok a kiegészítések, amelyekkel egy-egy eredeti, röviden, vagy nem teljes szabatossággal megfogalmazott tétel bizonyítása teljessé és a szigorú kritikát is bíróvá válik, és amelyekben a szükséges fenntartások kifejtésót ós megfogalmazását is megtaláljuk. A szerzőt ugyanis nem zavarta az, hogy operátor mennyiségekkel nem lehet mindig azonos eredmény reményében balról, vagy jobbról szorozni, operátorokkal nem lehet előzetes értelmezés nélkül osztani. A szaklektor jegyzeteiben pótolta ezt a hiányt, ós mindjárt rá is mut atott, hogy a szerző által közölt végeredmények mindennek ellenére jók, mert a bizonyítások ós megfogalmazások szabatosságától a szerző mindig ott tért el, ahol ennek — a speciális esetet tekintve — nem volt matematikai jelentősége. Természetesen, ebből azt láthatjuk, hogy az említettekhez hasonló „hibákat" csak a matematikában is jól képzett, szaktudományát ugyanakkor alaposan ismerő szerző követhetett el, akit talán csak az a műszaki szempontból érdemnek is értékelhető „hiányosság" terhel, hogy nem a szaktudományát rendelte alá az attól esetleg olykor kevéssé függő matematikai keretnek, hanem a szaktudományán belül vette észre a matematikai lehetőségeket, amelyeket a hozzá legközelebb álló szaktudományában a legeredményesebb eszközökkel igyekezett megoldani. Műszaki szakemberek részére a könyvben a magyar kiadó jóvoltából követett magyarázati módszer nem is megvetendő! így a gondolatmenetet nem késleltetik a kitérők és minden megalapozás a szaktudományon alapul. Ezt mi úgy mondanánk, hogy „fizikai alappal rendelkezik". A könyv a klasszikus szemléletmódokon merészen túlmutató interdiszciplináris szemléletet ad, a legnagyobb tudatossággal. A kibernetika — mint írja — „a pontos elemzés ós pontos számítás szerszáma, amely biztosítja a gazdasági folyamatok irányításának kitűzött hatékonyságát, pontosságát ós megbízhatóságát. De a pontos elemzés és pontos számítás lehetőségein túlmenően a kibernetika megfelelő gondolkodásmódot is teremt — az úgynevezett kibernetikai gondolkodást —, a kérdések megfogalmazásának ós megoldásának megfelelő módját. A gondolkodásnak ez a kibernetikai módja a konkrét elemzések és számítások eredményeitől függetlenül is nagy jelentőségű, hasonlóan a matematikai vagy statisztikai gondolkodásmódhoz. Aki megszerezte a kibernetikai gondolkodásra való képességet, az — még részletes elemzés és számítás nélkül is — képes a kérdéseket, a helyzet lényeges láncszemeit, az elemek kapcsolatait és a gyakorlati megoldás irányait felismerni, mégpedig mások számára hozzá nem férhető módon. A kibernetikai gondolkodásmód elsajátítása gazdagítja és elmélyíti azt a intuíciót, amely szükséges mind a tudományos közgazdasági kutatásban, mind a gazdasági folyamatok irányításának gyakorlatában. S ez nem kis jelentőségű eredmény." Nem tarthatjuk ezek után megalapozatlannak azt az állításunkat, hogy az ismertetett közgazdasági könyv — interdiszciplináris jellege miatt — a hidrológia ós hidraulika modell-alkotásában is jó segédeszköz lehet, s szemléletmódja akármelyik korszerű hidrológiai szakkönyv szemléletmódja is lehetne. Dr. Vágás István A Német Demokratikus Köztársaság fürdőkönyve. Szerk.: II. Jordán. Leipzig, 1967., 246 o., 88 kép, 1 térkép és 1 melléklet. A szerkesztői előszó szerint a könyv kiadásával kettős célt kívántak elérni. Egyrészt kézikönyv formájában összefoglalni az NDK területén található gyógy- és üdülőhelyeket, gyógyfürdőintézményeket, ásvány- és gyógyvizeket, másrészt gyakorlati tanácsokat kíván nyújtani a nem gyógyhelyeken dolgozó orvosoknak a gyógyfürdőterápiához. Ezen elgondolás alkotja a könyv szerkezeti beosztásának alapját. A fürdőkönyv három részre tagozódik. Az első részben a szerzők a fürdőügy általános kérdéseit tárgyalják. R. Michalik az NDK fürdőügyónek fejlődósét, jelentőségét és szervezetét ismerteti. Grafikon szemlélteti a