Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

7. szám - Könyvismertetés

Hidrológiai Közlöny 1970. 7. SZ. 335 KÖNYVISMERTETÉS Lange, Oskar: Bevezetés a közgazdasági kiberneti­kába. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1967. (238 o., 63 ábra, 66 irod.). A Hidrológiai Közlöny meglehetősen széleskörű szak­területének bármelyikét művelő olvasó is joggal kér­dezhetné, hogy miért van szükség e címe szerint köz­gazdasági, tehát folyóiratunktól eltérő tárgykörű, ab­ban is elméleti jelentőségű szakirodalmi műnek itteni ismertetésére. A közgazdaságtudomány új eredményei­nek, ós a könyv minden bizonnyal értékes közgazda­ságtudományi vonatkozásainak elismerése mellett azon­ban a célunk itt nem a közgazdaság tudományával kap­csolatos, hanem e könyv bemutatásával szeretnénk ér­zékeltetni, hogy a kibernetikai módszerek interdiszcip­lináris — tudományközi — jellege még akkor is haszno­sítható a hidrológia és társtudományai számára, ha a könyv szerzője egészen más tudományterület problé­máival kapcsolatban fogalmazta meg megállapításait és a tudományán kívüli szakterületeken való alkalma­zásra nyilvánvalóan nem is gondolt. A könyv röviden összefoglalja a kibernetika ós köz­gazdaság általános problémáit, a szabályozás és vezérlés általános elveit, az újratermelési elmélet kibernetikai sé­máit, a szabályozási folyamat dinamikáját, a szabályo­zási rendszerek stabilitásának elméletét, végül foglal­kozik a szabályozás elmélet általánosításával, mind ma­tematikai, mind közgazdasági, mind pedig érintőle­gesen biológiai alkalmazások vonatkozásában. A könyv több, igen lényeges szempontból tanulságos számunkra is. Egyrészt azért, mert az önszabályozó, visszacsatolásos rendszerek viselkedésének jellemzése — a fő paraméterek megfelelő hidrológiai átértékelésé­vel —- a mi tudományágazatainkban is alkalmazható. Másrészt azért, mert a könyv gondolatmenete, prob­léma kitűzési- és megoldási módja olyan, amilyenre a hidrológia mai, szorosan vett szakterületi feladatainak megoldása során is feltótlenül szükségünk van. Említ­hetjük még a könyv közérthetőségét, matematikailag iskolázott olvasó számára feltétlenül világos stílusát, és a sokirányú alkalmazás egyes kínálkozó lehetőségei­nek ügyes felvetítósót. Utalhatunk továbbá arra is, hogy a Szerző szokatlan könnyedséggel vágta magát ke­resztül és viszi át olvasóit olykor a legbonyolultabb ma­tematikai vizsgálatok nehézségein is. Ennél a pontnál érdemesebb részletesebben is el­időznünk. A legnehezebb dolog ugyanis a matematikai kérdéseket közérthetően úgy fejtegetni, hogy a tételek tudományos szigorúságukból se veszítsenek. Ugyancsak nehéz a nem közvetlenül matematikai célú tárgykört úgy kifejteni, hogy a matematikai formában megfo­galmazott végeredmények, vagy részeredmények logi­kai menete világos és célratörő maradjon, és szaktudo­mányi jelentőségüket emellett ne homályosíthassák el a bizonyításukhoz szükséges levezetések technikai rész­letei, a gyakran elmés, de a végcél számára csupán já­rulékos jelentőségű műveleti fogások öncélúság veszé­lyét felidéző alkalmazásai. A könyv a vázolt nehézségeket szokatlan formában hidalja át. Nem törődik tételeinek tökéletes és minden­ben szabatos matematikai megfogalmazásával ós álta­lánosíthatóságaival, bizonyításainak részleteivel, csak arra vigyáz, hogy a könyvben tárgyalt esetekre vége­redményben érvényesek és elvileg szigorúan is igazol­hatók legyenek állításai. A tökéletesítést, a mélyebb bi­zonyítást, a tételek érvényességi határainak a könyvben már nem is tárgyalt, további általánosításokra vonat­kozó megvonását maga a szerző nem végezte el, de a magyar kiadó ügyes meggondolással ezt Lipták Tamás szaklektor jegyzeteire bízta. A szaklektor a Szerző té­teleivel ellentmondó megállapításokra természetesen nem juthatott, viszont neki köszönhetők azok a ki­egészítések, amelyekkel egy-egy eredeti, röviden, vagy nem teljes szabatossággal megfogalmazott tétel bizo­nyítása teljessé és a szigorú kritikát is bíróvá válik, és amelyekben a szükséges fenntartások kifejtésót ós meg­fogalmazását is megtaláljuk. A szerzőt ugyanis nem za­varta az, hogy operátor mennyiségekkel nem lehet mindig azonos eredmény reményében balról, vagy jobb­ról szorozni, operátorokkal nem lehet előzetes értelme­zés nélkül osztani. A szaklektor jegyzeteiben pótolta ezt a hiányt, ós mindjárt rá is mut atott, hogy a szerző által közölt végeredmények mindennek ellenére jók, mert a bizonyítások ós megfogalmazások szabatosságától a szerző mindig ott tért el, ahol ennek — a speciális esetet tekintve — nem volt matematikai jelentősége. Termé­szetesen, ebből azt láthatjuk, hogy az említettekhez ha­sonló „hibákat" csak a matematikában is jól képzett, szaktudományát ugyanakkor alaposan ismerő szerző kö­vethetett el, akit talán csak az a műszaki szempontból érdemnek is értékelhető „hiányosság" terhel, hogy nem a szaktudományát rendelte alá az attól esetleg olykor ke­véssé függő matematikai keretnek, hanem a szaktudo­mányán belül vette észre a matematikai lehetőségeket, amelyeket a hozzá legközelebb álló szaktudományában a legeredményesebb eszközökkel igyekezett megoldani. Műszaki szakemberek részére a könyvben a magyar kiadó jóvoltából követett magyarázati módszer nem is megvetendő! így a gondolatmenetet nem késleltetik a kitérők és minden megalapozás a szaktudományon ala­pul. Ezt mi úgy mondanánk, hogy „fizikai alappal ren­delkezik". A könyv a klasszikus szemléletmódokon merészen túlmutató interdiszciplináris szemléletet ad, a legna­gyobb tudatossággal. A kibernetika — mint írja — „a pontos elemzés ós pontos számítás szerszáma, amely biztosítja a gazdasági folyamatok irányításának kitű­zött hatékonyságát, pontosságát ós megbízhatóságát. De a pontos elemzés és pontos számítás lehetőségein túlmenően a kibernetika megfelelő gondolkodásmódot is teremt — az úgynevezett kibernetikai gondolkodást —, a kérdések megfogalmazásának ós megoldásának meg­felelő módját. A gondolkodásnak ez a kibernetikai módja a konkrét elemzések és számítások eredményeitől függetlenül is nagy jelentőségű, hasonlóan a matema­tikai vagy statisztikai gondolkodásmódhoz. Aki meg­szerezte a kibernetikai gondolkodásra való képességet, az — még részletes elemzés és számítás nélkül is — ké­pes a kérdéseket, a helyzet lényeges láncszemeit, az ele­mek kapcsolatait és a gyakorlati megoldás irányait fel­ismerni, mégpedig mások számára hozzá nem férhető módon. A kibernetikai gondolkodásmód elsajátítása gazdagítja és elmélyíti azt a intuíciót, amely szükséges mind a tudományos közgazdasági kutatásban, mind a gazdasági folyamatok irányításának gyakorlatában. S ez nem kis jelentőségű eredmény." Nem tarthatjuk ezek után megalapozatlannak azt az állításunkat, hogy az ismertetett közgazdasági könyv — interdiszciplináris jellege miatt — a hidrológia ós hidraulika modell-alkotásában is jó segédeszköz lehet, s szemléletmódja akármelyik korszerű hidrológiai szak­könyv szemléletmódja is lehetne. Dr. Vágás István A Német Demokratikus Köztársaság fürdőkönyve. Szerk.: II. Jordán. Leipzig, 1967., 246 o., 88 kép, 1 tér­kép és 1 melléklet. A szerkesztői előszó szerint a könyv kiadásával kettős célt kívántak elérni. Egyrészt kézikönyv formájában összefoglalni az NDK területén található gyógy- és üdülő­helyeket, gyógyfürdőintézményeket, ásvány- és gyógyvize­ket, másrészt gyakorlati tanácsokat kíván nyújtani a nem gyógyhelyeken dolgozó orvosoknak a gyógyfürdőterá­piához. Ezen elgondolás alkotja a könyv szerkezeti be­osztásának alapját. A fürdőkönyv három részre tagozódik. Az első részben a szerzők a fürdőügy általános kérdéseit tárgyalják. R. Michalik az NDK fürdőügyónek fejlődósét, jelen­tőségét és szervezetét ismerteti. Grafikon szemlélteti a

Next

/
Oldalképek
Tartalom