Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

7. szám - Oelberg Gusztáv: Talajvízingadozás előrejelzése

293 Hidrológiai Közlöny 1970. 7. sz. Beszámoló HIDROLÓGIA Talajvízingadozás előrejelzése OBIBEJIG GUSZTÁV* A mélyépítési létesítmények tekintélyes része talajvízbe kerül és az ingadozó talajvíz nyomása, a felhajtóerő, vagy a vízben jelenlevő egyes vegyi alkotórészek agresszivitás formájában hatnak a műtárgyakra. E behatásokra az építményt méretezni kell, a gazdaságos méretezés pedig csak a talajvízhelyzet megbízható ismerete esetén lehetséges. A talajvíz-viszonyokat azonban nemcsak a méretezés, hanem az építés szempontjából is ismerni kell, hogy a megfelelő víztelenítési eljárást alkalmazzuk, meg tudjuk állapítani az építés idején várható vízszintet, az elszállítandó vízmennyiséget és kijelölhessük az építés optimális idejét. Az ország síkvidéki területein a talajvízhelyzet megbízható megismerését két körülmény teszi lehetségessé és időszerűvé. 1. 1950-es évek elején végrehajtott nagyarányú talajvízészlelő kúthálózat kezdi meghozni a gyümölcsét, jelenleg kb. ltiOO db 14—16 éves adatsorú kút áll rendelkezésünkre a kb. 400 db 23—25 éves idősor mellett. E kutak rendszeres észlelése a talajvíz mozgását híven megadó adattömeget nyújt az ország síkvidéki területein kb.' 2—2,5 db/100 km- kút sűrűséggel. 2. Az óriási adattömeg feldolgozása hagyományos számítási eljárással szóba sem jöhet, de a tömegszerűen előforduló számítási feladatok megoldására ad lehetőséget a modem gépi számítástechnika. A nagy tömegben rendelkezésünkre álló adatok megfelelő gépi feldolgozásával olyan eredményeket adhatunk általánosan a gyakorlati építőmérnök (tervező ós kivitelező) kezébe, melyeknek korábban egy-egy esetre történő kidolgozása tudományos eredménynek számított. A talaj vízhelyzet megismerését szolgáló gépi programok készítésével és adatok feldolgozásával a MÉLYÉPTERV néhány éve behatóan foglalkozik. E cikk az előbbiekben körvonalazott átfogó munka egyik részfeladatát, a talaj vízingadozás előrejelzését tárgyalja. 1. A használatban levő előrejelzési módszerek kritikája 1.2. Előrejelzés alatt értjük a talajvízszint adott időre várható értékének előre (3—8 hónappal korábban) történő megállapításait elmúlt, célszerűen hosszú időszak vízrajzi, esetleg meteorológiai adatai alapján. A vízgazdálkodásban nagy a jelentősége a tavasszal kialakuló maximális talaj vízállások megállapításának a mezőgazdasági termelés és a télvégi — tavasz elejei belvizek levezetése szempontjából. E téren olyan kezdeményezések történtek, melyek tárgyunk körébe vágnak, így ismeretük szükséges. Bogárdi J. [1] a maximális tavaszi vízállást a legkisebb őszi havi vízállással az októberi, novemberi, márciusi csapadék összeggel, és a decemberi, januári, februári közép hőmérsékletek átlagával hozza összefüggésbe. A korreláció számításon alapuló módszerét a nyíregyházi 15 éves idősorú kút adatainak feldolgozásával mutatja be a kapott eredmények meg* Mélyépítési Tervező Vállalat, Budapest. bízhatóságának kimutatásával 1951-ig terjedő adatok alapján. A módszer nagyobb arányú gyakorlati felhasználásra az Alföld különböző helyén telepített 28 kútnál közli a számítás alapján kapott eredményeket és megadja a ténylegesen észlelt értékekkel való összehasonlítását. Németh E. [5] a léghőmérséklet és talajvíz térszint alatti mélysége között fedezett fel összefüggést, amely szerint ilyen koordináta tengelyek mellett az összetartozó havi középértékeket képviselő pontok ferde tengelyű ellipszisen vannak. A tengely ferdesége azzal a fáziskéséssel arányos, amennyivel a talajvízszint tavaszi maximuma előbb (kb. III— IV. hó) következik be, mint a léghőmérséklet maximuma (VII—VIII. hó). Ubell Károly közlése szerint [2] a VITUKI 1955 óta készít az Alföld maximális talaj vízállására rendszeres előrejelzést . Kiindulási alapként az október havi közepes talaj vízállás terepszint alatti mélységét használja fel, s ehhez adja hozzá a csapadék viszonyok vizsgálata alapján várható emelkedést. Az előrejelzés kétféle formában készül: a) távlati előrejelzés, mely az őszi csapadékadatok feldolgozása után december elején készül el, b) részletes előrejelzés, ez már figyelembe veszi a november—december—január havi csapadékadatokat is, valamint az ez idő alatt bekövetkezett talajvízállás emelkedését is. A VITUKI által készített előrejelzés segítségével könnyen megállapítható, hogy hol áll fenn a belvíz bekövetkezésének veszélye, s így az illetékes szervek idejében felkészülhetnek a belvizek levezetésére. A VITUKI a várható téli félévi vízállás emelkedését kétváltozós kapcsolat segítségével állapítja meg, melyet a korábbi évek adatainak felrakásával és azok kiegyenlítő egyenesének meghatározásával kap meg. Ubell [3] és Rétháti [4] munkáiban említés történik a talajvízállás menetgörbéjének törvényszerűségén alapuló előrejelzésről is, de csak a tavaszi maximum és az őszi minimum előrejelzésére. A tetszőleges, hosszabb időre szóló előrejelzés egy-, és többparaméteres módozatairól, főképp a szélsőséges vízszintekre korlátozott érvényességgel 1954—56. időszakban Ubell Károly adott leírást a VITUKI éves beszámoló keretében. Ezekből a tanulmányokból jól kivehető az a helyes alapelv, hogy a vizsgált VITUKI kutak egyedi érvénnyel kezelendők. Az 1965—66. időközben hasonló kérdéskomplexumot Rétháti László tárgyalt a Hidrológiai Közlönyben, ahol alapelvként rátért az egész Alföldet átölelő 10 külön kiválasztott kút egyetlen átlagolt éves menetgörbéjén való előrejelzésre — számpéldáit ugyancsak a szélsősé-