Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
7. szám - Dr. Vágás István: Dr. Szilágyi Gyula
292 Hidrológiai Közlöny 1970. 7. sz. Beszámoló A felszabadulást Budapesten élte át. Egy német gépfegyvertől mindkét térdén sebesülést is szenvedett. Felgyógyulása után, 1945 áprilisában, azonnal jelentkezett szolgálattételre, és ekkor megbízást kapott a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztályának vezetésére. Nehéz feladat várt rá. Az ország romokban hevert, a szolgálat szervezete megbomlott, ós az itthonmaradtak elsődleges gondja a mindennapi kenyér volt. Ilyen körülmények közt csak olyan, népét rajongásig szerető ós nagytehetségű mérnök állhatta meg a helyét, mint amilyennek Hallóssy Ferencet ismertük. Jellemző rá, hogy 1915-ben bevonult katonának, holott egy 8 éves korban elszenvedett bordareszekció miatt könnyen felmentethette volna magát. Mélyen belevilágít lelkivilágába az az 1931-ben Filep Lajossal közösen írott díjnyertes pályamű is 4, amelyben az Alföld felemelése érdekében hosszútávú keretterv kidolgozását sürgette, ós nem utolsó sorban az, hogy 1944-ben, mikor mint magasrangú minisztériumi tisztviselő nyugatra mehetett volna, itthon maradt, hogy a felszabadulás első percétől teljes erejével résztvehessen az újjáépítésben. Vezetésre predeszt inalta sokoldalú építési és tervezési gyakorlata. Kiváló szakmai felkészültségét tükrözi a Duna—Tisza-csatornáról 1948-ban kiadott monográfiában Lampl Hugóval közösen írott tanulmánya: ,,A különböző rendszerű és rendeltetésű csatornatervek műszaki szempontból való vizsgálata és összehasonlítása" 5, ós alapozási kérdésekre vonatkozó dolgozatainak sora, amelyek közül kiemelkedik az, amelyet „Mélyépítés öblítéssel" címen a Magyar Tudományos Akadémia 1963. évi talajmechanikai és alapozási konferenciáján mutatott be". Vezető állásában nagy értéket jelentett közgazdász beállítottsága, az előző két tényezőnek mintegy eredője. A gazdasági vonatkozások szem előtt tartása minden mérnökre kötelező, de fokozottan viseli ennek súlyát a gazdasági élet infrastruktúrájának erősítésén fáradozó vízimérnök. A „nemzetgazdász" Hallóssyra vall a már említett 1931. évi pályamunka, a magyar halászat és haltenyésztés kérdéseit összefoglaló tanulmánya 7, de leginkább az, hogy főosztályvezetői működésének első ténykedése a szolgálat 30 éves munkatervének összeállítása volt. 8 'Vízügyi Közlemények 1932/1. füzet, 150—154. lap. e A Duna—Tisza csatorna. Szerk. Lampl H. és Hallóssy F. Budapest, F. M. 1947. • Proceedings of the International Conference on Soil Mechanics and Foundation Engineering. Budapest 24—27. Sept. 1963. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1963. — 397—409. lap. 'A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede 1879—1939. Szerk. Trnmmer A. és Lászlóffy W. Bp., F. M. 1940. — 223—242. lap. •Vízügyi Közlemények, 1946/1—4. szám. — 3—22. lap. A vízügyi szolgálat ólén eltöltött három esztendejének kiemelkedő eseménye volt a Balaton vízszintjének szabályozására szolgáló siófoki zsiliprendszer munkáinak 1947. évi befejezése, ós a Duna—Tisza-csatorna első 22 km-es szakasza félszelvénnyel való kiépítésének elkezdése a 3 éves terv keretében. Lendületes munkájának nem is maradt el az elismerése. 1946-ban min. osztályfőnökké nevezték ki, 1947ben pedig előbb a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki, majd államfői elismerésben részesült. 1947 szilveszteréről az újévre fordulóra rendkívüli árvíz sújtotta a Tisza felső szakaszát, amely gátszakadást is okozott. Hallóssy ekkor is helytállt. Annál nagyobb megdöbbenést keltett szakkörökben, hogy a Földművelésügyi Minisztérium tisztviselői elleni perbe Hallóssy Ferenc is belekerült, mint később kiderült, ártatlanul. Mégis meghozták ellene fegyelmi úton az elbocsátás ihatározatot. Rehabilitálása után, 1949. dec. 1-től az Építéstudományi Intézetben kapott munkát, kezdetben a Mélyépítési Csoport, később a Magasépítési Szerkezeti Osztály munkatársaként. Itt visszatérhetett fiatal mérnökéveinek alapozási problémáihoz. Részt vett ugyan a magas- és mélyépítési tervezési szabványok megalkotásában is, de munkásságának fő tárgya az előfeszítéssel készülő üreges vasbeton szádpallók kialakítása volt, amelyeknek lehajlására elméletileg megalapozott öblítéses eljárást dolgozott ki. 9 Szellemes elgondolásának alkalmazását 1954—55 telén a csepeli kikötő területén kísérletileg is kipróbálta. Ebből a tárgykörből már említett dolgozatain kívül szabadalmat is jelentett be ,,Eljárás műtárgyak építésére talajvízben" címen. 1 0 A szívéhez nőtt probléma foglalkoztatta nyugalomba vonulása után is. Ekkor készült fel a bevezetőben említett előadásra, amelynek eredményeként a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet vízépítési főosztálya szakértőül hívta meg. A kör tehát bezárult: Hallóssy visszatért a vízimérnökök nagy családjába. Elégtételt is kapott: Társaságunk 1967-ben tiszteleti tagjává választotta. És 1970. jan. 17-én bekövetkezett halála előtt néhány hónappal megérte ,,Mélyépítési műtárgyak építése öblítéses sülylyesztéssel" című tanulmányának megjelenését is a vízügyi szolgálat hivatalos folyóiratában, a Vízügyi Közleményekben. 1 1 Erőslelkű, kiváló embert, lelkes magyart és jeles mérnököt veszítettünk el benne. Január 27-én kísértük utolsó útjára a Farkasréti temetőben. Emiókét szeretettel őrizzük. Dr. Lászlóffy Woldemár * Építéstudományi Intézet, tudományos jelentés 1955 és 1958, továbbá: Magyar Építőipar, V. évf. 5. szám. '•Találmányi Hivatal, 146 802. szám, 1958. Jún. 9. 1 1 Vízügyi Közlemények, 1969/2. szám. — 190—203. lap.
