Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

7. szám - Dr. Vágás István: Dr. Szilágyi Gyula

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 50. ÉVFOLYAM 7. SZÁM Budapest, 1970. július 289 — 336. oldal Dr. Szilágyi Gyula 1888—1970 Szinte észrevétlenül távozott körünkből. Egyre kevesebbet találkozhattunk Vele, egyre ritkábban hallhattunk róla, mégis fájdalmasan érintett mindannyiunkat 1970. február 10-i halálhíre. Hosszú életet, tartalmas életpályát futott be, a vízügyi hivatásnak jóformán az egészében tevékenykedhetett: az építésben, közigazgatásban, közép- és felsőfokú oktatásban, tudományos kutatásban, hivatalos ós társadalmi keretek között egyaránt. Marosújváron született, Nagyenyeden járt gimnáziumba, a Budapesti Műegyetemen lett mérnök 1913-ban. Az állami vízügyi szolgálatba lépve 1925-ig Siófokon, a Balatoni Kikötők Felügyelőségén, majd 1926-ig Győrben, a Folyammérnöki Hivatalnál dolgozott. Közben az első világháborúban, mint katona többek között az aldunai hajóroncs-kiemeléseknél működött közre. 1926-ban kezdte meg több évt izedes felsőoktatási tevékenységét. 1938-ig — egyes megszakításokkal — a Műegyetem Vízépítéstani Tanszékének volt adjunktusa. Az 1931—32. tanévben ösztöndíjasként az Egyesült Államokba utazott, és a Harvard-Egyetemen tanulmányozta az egészségügyi-mérnöki szakterületet. 1932-ben az egyetem a ,,Master of Science in Sanitary Engineering" címet adományozta részére. Tudományos és szakmai munkásságának az Amerikában látottak kétségtelenül sajátos, és a hazai műszaki fejlődés számára fontos irányt jelöltek ki. Az egészségügyi-mérnöki, akkor világviszonylatban új szakterületet sok tekintetben O ismertette ínég hazánkban. A szennyvíz tisztítás több új módszere Szilágyi Gyula amerikai tapasztalatokból táplálkozó szakirodalmi munkássága nyomán került a hazai műszaki köztudatba. Munkássága legfontosabb részévé vált a továbbiakban, hogy az Amerikában akkor elterjedt irányzatok nyomán tolmácsolója lett a valószínüsógszámítás elveire épített hidrológiai statisztika tudományágának hazánkban. E tevékenységét a hidrológia mai korszerűsödésének fényében értékelhetjük igazán. A szakosodott tudományok jelenlegi korszakának nagy egyéniségeit leginkább az jellemzi, hogy idejekorán —gyakran pályatársaik előtt, sőt gyakran azok ellenére is — felismerik azokat az irányzatokat, amelyek tudományuk jövőjét hivatottak megalapozni. Szilágyi Gyula munkássága készítette elő annak lehetőségét, hogy az ő idejében még segédtudomány jellegű valószínűség-elmélet — kiegészítve további, újabb felismerésekkel — az egész hidrológia alaptudományává válhasson, és hogy a későbbi évtizedekben hazánkban a világviszonylatot tekintve is magas fokon művelhessék.