Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

6. szám - Dr. Lipták Ferenc: Az esőztető szórófejekkel kiadott csapadék területi eloszlásának jellemzése

Hidrológiai Közlöny 1970. 5. sz. 261 ÖNTÖZÉS Az esőztető szórófejekkel kiadott csapadék területi eloszlásának jellemzése Dr. LIPTJÍK FEHEHP l. Bevezetés Az esőztető szórófejekkel kiadott csapadékkal kapcsolatban egyik legfontosabb követelmény az, hogy annak területi eloszlása, figyelembe véve a kötésterületet, a lehető legegyenletesebb legyen. A csapadékeloszlást elsősorban a következő három tényező határozza meg: 1. A szórófejek i—R jelleggörbéinek alakja. 2. A szórófejek kötési módja és távolsága. A szélhatás. Tekintettel arra, hogy a szórófejek kör, ill. körszektor alakú területet öntöznek, a szórófejeket pedig négyzetes, téglalapos vagy háromszöges kötésben helyezzük el, ezért az öntözött területen kisebb-nagyobb átfedések adódnak. Az átfedések az egyenletes csapadókelosztás megvalósításának is eszközei. Amennyiben a szórófejek i—R jelleggörbéi kedvezőtlen alakúak, vagy a szórófejek kötési módjának és távolságának megválasztása helytelen, illetve a szél hatására az öntözővíz területi eloszlása igen egyenlőtlen lehet. Az öntözés után helyenként öntözetlen foltok maradnak, másutt meg tócsák keletkezhetnek. Ha egyes területrészeken a csapadék intenzitása nagyobb, mint a talaj víznyelőképessége, akkor ott a felszínen összegyülekezési folyamat játszódik le, a víz egy része sík területen a helyi mélyedésekben gyűlik össze, ez pedig a talajra és a növényzetre egyaránt káros, lejtős területen pedig lefolyik, így a lejtőn nem lesz meg a szükséges beázási mélység. Az egyenlőtlen vízeloszlás miatt a növényzet fejlődése is kiegyenlítetlen lesz. Fagyvédelmi öntözéseknél is igen fontos a csapadék egyenletes területi eloszlása. A fagyvédelmi öntözésnél a növényzetre az igen kis intenzitással (i = 2,5—3 mm/ó) és cseppnagysággal adagolt víz ráfagy és ezáltal a növényi részek jégburokba kerülnek. A virágok és egyéb növényi részek 0°C alá való lehűlését a jégburokra hulló és hozzá fagyó vízcseppek felszabaduló fagyási hője akadályozza meg. A vízcseppek folytonosságát biztosítani kell. A növényzet azon részein, amelyeknél az esőztelés intenzitása 1,5—2 mm/ó-nál kisebb, a fagykár nagyobb lehet, mintha nem is öntöznénk, ahol pedig a kívántnál lényegesen nagyobb, ott a kis ágak a rájuk fagyó nagymennyiségű jég súlya miatt letörhetnek. A teljes védendő területen tehát a kívánt csapadókintenzitást igen egyenletes eloszlással kell biztosítani. Az esőztető berendezések alkalmasak az öntözés és trágyázás munkafolyamatának összevonására. Az öntözővízbe kevert trágyáié, műtrágya, szennyvíz * Budapesti Műszaki Egyetem, Vízgazdálkodási Tanszék. a szórófejekkel az öntözővízzel együtt szórható ki. Számos előnye van a gyomirtó és növényvédő szereknek az öntözővízzel együtt történő adagolásának is. Mind a trágyázó, mind a gyomirtó és növényvédő szereknek a kiszórását egyenletesen kell elvégezni. Ezeknél a különleges feladatokat is ellátó öntözéseknél szintén alapvető fontosságú az öntözővíznek egyenletes területi elosztása. A tanulmány a szórófejekkel kiadott csapadék területi eloszlásának jellemzésére szolgáló különféle mutatószámokat, eljárásokat foglalja össze, számpéldákkal mutatja be és értékeli azokat. Uj eljárást javasol a csapadékeloszlás egyenletességének jellemzésére. 2. Mérőszámok a csapadékeloszlás területi egyenletességének jellemzésére Számos kutató foglalkozott a csapadékeloszlás egyenletességének vizsgálatával. Törekvésük az, hogy a gyakorlat számára használható, könnyen számítható, a csapadékeloszlást jól jellemző mutatószámot határozzanak meg, közvetlenül a derékszögű hálózatban elhelyezett edényekbe hulló vízmennyiségek értékeiből. A különböző mutatószámok általában az átlagos csapadék magassághoz (h) való valamilyen viszonyítást jelentenek. Vizsgáljuk meg és hasonlítsuk össze egymással ezeket a mutatószámokat. 1. A legszélesebb körben ismert és legáltalánosabban elfogadott J. E. Christiansen [1] által kidolgozott összefüggés: C'„ =100 2 I hi-h í = 1 n s> i=i (i) ahol C

u az egvenletességi tényező [%], n a csapadékmintavételi helyek (mérőedények) száma [db], /?, az i-edik helyen mért csapadékmagasság [mm], h a vizsgált területre jutó átlagos csapadék magasság [mm]. ^ hi=nh [mm] i = 1 ^ \/ii — lt\ = T) az n db ponton mért egyes