Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
4. szám - Homeriki, Iraklij V.: Kapcsolatok a víz- és hordalékjárás között
146 Hidrológiai Közlöny 1970. 4. sz. Homeriki, J. V.: A víz- és hordalékjárás A legutóbbi időkig úgy vélték, hogy a momentumok módszere lehetővé teszi a megoszlási törvény jellemző számszerű értékeinek a kellő pontosságú meghatározását. Néhány kutató a legnagyobb valószínűség módszerét javasolta, mint amely pontosabb és megfelelőbb a kiválasztott paraméterek értékelésére. Figyelembe kell venni, hogy ezek a vizsgálatok felvetik az esetenkénti értékfüggvények számszerű jellemzőinek a megállapítását. Ezenkívül tudjuk, hogy a legnagyobb valószínűség módszere a normális eloszlás esetében jó. A vízhozam-variációs tényező értékének pontos meghatározása nélkülözhetetlen, mert a vízhozam és a hordalékhozam közötti kapcsolatot a megfelelő idősorok variációs tényezőinek lineáris függvénye segítségével lehet meghatározni Samov [6] szerint: ahol q — yt a relatív vízhozam, — a relatív hordalékhozam. H o Velilcanov M. A. és Lopatin G. V. a következő lineáris függvényt javasolja: q=q 0 + afi, (2) ahol q 0 az a relatív vízhozam, amelynél a szilárd hozam ü-val egyenlő; a — az összefüggést leíró egyenes vonal x tengelyéhez viszonyított irányszögének tangense. Ha figyelembe vesszük a függvényérték középhiba (Bessel-féle hiba tovaterjedési) függvényt, kapjuk. és felírhatjuk, hogy ., ( dq Y 2 2 ii Ctf Gvq ahol a = -- =—j— Ha a kapott q értéket a (2) egyenletbe helyettesítjük, akkor könnyen megkaphatjuk a kívánt (1) kifejezést. Nyilvánvaló, hogy csapadékos évben a mederj olyamátok sokkal hevesebben mennek végbe, mint a csapadékszegény évben\ a meder leghevesebb átalakulását a kis árvizeknek nagy árvizek periódusával történő felváltásának első évében észlelhetjük, különösen akkor, ha nagy különbség van a két egymás után következő év között. így természetesnek látszik a mederváltozások előrejelzését és a folyó szabályozását szoros kapcsolatban vizsgálni a bővizű fázisok váltásának, a folyók vízhozamában a ciklikus ingadozások elemzésének, a várható hozzáfolvás előrejelzésének a kérdéseivel. .Mint Samov [6] művéből kitűnik, terjedelmes számítás során megállapították, hogy a hordalék- és vízhozamok közötti összefüggés jósága az átlagképzés időtartamától függ. Például a legszorosabb összefüggést a hozamok éves átlagainál, leglazább összefüggést a havi középértékeknél kapjuk, és még ennél is lazább az összefüggés a dekád- és napi középhozamoknál. Az utóbbi esetekben, több olyan korrelációs egyenes lehet, amelyek a nagy vízi fázisoktól vagy az egyes árvizektől függően változnak; ilyenkor az összefüggések az egyik nagyvíztől a másikig változnak. A nagy vagy kevésbé nagy vízhozamokra vonatkozóan az évi hozam észlelési adatsorai 50—150 értéket tartalmaznak. A folyami hordalékban gazdag, vagyis a medret aktívan befolyásoló és alakító folyók többségénél (hegyi folyók, folyók kis tározómedencékkel) azonban a statisztikai adatok gyakran szegényesek. A vízhozam észlelések száma rendszerint az egész időtartam alatt meghaladja a hordalékhozam észlelésekét. A hordalékhozamok extrapolálását a jövőre 'nyilvánvalóan nemcsak a múlt hordalékhozamainak számításbavételével, hanem a múltbeli vízjárás számításbavételével is kell elvégezni. Ez teljesebb képet adhat a folyó jövőbeni általános rendszeréről. Kérdés, hogy milyenek az elemzési elvek és módszerek, valamint miként láthatók előre a sokévi ingadozások? A vízjárás sztochasztikus jellege nemcsak a lefolyás előrelátásának formáját határozza meg, amelynek valószínűségi jellegűnek kell lennie, hanem meghatározza a meglevő észlelési adatok elemzési módját is. Tudjuk, azt hogy a lefolyás sztochasztikus folyamat, .,amelynél a valószínűségi eloszlás paramétereinek az értéke az időtől Mg" [3]. . A lefolyás folyamatának valószínűségi jellegére vonatkozó gondolatot már régen felvetették. A hidrológiai módszerekről és az esetenkénti folyamatokról szóló elmélet fejlődése mértékében azonban változatlanul felmerül e sztochasztikus folyamat kategóriájának — állandóság, periódusosság, ergodicitás stb. — a kérdése. A folyamat azon kategóriájának meghatározása, amelyhez a folyami lefolyás tartozik, csak ezt a folyamatot leíró valószínűségek eloszlási függvény-megszerkesztése szempontjából jelentős. De tudjuk, hogy a lefolyás tökéletes jellemzését csak akkor kaphatjuk meg, ha megszerkesztjük az olyan szakadatlan folyamat valószínűségeinek eloszlási függvényét, mint amilyen lényegében a folyami lefolyás is. Itt az ismert sematizáláshoz kell folyamodni és gyakorlatilag nem a pillanatnyi hozamok eloszlási függvényeit kell megszerkeszteni, hanem a meghatározott időtartamra — dekádra, hónapra, évre — átlagolt hozamokét. Úgy véljük, hogy a pillanatnyi hozamok ingadozásának mellőzése nem befolyásolhatja a vízjárás szabályozását. Az ilven elgondolás azonban csak részben helyes, amikor többéves szabályozásról van szó [2]. Az említettek alátámasztják azt, hogy a hozamok értékének ki kerekítése jelentős mind a vízhozam, mind a hordalékhozam szempontjából és ezt a kérdést összességében kell megoldani. Anélkül, hogy érintenénk olyan bonyolult és sajátos problémákat, mint a folyamat Markov-féle lánca, vagy az ergodicitás, álljunk meg az évi közepes lefolyás vízbőségi fázisváltozásának az elemzésénél, mert ez a kérdés közvetlenül érinti a mederalakító hordalékhozam fázisainak a változásait.
