Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

4. szám - Homeriki, Iraklij V.: Kapcsolatok a víz- és hordalékjárás között

Homeriki, J. V.: A víz- és hordalékjárás Hidrológiai Közlöny 1970. 4. sz. 147 E jelenség statisztikai elemzésének helyes választ kell adnia két alternatív hipotézisre: a) a lefolyás periodikus irányzatú sztochasztikus folyamat, vagy b) a lefolyás sztochasztikus folyamat, amely nem tartalmaz periodikus összetevőt. Bár első tekintetre a b) hipotézist az aj hipotézis sajátos esetének tekinthetjük, közöttük elvi különbség van, amely a követ kezőben foglalható össze: az a) hipotézis a jellegzetes lefolyás ciklusosságát annak eredményeként magyarázza, hogy a folyamatban meghatározott összetevő van; a b) hipotézis a lefolyás ciklusosságát a folyamat állandóságának automatikus következményeként magyarázza [2, 5]. Az idősorokban a periodikus összetevők zavarának problémáját többféleképpen közelíthetjük meg. A Grúz Energetikai Tudományos Kutató Intézetben két sémát alkalmaztak (a számításokat elektronikus számítógépekkel végezték). Eléggé ismert Schuster—Stokes módszere és Grenander—Rosenblatt korszerűbb módosítása [1], Az elvégzett számítások nem adtak választ arra a kérdésre, hogy a fent említett hipotézisek közül melyik helyes, de ezek a számítások nem is tűzték ezt célul. Teljesen elegendő volt azonban azokhoz — az eloszlásfüggvény paramétereinek számításaiban építő — javaslatokhoz. A vízjárás szabályozásában, valamint a mesterséges hidrológiai sorok modellezésében a ciklusosság Monte-Carlo módszerével történő számításbavételéhez stb. kell eljutni. A megvizsgált száz évi lefolvási sor többségében (a sorokat több mint 40 év észleléseivel vizsgálták meg) nem észleltek periodikus irányzatokat. 40 esetben fedeztek fel periodikus összetevőt; ez azonban csak 11 esetben ért el olyan értéket, amely reális befolyást gyakorolt a szabályozási paraméterek számításaira. Így pl. az Ural folyó vízhozam idősoránál a periodikus függvény amplitúdójának 0,333 maximális értékét állapították meg (ha a lefolyás sokévi átlagát fogadjuk el egységnek). Elsősorban ezek a következtetések késztetnek a meglevő grafikonok és táblázatok vonatkozásában arra, hogy egységesítsük a számításokat. Mindezek a vízjárás szabályozására vonatkozó számításokkal kapcsolatos, eddig nyilvánosságra hozott nomogramok és táblázatok csak az egymásutániságok figyelembevételével érvényesek. Másodsorban a lefolyási paraméterek kiválasztott értékeit az irányzat (trend) kikapcsolásával kell kiszámítani, függetlenül attól, hogy a momentumok módszere vagy a legnagyobb valószínűség módszere számításba fogja-e venni őket. Az utóbbi körülményt számításba kell venniük a folyamszabályozóknak is. A mederfolyamatok szakemberei számára igen érdekes a modelles számítási sorok kérdése a hidrológiában és a vízgazdálkodásban. Valamely fizikai folyamat sematizálása szükséges előfeltétele annak, hogy valamely matematikai modell vele kapcsolatosan felhasználható legyen. Ma a főfeladat nyilvánvalóan az, hogy a lefolyás eredetivel egyenértékű matematikai modelljét hozzuk létre. Ez a feladat azonban egész sor megoldatlan nehézségbe ütközik. Valamelyik közelítő matematikai sémához kell folyamodni. Az ilyen matematikailag meghatározott rendszer természetesen nem maga a valóság, hanem csak olyan séma, amely alkalmas a valóság leírására. Véleményünk szerint az elmondottak egyaránt vonatkoznak mind a vízhozamra, mind a hordalékhozamra. összefoglalás A meder alakulásával (kimosás, feliszapolódás stb.) összefüggő fizikai folyamatokat a folyó vízhozama határozza meg, és így e jelenségek a vízhozamtól függenek. Ez az összefüggés számos analitikai függvényben és levezetésben visszatükröződik. A lefolyás sztochasztikus természetét azonban ilyenkor nem mindig veszik számításba. Jelen cikkben kísérletet tesznek a folyó vízhozama és a meder jelenségek közötti összefüggés megvilágítására a statisztikai hidrológia szempontjából. Ismertetnek néhány elgondolást a lefolyásnak mint a valószínű folyamatnak a modellezésével kapcsolatban. IRODALOM [1] Grenander U., liossenblatt M.: Statistical Analysis of Stationary Time Series, New York, 1957. [2] Kartvelisvili, N. A.—Szvanidze, G. G.—Homeriki I. V.—Cvetkov. E. V.: O verojatnosztnoj modeli recsnogo sztoka. Problemü gidroenergetiki i vodnogo hozjajsztve, Alma-Ata, 1967. [3] Krickij, Sz. N., Menkelj M. F., Kalinin, G. /'., Búkov, V. D.: Ob iszledovanii mnogotelnih kolebanij recsnovo sztoka. Szb. MGY, Moszkva, 1967. [4] Mosztkov, M. A.: Ocserk teorii ruszlovogo potoka. M. 1959. [5] Homeriki, I. V.: Nahozsgyenije szpektraluniih harakterisztik gidrologicseszkili rjadov po modifikaeii Grenandera-Rozenblatta, v recsati. [6] Samov, G.: Reesnüe nanoszü, Leningrád, 1954. [7] Prakticseszkije rekomadacii po raszesetu zajlenija vodohraniliscs. Materiali k tehnicseszkim ukazanijam po roszcsetam gidrologicseszkovo rezsima pri sztroityelnom projektirovanii. Leningrád, 1966.