Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

4. szám - Homeriki, Iraklij V.: Kapcsolatok a víz- és hordalékjárás között

HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 50. ÉVFOLYAM 4. SZAM 145—192. oldal Budapest, 1970. április HIDROLOGIA Kapcsolatok a víz- és hordalék járás között HO MERI KI, IRAKI. IJ V.» a műszaki tudományok kandidátusa A mederbeli jelenségek tanulmányozásának alapja a hidrológia. A meder alakulásával (kimosás, feliszapolódás stb.) összefüggő fizikai folyamatokat a folyó vízhozama határozza meg, és így a liordalékjárás, valamint ezek a jelenségek a vízjárástól függenek. Annak egyik oka, hogy a meder természetes lefolyás révén nem juthat stabil egyensúlyba, a lefolyás idényenként! és sokévi ingadozása. A vízhozam változásával megváltoznak az áramlás hidraulikai elemei is, amelyek a mederben az egyensúly megbomlásához vezetnek. A mederben végbemenő folyamatok megértéséhez a folyó vízjárásának tanulmányozása éppen olyan fontos, mint a hordalék mozgási rendszerének, a hordalékjárásnak a tanulmányozása. Feltételezhető, hogy a mederfolyamatok hidrológiája a vízhozamot különböző periódusokban a hordalékhozammal összekapcsoló módszerek tökéletesedése irányában fog fejlődni, ugyanez vonatkozik a vízszint- és hozamalakulások előrejelzésének, a matematikai modellezési módszerek hordalékhozammal kapcsolatos alkalmazásának stb. a fejlődésére is [4], Ismeretesek a vízhozamot és a hordalékhozamot összekapcsoló kifejezések. Többek között ezeket a kifejezéseket használhatjuk fel a víztározók feliszapolódásának számítására. Ebben az esetben nagy jelentőségű az évi hordalékhozam változékonyságának a számításbavétele, amely célszerűségének különböző feltételei vannak. így például a hegyvidéki vízfolyásoknál a hozam sokévi változékonyságát nem vesszük számításba, ha a hordalékhozam normája alapján végrehajtott előzetes számí* Grúz Energetikai Tudományos Kutató Intézet, Vízfolyások Komplex Hasznosításának Osztálya, Tbiliszi. tás szerint a víztározó teljes feliszapolódásának az ideje 25—30 év [7]. Azonban minden olyan számítás hibákkal terhes, amely nemcsak a hozam normáján, hanem a múltban észlelt hozamokon is alapul. Mind a víznek, mind a hordaléknak a múltbeli hozama sohasem ismétlődik meg a jövőben ugyanabban az egymásutániságban, mint ahogyan már a múltban észlelték. A múltban észlelt hozamra vonatkozóan rendelkezésünkre álló információ azonban anyagul szolgálhat a jövőbeli hozzáfolvás valószínűségi számításához. A továbbiakban a várható hordalékhozam meghatározása sem ütközik nehézségekbe, ha a hordalékhozam meglevő statisztikája kielégítő a hordalékjárás folyamatának közvetlen modellezéséhez. Hogy a hordalékhozam eloszlási görbéjét megkaphassuk, meg kell határozni a C

v variációs tényezőt, amely a hordalékhozam értékének változékonyságát fejezi ki. A hordalékhozam méréseinek nem kielégítő időtartama vagy teljes hiánya esetén közelítő képleteket használhatunk fel az évi átlagos hordalékhozam-értékek 6\/, variációs tényezőjének vízhozamon keresztül történő meghatározásához, például a különböző fajta forrásokból táplálkozó folvóknál a variációs tényező a következő értékű: C

Vh— 1 ,GC

v

g\ C

Vh

z 3,3C

v„\ C

v

h—2,2( , Másrészt a C

v kiválasztott értékének megállapítása az ún. parametrikus feladat része, amely a statisztikai hidrológia igen fontos fejezete. A matematikai statisztikában az esetenkénti érték kiválasztott paramétereinek meghatározásával kapcsolatosan több módszer ismeretes: momentumok módszere, a legnagyobb valószínűség módszere (Fischer módszere).