Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
3. szám - Dr. Schiefner Kálmán: A rakacai kísérleti felszíni víztisztító berendezés üzemeltetésének biológiai tapasztalatai
124 Hidrológiai Közlöny 1970. 3. sz. Dr. Schiefner K.: A rakacai felszíni víztisztító Később a dobszűrés elmaradt, az alumíniumszulfátos derítés mellett pedig sor került az aktivált kovasav, majd ferriklorid és szeparán oldat (separan PN 10) adagolására, mangántalanító szűrőbetét, antracit szűrő is homokszűrő kombinációs felhasználására is. 1966. szeptember 30-án ós 1967. január 25 —26-i mintavételezés idejében vegyszeres kezelés nem volt, csak egyszerű mechanikai szűrés. Ennek eredményeképpen a biológiai tisztítás hatásfokát 54 és 89,5%-nak találtuk. A téli időszak kedvezőbb eredménye azonban összefüggésben volt a tározott, nyers víz alacsony szervezetszámával is (1. táblázat). Az alumíniumszulfátos derítés és szűrés eredménye időszakonként változó: 52 —99,9%-os hatásfokot mutatott. Az alumíniumszulfátos derítés és antracit szűrőbetét alkalmazása idejében azonban egyenletesen jó: 96 — 99,7%-os volt a tisztítás biológiai eredménye. Az 1967. szeptember 12—14-én végrehajtott kísérlet: előklórozás, szeparán oldat adagolás, alumíniumszulfátos derítés és antracit szíirőbetét alkalmazása a nyers vizet a vízi'szervezetektől úgyszólván teljesen megtisztította. A ferrikloridos tisztítás technológia során a májusi mintavétel idejében, mangántalanító szűrőbetét felhasználásával kedvező volt a 93—99,3%-os Hatásfok [%] Ali (SJ&, kovom,szűrésJi£ 1 } Lyy // 1 1 ' i fl » f 1 j i ' / j » l l 1 3 6 15 30 [perc]. 4. ábra. A víztisztítás biológiai hatásfokának alakulása Puc. 4. <t>opMupoeamie öiiOAOZUtecKOÜ acficpeKmuenocmu OHUcmKu eodbi Abb. 4. Gestaltung des biologischen Wirkungsgrads der I Vasser aufbereitun <j biológiai tisztítás hatásfoka is és igen jó volt az alumíniumszulfátos derítéssel kombinált kovasav adagolás és szűréstechnológiának 99,7 — 99,99%-os eredménye. (Itt jegyezzük meg, hogy a műszaki hiba miatt az 1967. júliusi mintavételkor, a biológiai tömegprodukció időszakában sajnálatos módon tisztítás technológiai kísérleteket végezni nem lehetett.) A biológiai tisztítás alakulását három esetben vizsgáltuk. Az eredmények azt mutatták, hogy a szűrési effektus az első 5 percben rohamosan, majd további 25 perc alatt lassabban közelíti meg a víztisztítás optimális hatásfokát (4. ábra). A kísérleti víztisztítás biológiai hatásfokának eredményeiből megállapíthattuk, hogy a helyes üzemszerű víztisztítási technológia alkalmazása kifejezetten eutróf jellegű felszíni víz esetében is megfelelően biztosította az ivóvíz higiénés biológiai tisztaságát. A hibás üzemeltetés és a hosszabbrövidebb ideig tartó áramszünetek azonban a kedvező biológiai vizsgálatok eredményeit már rövid idő alatt előnytelenül megváltoztatták. Ezeknek alapján arra kell törekedni, hogy a víztisztítás minden esetben folyamatosan biztosított és állandóan ellenőrizhető technológiai eljárás legyen. A víztisztítás biológiai vizsgálata szerint az alumíniumszulfát és a szeparán oldat felhasználásával megoldott víztisztítási technológia adta a legjobb eredményeket, ez azonban gazdaságossági okok miatt a gyakorlatban üzemszerűen nem terjedt el. Kedvezően értékelhettük az alumíniumszulfát és az aktivált kovasavas kezelés eredményeit, valamint az alumíniumszulfátos derítés még milliós szervezetszám esetében is, feltéve, hogy a technológiai folyamatot megfelelően ellenőrizték. A vizsgált eljárások közül csak homokszűrő nem bizonyult megnyugtatónak az eutróf vizek biológiai tisztítására. A különféle tisztítási eljárások biológiai eredményeit összehasonlítottuk a budapesti Nagy-felszíni Vízmű tisztításának biológiai eredményeivel is (milliós nagyságrendű szervezetszám/liter előfordulás időszakában). A kísérleti műnél, helyes üzemeltetés esetén, kedvezőbb biológiai tisztaságot határoztunk meg. A fővárosi víztisztítás literenkénti 1 000—100 000 szervezetszámával {Schiefner, 1964] szeptember esetenként 10—10 000 literenkénti egyedszám fordult elő. Összefoglalás Vázlatosan ismertetett eredményeinket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az egy éves vizsgálati periódusban, a tározott vízben élő szervezetek, mint a biológiai vízminőség indikátorai időszakosan nagymértékben változva, 10 000—10 milliós egyedszámban voltak jelen. Vízvirágzást nem, de biológiai tömegprodukciókat már a tavaszi, főleg a nyári és őszi időszakban tapasztaltunk. Ezek a kedvező, bétamezoszaprób (azaz a kis szenvnvezettségű) vízminőséget rontották. A tározott víz minőségét az eutrofizálódás folyamata károsította. Az időben változó biológiai vízminőségi viszonyok mellett a vízellátás higiénés követelményeit is figyelembevevő víztisztítási kísérletek eredményei kielégítőek voltak ugyan, de javasoljuk a
