Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
3. szám - Könyvismertetés
Dr. Schiefner K.: A rakacai felszíni víztisztító Hidrológiai Közlöny 1970. 3. sz. 125 különböző másodlagos biológiai termékek (íz- és szaganyagok) kivonására további víztisztítási kísérletek üzemszerű elvégzését. A biológiai vizsgálatok eredményei alapján a legmegbízhatóbb és leggazdaságosabb technológiának az alumíniumszulfátos derítés és az aktivált kovasav adagolásnak az antracit szűrőbetéttel időszakosan kombinált alkalmazása bizonyult. Ez a hazai ivóvíztisztítási gyakorlatban biztonságos és gazdaságos eljárás. IRODALOM [1 ] Hortobágyi T.: Hidrol. Közlöny 30, 1950. 95—99. [2] Hortobágyi T.: Hidrol. Közlöny 34, 1954. 169—179. [3] Hortobágyi T.: Hidrol. Közlöny 37, 1957. 2—15. [4] Hortobágyi T.: Hidrol. Közlöny 37, 1957. 289—305. [5] Hanuska L.: Biológické metody skumania a liodnotenia vód. Bratislava, 1956. [6] Pantle I'. und Buck H.: Oas und Wasserfach 96, 1955. 604—605. [7] Pascher A.: Die Süsswasserflora Deutschlands, Österreiehs und der Sehweiz. 1913—1932. G. Fischer, Jena. H: 1; 2; 3; 5; 6; 7; 9; 10; 11; 12. [8] Schiefner K.: Egészségtudomány 8, 1964. 359— 365. [9] Uherkovich G. : Hidrol. Közlöny 39, 1959. 154—162. [10] Uherkovich G.: Hidrol. Közlöny 40, 1960. 239—245. [11] Uherkovich G.: Hidrol. Közlöny 42, 1962. 348—358. [12] Uherkovich G.: Hidrol. Közlöny 44, 1964. 80—87. [13] Uherkovich G.: Hidrol. Közlöny 44, 1964. 514—521. [14] Uherkovich G.: Die Scenedesmus-Arten Ungarns. Budapest. 1966. [15] OVF. VÍZITERV Tsz. 14980/1967 témajelentés. [16] Voigt M.: Rotatoria. Berlin, 1956. BHOJiornnecKHe AaHHbie onbiTHOíi noBepxHOCTHOíí OMMCTHTCJIBHOÍI CTAHIIHH, NAXOAHIUEIÍCFL B 3KCNJIOATAUHH JJ-p lIlu$Hep, K. ABTOPOM b ;iaHH0H CTaTbe paccMaTpiiBaeTOi tcxhojioIHH OnblTHOH nOBepXHOCTHOti OMIlCTinejlbHOfl CT3HUHH, co3i;aiiHoíí B03Jie BOAOxpaHHjinina Pai<aua b neji$ix OHIICTKII nOBepXHOCTHblX BOA H IICn0JIb30BaHIIH IIX b Ka•iecTBe niiTbeBOíi boám. Hsyiemie BeAeTCH ónoAorii'ieckhmh MeTOAaMH. 3a Bpe.MH roAOBoro cpoi<a n3yieHi!M u BOAOxpaHiuiiiine micno opraHH3.\ioB ii3MenHJiocb b npeAejiax 10 000—IOmjih. KaMecTBO boaw no canpoönojiornn őwjio öera.Mesocaripoő. B pa3Hux nepiiOAax »cn0Ai>30Bajiu mecTb biiaoh omicTKii. Ha oaioeaHuu öuoAoautecKoeo ucCAedoeaHUH (onpedeAenue HUCAÜ opeami3Moe) iiauöoAee docmoeepnoü u JKOHOMUHHOÜ mexHOAoeueü 0Ka3aA0Cb oceetnAenue c noMoufbio cyAbcfiama ÜAKMUIIUH U npuMenenue aiiinpaijumHOü (puAbmpoeoü eic/iadtoi pfidOM nodanu aicmueu3upoeaimoií KpeMneeoü KucAomu. B tom cjiyqae oaHaico, ecjni n3-3a nBeTemin boaw BpeAHiiü bkyc h 3anax yxyAiuaioT naiiecTBO, TO TexHOJiorwi omtCTKa A0A>KHa pacnpocTpaHflTbCfl Ha otboa BToputHbix önojioriiMecKHx np0AyKT0B. Pe3yjibraTbi ohutob b cjiynae npiiMeHeHiiji nOBepXHOCTHblX boa Aa'OT noMomb npn Bwöope oihcthTe^bHwx cnocoöoB. * ISiologisrhc Daten des Betriebs einer Versuchs-Oberfliicheiiwasser-Aufbereitungsanlage am Speiehersee Rakaca Dr. Schiefner, K. Der Verfasser hat zwecks Reinigung der Oherflachenwásser für den Trinkwasserzwecke, die Technologie der neben dem Speiehersee Rakaea errichteten VersuchsOberfláehenwasser-Aufbereitungs anlage mit biologisehen Methoden untersucht. Wáhrend der einjahrigen Untersuchungsperiode ánderte sich die Organismenzahl im Speiehersee zwischen 10000—10 Millionen. Die saprohiologische Wassergüte war Betamezosaprob. In versehiedenen I'erioden wurden sechserlei Wasser aufbereitungsverfahren angewendet. Auf grund der biologischen Untersuchung ( Bestimmung der Organismenzahl) hat sich die Klarung mit Aluminiumsulfat und Dosierung von aktivierter Kieselsüure die Anwendung der AntrazithFiltereinlage als die verlösslichste und wirtschaftlichste Technologie erwiesen. In dem Fali aber, wenn infolge Wasserflos Geschmaek- und Geruchbelástigungen die Wassergüte sohádigen, muss sich die Reinigungstechnologie auch auf die Extrahierung der sekundáren biologisehen Produkte erstreeken. Die Versuehsergebnisse leisten in den Fallen der Nutzung von ungarischen Oberflachengewassern, bei der Wahl von Wasseraufbereitungsverfahren Hilfe. Dr. H. Friche: Néhány érdekes gyógy- és ásványvíz forrásfoglalás Algériában és Északolaszorszáirban. (Heilbad und Kurort, Heft 2/69.) A szerző 1968-ban tanulmányozta az algériai és északolaszországi ásvány- és gyógyvizeket. Algériában több mint 100 ásványvízforrás van, de balneológiai célra csak kis részüket hasznosították eddig. Az ásványvízfogyaszfás csekély Algériában: I l/fő óv. (Az NSZK-ban 13 l/fő év). A szerző ismerteti Ben Haroun, Mouzaia (Ex-Leblane), Saida, Constantine, Bou Hanifia ós Bou Hadjar ásvány-gyógyvízlelőhelyeket és megállapítja, hogy Algériában hidrogeológiailag lehetséges a gyógyfürdők és ásvány vízpalackozó üzemek számának növelése. Az első korszerű gyógyhelyközpont most épül Saida mellett, ahol a Hammam Nazereg 1,8 g/kg sótartalmú forrása 5,7 mg/kg H 2S-t és 260 mg/kg C0 3-t tartalmaz. Olaszországban több mint 1000 ásvány- és gyógyforrás ismeretes, ezek közül mintegy 600-at hasznosítanak. Az ásványvízfogyasztás 15 l/fő év, és a palackozott vízmennyiség 40 millió 1-ről (1938) 750 millió l-re emelkedett. A gyógyfürdőkalauz szerint 180 gyógyfürdőtelep üzemel. Az 1968. évi Rimini-i Nemzetközi Balneotechnikai Kongresszus alkalmával megtekintette a szerző a „Galvanina" forrást, melyet asztali vízként palackoznak, továbbá „Gastrocaro Terme" 20 gyógyvízkútját. A nátriumkloridos hideg gyógyvíz sótartalma (A. Contiforrás) 41,742 mg/l, és H 2S-t is tartalmaz. A gyógyvíz szabadtéri földmedencékből csővezetéken jut a gyógyfürdőépületbe. Dr. Cziráky József
