Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
3. szám - Dr. Kertai Ede: Szivattyús-tározós erőművek
Dr. Kertai £.: Szivattyús-tározós erőművek Hidrológiai Közlöny 1970. 3. sz. 101 5. ábra. A Vianden-i szivattyús-tározós vízerőmű (Luxemburg, 000 MW ) felső kettős medencéje Fiij. 5. The double upper ' basin of the 900 MW V iandenpumped-storage development in Luxemburg Abb. 5. Oberes Doppelbecken des l Ju mpspeicherwerks Vianden (Luxemburg, 900 MW) A nyomóvezeték lehet nyomócső vagy nyomóalagút. Az eséshez viszonyítva rövid vezetékre kell törekedni. Az újabb irányzat szerint több gépcsoport esetében is egyetlen nyomóvezetéket építenek. Kedvező geológiai viszonyok között a nyomóalagút előnyösebb, mint a szabad elhelyezésű nyomóvezeték, főleg, ha a belső nyomás egy része a kőzetre áthárítható. [5]. A gépház elhelyezhető szabadban és föld alatt. Földalatti elhelyezésnél törekedni kell arra, hogy a gépház minél közelebb legyen a felső medencéhez, hogy a nagynyomású nyomóvezeték rövidebb legyen. A földalatti elhelyezés mellett gazdasági, esztétikai, természetvédelmi és biztonsági szempontok szólnak. Amit a gépcsoportok egységteljesítményéről elmondtam érvényes az egész szivattyús-tározós vízerőműre is. A vízerőmű fajlagos beruházási költsége erősen csökkenthető a teljesítmény növelésével. Pl. a skóciai Cruachan-rendszer 400 MW teljesítőképességnél 113 US dollárba, míg az ugyanolyan típusú, tervezett Slov 1200 MW-nál 70 dollárba"kerül. Végül szólni kell az építés körülményeiről is. Szivattyús energiatározó jól szervezett munkával 3 —4 év alatt megépíthető. Az építés jelentős százalékban szikla föld és betonmunka, ami nem vet fel különösebb problémát. Több példa van arra is, hogy a szivattyús-energiatározó szakaszosan is kiépíthető, ami rugalmas alkalmazkodást tesz lehetővé a hálózati igények alakulásához. Amint korábban már megállapítottuk a szivattvús-energiatározók jelenlegi világhelyzetét jelzi, hogy a 15 000 MW meglévő teljesítmény mellett 5000 MW van építés alatt és bizonyára ezt meghaladó teljesítményt terveznek. Erre számos országban — így Bulgáriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, az NDK-ban, az NSZK-ban, az Egyesült Királyságban, az USA-ban és nem utolsó sorban hazánkban kitűnő lehetőségek vannak. Meggyőződésem, hogy a konferencia is hozzásegít a problémák tisztázásához. Ezt a konferenciát első lépésnek tekinthetjük, amelyet még további megbeszéléseknek kell követni. Ebből a szempontból figyelemreméltó a jövő év őszén az Európai Gazdasági Bizottság égisze alatt Jugoszláviában megtartandó konferencia, amely ennek a kérdésnek is nagy teret szentel. Összefoglalás Az előzőkben igyekeztem összefoglalni a beküldött dolgozatok felhasználásával a szivattyús-energiatározókra vonatkozó ismeretanyagot, ami túlnőtt ennek a szekciónak a keretein, hiszen ahogy áttekintettem a teljes anyagot, a többi szekció dolgozatai közül is nem egy foglalkozik a kérdéssel. Befejezésül szeretnék kiemelni néhány problémát, amelyek véleményem szerint elsősorban érdemesek arra, hogy mélyebben kielemezzük. Ezek: 1. Milyen igényeket támasztanak a villamosenergiarendszerek a jövőben a szivattyús-tározós vízerőművekkel szemben, figyelemmel a villamosenergia-termelési berendezések összetételében, valamint a fogyasztás jellegében várható változásokra (atomerőművek, nagy egységek fokozódó szerepe a vízerőműhasznosítás csökkenése, kulturális fejlődés, 5 napos munkahét stb.) 2. A szivattyús-tározós vízerőművek szerepe és jelentősége a hálózat operatív feladatainak ellátásában. 3. A dinamikus és klasszikus tározás követelményeinek kielégítése különböző típusú gépcsoportokkal, ill. telepekkel. 4. Annak vizsgálata, hogy a szivattyús energiatározók létesítésénél milyen építési munkák esetében várható további költségcsökkentés az építési technológia fejlesztése útján.