Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

2. szám - Pusztai Gyula: Budapesti vízmű hidrológiai kutatásának története a századfordulóig

Pusztai Gy.: Budapesti vízmű története Hidrológiai Közlöny 1969. 2. sz. 71 JELMAGYARÁZAT^ j i Pleisztocén terroszkavics kiterjedése t \ Duna vízszint váltoI J zás hatása alatt állá terület 7. ábra. Budapest környéki dunai eredetű kavicsos hordalék kiterjedése Abb. 1. Ausdehnung.der Donaukiesablagerungen in der Umgébung der Stadt Budapest hoilnét visszakanyarodik, nyugotnak s Gubacson innen a mostani medrével összeesik. . ." (1. ábra). A kavicsréteget részletesen vizsgálta. Innen tudjuk azt is — és ez érdekességként megemlíthető —, hogy a Margitsziget homokjából a középkorban aranyat mostak. Külön tárgyalja ennek vízutánpótlását azzal a megállapítással, hogy ,,e kavicsképlet látja el Pest kútjait vízzel, mely egyrészt bele a Dunából szivárog, másrészt kelet felől az ottani homok, kavics- és durva mész magaslatokból. E város azon részeiben, hol e képlet a felületig tart, a víz jobb, mint azokban, hol hordott és szerves részekkel kevert föld képezi a felső rétéget". Megjegyzi, hogy higiéniai és egészségügyi szempontból a víz minősége nem minden esetben jó, mert a felszíni szennyes fertőzés könnyen beszivárog és a kútvízbe jut. Különösen érvényes ez a kút és az árnyékszék elhelyezésére — ,,e két főkellék csaknem minden házban szorosan egymás mellett áll". Az agyagfekű helyzetének megállapítására felhasználta a kútásatások adatait, pl. a gázgyári, 40 láb mélységű kút ásásánál szerzett adatokat. Számtalan más kútszelvényt gyűjtött össze. Összefoglaló megállapításként azt írja a fekűagyágról, hogy „Pesten minden elegendő mély kút ásásánál feltalálhatni, az tehát az alját képezi a legújabb kavicsképletnek". E tanulmányt szükséges volt részletesebben ismertetni, mert lényegében Szabó munkássága ismertette először a vízadó kavicsréteg kiterjedését, vastagságát és vizének minőségét oly földtani szemlélettel, amely a későbbiek során a vízművek tervezéséhez az alapot szolgáltatta. Ugyanakkor a még nem egészen tudatos kútvízszennveződés károsságát hangsúlyozta. A járványok és a város közegészsége A rossz kútvíz és a kolerajárványok közötti összefüggést már 1847-től sejtették, erre utal az 1861-ben megjelent tudományos közlemény Preisz Mór gyógyszerésztől, ki leírja, hogy az 1855. évi kolerajárvány idején volt ház, ahol két ember is meghalt, „melynek rossz vízzel való összefüggésük, ha nincs is kimutatva, ezért mégis valószínű". Pest közegészségügyi helyzete ez időben nagyon rossz: az utcai csatornák helytelen kiképzésük miatt bűzt árasztanak, mit még tetéz a Duna-parton felhalmozott tímárok rothadó bőrhulladéka is. Sok házi ásott kút a csatornákból szennyeződött, hogy a víznek kellemetlen íze és szaga is volt. E házak lakói a Dunavíz-árusoktól várásolták mindennapi használatra és ivásra a vizet. A vízkereskedők azonban a legközelebbi Duna-parton merítették a vizet. A számtalan szennyvízcsatorna betorkollása miatt, szinte elkerülhetetlen volt, hogy a vizet ne a csatornák szomszédságában merítsék (2. ábra). Ennek a merített víznek a minőségéről Preisz Mór a következőket írja: „nem egyéb mint emberi ürülékek és más ocsmányságok dunavízzel való keveréke." Továbbiakban megjegyzi, hogy „a pesti kút vizek már igen régóta rossz hírben vannak, az idegen ki Pesten tartózkodik első napjaiban hasmenésben szokott szenvedni". A közvélemény mind elkeseredettebb a rossz víz miatt és sürgeti a vízmű építését. Ezt fejezi ki az alábbi idézet is: „Mindemellett mindezek orvoslására itt Pesten eddig mi sem történt, mialatt más városokban, hol a víz pestinél sokkal jobb, a legnagyobb áldozatokat hozzák a lakosoknak jobb vízzel való ellátására; mintha az emberi élet csekélyebb értékű lenne, mint másutt." A tudományos körök állandó vitatémája volt Pest vízellátása. Az egyik természettudományi ülésen Preisz Mór indítványt terjesztett a Városi Ta' 81 i m > I \ 2. ábra. ,,Vízárus" a pesti utcán Abb. 2. ,,Wasserhándler" auf der fíudapester Strasse