Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

2. szám - Dr. Juhász József: A kitermelhető sztatikus rétegvízkészlet számítása

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 49. ÉVFOLYAM 2. SZÁM Budapest, 1969. február 49—96. oldal HIDROGEOLÓGIA A kitermelhető sztatikus rétegvízkészlet számítása DR. JUHÁSZ JÓZSEF a műszaki tudományok kandidátusa 1. A konszolidáció révén kitermelhető sztatikus vízmennyiség síkbeli megcsapolásnál Ha az eredetileg leülepedett és egyensúlyban levő rétegsorból valamely ponton vizet kezdünk termelni, az egyensúly megbomlik. Vizsgálatainkat két módszerrel végezhetjük: 1. megkeressük azt a vízmennyiséget, amelyet az adott területen összesen ki lehet termelni adott kerületi feltételek mellett, 2. megvizsgáljuk a kitermelés időbeli változását is. Sok esetben az első vizsgálat elegendő egyrészt arra, hogy megállapítsuk, van-e egyáltalán utánpótlódása valamely rétegnek, másrészt, ha gyorsan konszolidálódó rétegekről van szó, a nem utánpótlódó réteg termelési viszonyainak megállapítására is. Amennyiben a réteg lassan konszolidálódik, úgy szükség lehet a második pont szerinti vizsgálatra is. Mindkét vizsgálati fajtát elvégezhetjük pontszerűen — azaz egyetlen kút környezetére — és annak a feltételezésével, hogy az egész végtelen féltéren azonos vízkivétel van, vagyis, amikor vizsgálatainkat egyetlen fiiggélyre korlátozhatjuk. Ezért az utóbbi lehetőség nagykiterjedésű vízműveknél — elsősorban azok belső kútjainál — és szilárd, tömör, vizet nem adó fedő esetén a valósághoz közelálló eredményeket adnak. A természetes körülmények között leülepedett anyag tömörödése és szilárdulása fiatal medencéinkben legtöbb esetben éppen a ránehezedő terhelésnek felel meg [1], s így további terhelést kapva folyamatos tömörödés és szilárdulás megy végbe benne, amíg felveszi az új' egyensúlyi helyzetet, s annak megfelelően is teljesen konszolidálttá válik. Vizsgáljuk meg ezeket a határértékeket, tehát azt, hogv adott területről mi az a maximális vízmennyiség, amit ki lehet termelni a rétegek összenyomódása következtében. A vizsgálathoz ebben az esetben elegendő a hézagtényező mélységgel való változásának törvényszerűségét felhasználni. Az 1. ábrán feltüntettük a hézagtényező változását a mélységgel természetes állapotban és akkor, ha újabb terhelést kap a réteg. Ez az újabb terhelés jelenleg abból áll, hogy tetszőleges mélységben a vízadó rétegből valamilyen depresszióval vizet termelünk. A számítást az alábbi feltételekkel végezzük el: n) a vízadó réteg a felszíntől a vízkivétel szintjéig folyamatosan tart, 1 Hezogtenyeio Abb. 1. Veránderung der Tiejenverteilung der Porositütszald auf Einfluss der Belastung nach Konsolidation