Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
2. szám - Dr. Juhász József: A kitermelhető sztatikus rétegvízkészlet számítása
50 Hidrológiai Közlöny 1969. 2. sz. Dr. Juhász J.: A kitermelhető rétegvízkészlet b) a vízadó réteg anyaga homogén és izotróp, c) a vízadó réteg konszolidációja elég gyors ahhoz, hogy a vízkitermelésnek megfelelően megtörténjék a teljes konszolidáció, d) a depresszió felületet átlagos depressziónak megfelelő azonos terhelésű végtelen kiterjedésű területnek vehetjük, azaz a rétegkonszolidáció oldalkitérésében gátolt, csak függőleges konszolidáció, ej utánpótlódás nincsen. Az 1. ábra szerint a terhelésnövekedést úgy foghatjuk fel, mintha az önsúly hatására tömörödő réteg nagyobb mélységre került volna. Az ekkor kipréselődő vízmennyiség ahol y az átlagos depresszió m-ben, y v a víz átlagos térfogatsúlya a vizsgált mélységig. Behelyettesítve ezeket az (1) egyenletbe kapjuk, hogy dAV = Oz e 0-clog-—e 0+c log yy« ícf dz (2) 1000—1500 m-ig a y v változása nem jelentős, ezért számoltunk annak átlagával. A (2) egyenletbe a z helyére behelyettesítjük a ríz = zy t "To dAV=(e l — e 2)dz (1) Korábbi vizsgálatok szerint a hézagtényező változása a mélységgel: értéket, ahol z a vizsgált pont mélysége a felszín alatt, y t a réteg térfogatsúly átlaga a vizsgált pontig. Ezeket behelyettesítve a (2) egyenletbe kapjuk, hogy dAV = e 1 =e 0_c.log ff 2/<j 0 (l/a) e 2=e' 0-c.log ^• 1 /cr 0 + Integrálás és a határok behelyettesítése után a végeredmény: ) 10(7„l 10(7 Q ) 10<T„l zyt yy v 10 10 |v-le c')r I 1Q q° c\ r' t Z+yv V [\u A V-(e 0 e 0)z + 2 3_ ; c[ ^ ^ln 10(7 f l zyt 10o 0~ dz (3) (4) A (4) összefüggés tehát azt a vízmennyiséget (AVy adja meg, amely a felszíntől z mélységig tömörödő teljes rétegösszletből összesen kitermelhető y depresszió hatására, ha z mélységből a felszínig tartó rétegeket egy összefüggő víztartónak és vízvezetőnek tekinthetjük. A (4) összefüggés feltételezi még, hogy a rétegösszlet legfelső részében nem konszolidálódott. Ennek megfelelően az adott összefüggés csak a már kőzetté vált szakaszra érvényes, tehát pl.: agyagnál, ha z > 10 m. Az első tag elhanyagolható, mert e 0=e' 0. Konszolidált anyagban a hézagtényező változása a mélységgel (1): e = e 0 — c log Oz+O 0 A fentiek szerint ebben az esetben az y átlagos depresszió nyomán jelentkező tér fogatcsök kenés I ' , dAV = \e n-c log^±^»e' 0 + ClogV (7 n (Jz + a 0+ v*y_\ 10 dz amiből integrálás és a határok behelyettesítése után kapjuk, hogy 1 TÖF 0 l l n zyt + yyv+10a 0 10a 0 Az előzőhöz hasonlóan e n ex l)-#-fln r' Z+ 10 a ° -l)) 10a 0{ 10ct o ) yvy+ 10ff 0 1 0<TA íi n y»y+ l0 a n _, l 10(7 0 : e 0, ezért az első tag elhanyagolható. Sok esetben a vizsgálat nem terjedhet ki a teljes rétegösszletre, hanem csak egy rétegre. Ez akkor fordul elő leginkább, ha a vízadó réteg feküje és fedője gyakorlatilag vízzáró, és így onnan csak nagy nyomáskülönbség esetén és akkor is csak lassan kaphatunk vizet. )) (5) A vizsgálatot ebben az esetben a réteg felső és alsó síkjáig kiszámított összes térfogatértékek különbsége alapján végezhetjük. A 2. ábrán megadott jelölések szerint nem konszolidált anyagban, a (4) egyenletbe nem 0 és z, hanem 2, és z, határokat behelyettesítve kapjuk, hogy 1 V=(e 0-eHz 2Z l) + -±¥=rf Wt + yy vL z 2y t'+yy v \ z^í+yy vj, 10ct 0 l 10ff 0 ) UK l zi yt + yyv 10í7 n 2,3 y', ) 10(7 0(, 1 0(7Q ) 1 0(7q V 10(7Q JJ (6)
