Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

11. szám - Dr. Szesztay Károly: A felszíni vizek hasznosításának hidrológiai alapjai

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 49. ÉVFOLYAM 1 1. SZÁM 481—528. oldal Budapest, 1969. november HIDROLÓGIA A felszíni vizek hasznosításának hidrológiai alapjai* Dr. SZESZTAY KÁROLY** a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség elnöke A vízgazdálkodásnak és a hidrológiának kettős a kapcsolata: 1. a vízgazdálkodási ágazatok (árvédekezés, csatornázás, öntözés, hajózás, vízellátás stb.) sajátos igényekkel jelentkeznek a hidrológia bizonyos területein, másfelől 2. a vízkészlet-gazdálkodás, vagyis a vízgazdálkodási tevékenységek összehangolása, a terület vízháztartásának és hidrológiai folyamatának átfogó ismeretét — a hidrológia egészét kívánja. A szimpozion célkitűzése Tágabb értelemben minden hidrológiai kérdés kapcsolódik a vízkészletek hasznosításához. A szimpozion alábbi hat kérdéscsoportja a hasznosítható felszíni vízkészletek számbavételének és a vízigényekkel történő egyeztetésének hidrológiai feladataira igyekezett összpontosítani a figyelmet : 1. A hasznosítható felszíni vízkészletek értelmezése és meghatározásának elvei; 2. Felszíni vízkészletek meghatározása észlelési adatok hiánya esetében; 3. A vízgyűjtő geológiájának szerepe a vízfolyások kisvízi vízhozamainak alakulásában; 4. A terület-használatok hatása a hasznosítható felszíni vízkészletekre; 5. A mederben hagyandó minimális vízhozam; (i. Tavak hasznosítható vízkészlete. A tematikában tükröződő elképzelések a szimpozionra beküldött 53 tanulmányban valósultak meg. Úgyszólván valamennyi jól beilleszkedik a fenti kérdéscsoportok kereteibe, s csak néhány tárgyal ezeken kívül eső — árvizekkel és a vízgyűjtő morfológiával kapcsolatos —kérdéseket. A szimpozionon tárgyalt és a következőkben összefoglalt főbb kérdésekről a táblázat nyújt áttekintést. * A Nemzetközi Hidrológiai Szövetség XIV. Közgyűlésén (Bern, 1967. október) benyújtott 53 tárgybeli tanulmány összefoglalásaként megtartott előadás. ** Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, Magyarország. Alapelvek és koncepciók A Közgyűlés megnyitójában Volker professzor kitűnő áttekintést adott a vízzel kapcsolatos nemzetközi tevékenységről. Megemlítette az EGAFE, az EGB és más ENSZ-szervezetek kezdeményezéseit a vízkészletek ésszerű felhasználására. Á tapasztalatok azt mutatják, hogy e kezdeményezések kibontakozásának egyik legnagyobb nehézsége a közös nyelv megtalálása: a vízkészletgazdálkodás tudományos, vagy műszaki-gazdasági koncepciói és kifejezései igen eltérőek még ugyanazon nyelvterületen és földrajzi térségen belül is. Az 53 dolgozat ilyen eltéréseinek egybevetése és rendszerezése alapján a következőkben megkíséreljük a közös nyelv kialakítása érdekében bizonyos alapfogalmak és koncepciók meghatározását a táblázat első oszlopának megfelelően. Vízkészletek Ezt a fogalmat a hidrológiában és a vízkészletgazdálkodásban különböző értelmezéssel alkalmazzák. AJ Hidrológiai szempontból a „vízkészlet" kifejezés adott tér-részben levő vízmennyiséget (sztatikus szemlélet) és annak a hozzá- és elfolyás eredményeként bekövetkező folyamatos változásait (dinamikus szemlélet) jelenti. Dinamikus vízkészlet nem létezhet sztatikus vízkészlet nélkül, és sztatikus vízkészlet sem fordulhat elő dinamikus nélkül, legfeljebb zárt, felszín alatti víztartó rétegek esetében (többnyire nagy mélységekben). A vízhasználatok által felvetett kérdések megválaszolásához mind a sztatikus, mind a dinamikus készleteket ismerni kell. A sztatikus és dinamikus készletek átlagértékeinek összehasonlítása jelenti az első lépést a kicserélődési folyamat és a víztartó rétegben levő víz korának (vagy kicserélődési idejének) vizsgálatához. B) A vízhasználók szempontjából a hasznosítás lehetősége és feltételei adják a vízkészletek mégha-