Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
11. szám - Dr. Szesztay Károly: A felszíni vizek hasznosításának hidrológiai alapjai
482 Hidrológiai Közlöny 1969. 11. sz. Dr. Szesztay K.: A felszíni vizek hasznosítása A felszíni vizek hasznosításának hidrológiai Elvi alapok Készletek Sztatisztikus és dinamikus készlet. Tavak Felszíni vizek Felszín alatti vizek 1 Pillanatnyi és potenciális készlet Minőségi kategóriák Vízkivételi korlátozások Vízmérlegek Hidrológiai és vízkészletgazdálkodási mérleg Területi- és időegységek Vízhiány-tűrés Közgazdasági, jogi és igazgatási vonatkozások 1 Módszerek Tervezés Altalános feltárás 1 Reprezentatív mérlegek Szimulációs modellek Üzemirányítás Információ-rendszerek Előrejelzési szolgálat Automatizálás alapjai Időszerű feladatok Terminológia Új koncepciók és módszerek az ad atgy ű j tésben 1 Táv-érzékelés Automatizált állomások Környezeti izotópok Vízminőség Vízkészletgazdálkodási-módszerek elmélete Emberi tevékenységek hidrológiai hatása 1 1 A szimpozion tematikáján kívül eső tárgykörök tározásának vagy osztályozásának alapelveit. Ezek viszont vízgazdálkodási ágazatonként és a helyi adottságok szerint esetről-esetre változnak. Hidrológiai szempontból a tengervíz adja a Föld sztatikus vízkészletének kereken 98%-át, de mint hasznosítható vízkészletet — leszámítva néhány különleges esetet (hőerőművek hűtővize, sótalanítás) — nem lehet számításba venni. Természetes összetétele vagy szennyezések miatt az édesvízkészlet tekintélyes része sem hasznosítható. A hasznosíthatóságot mennyiségi adottságok is korlátozhatják: A mély víztartó rétegek sztatikus vízkészlete rövid időszakra biztosíthatja a vízhasználatok vízigényét, de nem elégítheti ki hosszú időszakon keresztül. A folyók vízszállításának időbeli alakulása nagymértékben különbözhet a parti területek vízszükségletének időbeli eloszlásától stb. C) Ha a vízkészleteket valamely terület vízigényeivel kívánják összehasonlítani, a következő további fogalmakat kell bevezetni: 1. A mindenkori vízgazdálkodási adottságok alapulvételével végzett készletfeltárás eredménye a ténylegesen hasznosítható vízkészlet. 2. A potenciális vízkészlet a hasznosítható vízkészlet felső határa. Ez a határérték lehet általános hidrológiai megfontolások eredménye (pl. a sokévi átlagos vízhozam a vízfolyások hasznosítható vízkészletének az elméleti határa, vagy alapulhat részletes műszaki-gazdasági vizsgálatokon (pl. a terület víztározási lehetőségeinek számbavétele és műszaki-gazdasági értékelése). 3. Minőségi osztályozás. A takarékos és ésszerű készletgazdálkodás érdekében a terület különböző minőségű vízkészleteit mindig külön-külön kell számba venni. A különböző országokban alkalmazott minőségi osztályok általános megfogalmazása többnyire hasonló (mindenféle felhasználásra alkalmas víz, csak öntözésre, vagy ipari felhasználásra alkalmas víz stb.), de az osztályozás részletes kémiai és biológiai feltételei nagyon változóak. (Lásd pl. R. S. Petrova—E. M. Zinovjeva—G. N. Petrov tanulmányát.) 4. Valószínűségi vonatkozások. A hasznosítható vízkészletek időben nagymértékben változhatnak (pl. a folyók vízhozamai). Az egyöntetűség érdekében tehát mindig meg kell adni azt a valószínűségi értéket, amellyel az adott igényt ki kell elégíteni (I. Hübner), vagy az optimális felhasználás feltételeit kell vizsgáim (Z. Kaczmarek). 5. Vízkivételi korlátozások. A hasznosítható vízkészletek megállapítása során figyelembe kell venni a vízkivételi korlátozásokat. Vízfolyások esetében vízkivételi korlátozást jelenthet : -— a szennyvizek hígítására, a halak életének megóvására vagy egyéb okból a mederben hagyandó minimális vízhozam (A. Stolarski), vagy •—az alsóbb területek jelenlegi, vagy jövőbeli szükségleteit biztosító vízhozam (M. L. Frankéi, Kovács Gy.). Tavak esetében többnyire a megengedhető vízszintingadozás szab határt a vízkivételnek (Szesztay K.). Vízmérlegek A) Kétféle vízmérleget kell világosan megkülönböztetni egymástól: 1. a természetes vízháztartás tényezőit (a vizsgált tér-részbe belépő, az onnan kilépő, és az ott tározódó vízmennyiségeket) rendszerbe foglaló hidrológiai mérleget és 2. a vízigényeket a hasznosítható vízkészletekkel egybevető vízgazdálkodási mérleget. Mindkét mérleg a vizsgált terület vízviszonyait jellemzi, de koncepciójukban és módszereikben alapvetően eltérnek egymástól. 1. A hidrológiai mérleg az adott viszonyok között teljességre törekszik (szerepel benne a hozzáfolyás, az elfolyás és a tározás valamennyi összetevője, tehát mindazok az elemek, amelyek az adott terület vízforgalmában jelentékeny szerepet töltenek be). A vízgazdálkodási mérleg viszont szelektív és a sztatikus vagy dinamikus vízkészleteknek csak az adott célra hasznosítható, vagy a jövőben azzá váló részét veszi figyelembe. 2. A hidrológiai mérleg hozzáfolyási és elfolyási elemeit mindig a vizsgált terület határára állapítják meg és különbségük (a területen belüli készletváltozás) adja a mérleg elemeinek harmadik csoportját. A vízgazdálkodási mérleg esetében csak két csoportot különböztetnek meg (igények és készletek) és ezek nincsenek értelmezésszerűen a vizsgált terület határához kapcsolva.
