Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
9. szám - Török László: Csapadékokból eredő felszíni lefolyás meghatározása a fedőréteg vízháztatási vizsgálata alapján
Hidrológia a területi, vízgazdálkodás gyakorlatában II. Hidrológiai Közlöny 1969. 8. sz. 411 1. táblázat Hónap, dekád IX. X. XI. Hónap, dekád I. II. III. I. II. III. I. II. III. T„ 150 152 173 171 161 175 186 188 182 C 25 43 18 5 28 31 32 12 17 1\, 25 20 15 12 10 8 5 4 4 P 23 19 15 12 10 8 5 4 4 1T + 2 + 24 + 3 —7 + 18 + 23 + 27 + 8 + 15 T« +1 152 176 176 164 179 198 213 196 197 E — 3 5 3 4 12 12 12 11 L — — — — — 13 — — T max = 200 mm E max = 15 min/dekád VK = 160 mm Ti—VK HV = S>0 mm E = — rr=r--l Egy peres ügy során meg kellett vizsgálni, hogy a kalocsai esőztető öntözőfürt területén 1966 tavaszán jelentkező elöntéseket milyen mértékben okozták a területet közrefogó csatornákban kialakuló magas vízállások, és milyen mértékben a kedvezőtlen időjárási viszonyok. A számítás kimutatta, hogy az 1965. évi csapadékos nyár után a talaj olyan telítettséget ért el, hogy az 1965—66. évi téli időszak átlagostól alig eltérő csapadékmennyisége a környező csatornák vízállásától függetlenül is rendkívüli elöntéseket okozhatott. A számítás eredményeképpen kapott, telítettség feletti vízértékek jól megegyeztek az elöntésekben tározódott, valóságban megfigyelt vízmenyiségekkel. A táblázatos számítási módszerrel vizsgáltuk, hogy a tervezett és első ütemében 1971-ben üzembe lépő kecskeméti szennyvízöntözőtelepen a talajra juttatott többletvízmennyiség hogyan befolyásolja a talajvíz állását és az elvezetendő víz menynyiségét. A 10 évre visszamenőleg havi összegekkel végzett számítás szerint a 10% előfordulási valószínűségű fajlagos lefolyás az öntözővíz menynyiségével az 5. ábra szerint változik. A táblázatos módszer könnyen programozható egyszerűbb számítógépekre is, ezzel a számítás munkaigénye csökken, az időegység rövidíthető, ami a pontosságot fokozza. Az időegység szűkítésének korlátai miatt a táblázatos módszer nem tudja mindenben hűen követni a hidrológiai jelenségeket. Rövidebb, heves csapadékok például nagyobb időegységben elosztva jelentkeznek és így lefolyás-képző hatásukat a módszer figyelmen kívül hagyja. Nem vehető pontosan figyelembe a vízkapacitáson J. ábra. Fajlagos lefolyás és öntőzönorma összefüggése sze nny vízöntöző-telepen felüli talajnedvességtartalomnál az altalaj felé jelentkező elfolyás. Ezek a hiányosságok a grafikus módszer alkalmazásával küszöbölhetők ki. A grafikus számítási módszerrel a számításba vett aktív talajréteg vízkészletének időben való változása a meteorológiai tényezők és talajjellemzők által meghatározott jelleggörbék segítségével folyamatosan nyomon követhető. Az ábra függőleges tengelyén a réteg víztartalmát, vízszintes tengelyén az időt tüntetjük fel (6. ábra). A függőleges tengelyen a száraz talaj T—0, víztartalma (gyakorlatilag helyesebben a holtvíz érték) és a teljes telítéshez tartozó T max érték a vízkészlet változásának lehetséges sávját jelöli ki. A vízkészlet száraz, csapadékmentes időszakokban egy ,,•veszteséggörbe", erősen csapadékos időben egy ,,telítési görbe" szerint változik. A görbék adott időpontokhoz tartozó hajlása (iránytangense) a változások sebességét (pl. a párolgás vagy beszivárgás intenzitását) fejezi ki. A veszteséggörbe HV <; T •< VK szakaszára a párolgás a jellemző. A (6) egyenlet figyelembevételével : T-HV dT=-Pdt= VK H VP 0 dt (7) (a jelölések korábbról ismertek). A (7) differenciálegyenlet megoldása: £Ü_ ( T=T 0.e VK-HV Az összefüggést T — t koordinátarendszerben exponenciális görbesereg fejezi ki. Ilyen görbesereget alkalmaznak külföldön (pl [6]) és hazánkban is az öntözési időpontok helyes kijelölésére. T 6. ábra. Grafikus vízháztartási vizsgálat a — veszteséggörbék, b — beszivárgás! görbék
