Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
9. szám - Kienitz Gábor: A síkvidéki vízgyűjtő hidrológiai vizsgálata
412 Hidrológiai Közlöny 1969. 9. sz. Hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában III. A VK <T< T max vízkészlettartományban a veszteséggörbében a párolgás hatásán kívül az alsó határfelületen kilépő leszivárgást is figyelembe kell venni. Ha az aktív réteg alatt nincs jelentékeny talaj minőségváltozás, akkor ezt a veszteséget az aktív talajréteg vízvezetőképessége határozza meg, ami az alábbi képletből számítható: dT= - ¥ dt (9) ahol lc' — a háromfázisú talaj áteresztőképessége, ami a talaj nedvességtartalmától függ, és pl. Irmai/ szerint ( T-VK \ 3 i ylws) • (1 0> ahol k — a telített (kétfázisú) talaj áteresztőképességi együtthatója. Ha az altalaj k 2 áteresztőképessége jóval kisebb, mint a vizsgált aktív talajréteg vízvezetőképessége, akkor a leszivárgásra ez válik mértékadóvá, a felesleges víz a réteghatár felett halmozódik fel. Ebben az esetben dT= — k 2 d/ (11) A többletveszteség a (9), illetve (11) képletekkel egyszerűen számítható és így a veszteséggörbe VK < T << 7'max szakasza megszerkeszthető. Csapadékos időszakban a vízkészlet változásának határértékét a lehetséges beszivárgás szabja meg. A beszivárgás lehetséges értéke a talaj nedvességtartalmától függ. Száraz talaj esetén a beszivárgási görbe (1. ábra) kezdőértékének megfelelő nagyobb érték érvényesül, telített talaj esetén az alsó réteg felé átadható beszivárgási érték, ami kötött talajú szántóknál nagyságrendileg kisebb, mint az aktív réteg lehetséges beszivárgása. A beszivárgási görbét a talajfagy is jelentősen módosíthatja, sőt vízszintessé is teheti. A két ellentétes hajlású görbesereg adott talajtípusra és naptári időszakra előre megszerkeszthető. A beszivárgási görbe csak a talajjellemzőktől és esetleg a talajfagy mértékétől függ, a veszteséggörbe a P 0 lehetséges párolgásnak a külső meteorológiai tényezőktől való függése miatt a naptári időponttól függően laposabb vagy meredekebb. A gyakorlati szerkesztést pauszpapír alatt elcsúsztatható görbesereggel lehet végezni, minden időpontra az egyedi görbéjét alkalmazva. A vízháztartási vizsgálatot általában egy kezdeti időpontban ismert T 0 értékből indítjuk. Csapadékmentes időszakokban a vízkészlet a veszteséggör bének megfelelően csökken. Csapadék esetén az ábrára vízszintesen a csapadék időtartamát, függőlegesen magasságát rakjuk fel, amivel megkapjuk a vízkészlet emelkedésének vonalát. Ha ez a vonal a lehetséges beszivárgási vonal alatt marad, akkor teljes mértékben beszivárogva a talaj vízkészletét növeli, ha a beszivárgási görbe fölé kerül, a többlet a felszínen maradó vízmennyiséget mutatja. Ha ebből levonjuk a mikrodomborzati tározóterek hatását kifejező tagot, közvetlenül a csapadék hatására keletkező, lefolyásra kész vízmennyiséget, az ún. „hatékony csapadékot" kapjuk. Az ismertetett vízháztartási vizsgálati módszerek egyaránt alkalmasak elmúlt időszakok lefolvási viszonyainak rekonstruálására és a kapott értékek statisztikai feldolgozása után a mértékadó lefolyás meghatározására, vagy egy vízgyűjtő jelenlegi hidrológiai állapotának folyamatos figyelemmel kísérésére, ami lehetőséget ad előjelzések kiadására, belvízvédelmi készültség elrendelésére stb. A módszerek megbízhatóságát emeli, h a a számított értékeket időnként talajnedvességmérésekkel ellenőrzik és a kapott értékekkel az adatokat finomítják. IRODALOM [1] Budegovszkij, A. I.: Isszledovanija formirovanija vodnogo balansza pocsvi. „Teplovoj i vodnoj rezsim zemnoj poverhnoszti", GIMIZ, Leningrád, 1960. [2] Csipai I.: Síkvidéki belvízrendszerek méretezési kérdései. Tájékoztatás a Tiszántúl vízgazdálkodásáról, Debrecen, 1967. 1. sz. [3] Kalweit, II.: Der Wasserhauslialt. Bd I—II. VEB Verlag Technik, Berlin, 1953. [4] Marlatt, W. E., Havens, A. V.: stb.: A comparaison of eomputed and mesured soil moisture under snap beans. J. Geophys. B. 1961. 2. sz. [5] Mather, J. B.: Potential evapotranspiration and the water balance. WMO Finál fíeport, Beograd, 1957. [6] Melisenda, J.: Possibilité de déduetion des besoins en eau d'irrigation a partir de la loi de desséchement du sol. Houille Blanche, 1967. 8. sz. [7] Parsin, V. N.: Raszcset vlazsnoszti pocsvü pod sznezsnüm pokrovom. Meteoroloqija i Gidrologija, 1963. 9. sz. [8] Salamin, P.: Belvízrendszerek tervezése. Elméleti szempontok. MTI, Budapest, 1956. [9] Salamin P.: Vízrendezések. MTI. Budapest, 1966. [ 10] Szesztay K.: A természetes párolgás. MTI. Budapest, 1958. [11] VITTJKI (Szabó Sándor): Vízfelületek párolgásának számítása (Tervezési segédlet). Budapest, 1965. A SÍKVIDÉKI VÍZGYŰJTŐ HIDROLÓGIAI VIZSGÁLATA KIENIXZ GÁBOIl A belvízrendszer működésének az elemzésénél célszerű a belvíz kiürülésénele folyamatát részekre bontani. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy az egyes fázisok fizikai folyamatai egymástól eltérő jellegűek, de ezen kívül végbemenetelük időtartamai is nagyságrendileg eltérnek egymástól. Mint minden folyamatos jelenség részekre bontása, természetesen ez is bizonyos mértékig torzít, azonban ennek nincsen kedvezőtlen hatása, ha az egyes fázisokat helyesen egymáshoz tudjuk illeszteni. A kiürülési folyamat a belvíz területi összegyülekezésének alapján bontható fázisokra. Ezek a következők : 1. fázis. Az egészen sík területek is felbonthatók bizonyos elemi, négyzetméter nagyságrendű vízgyűjtőkre, melyekben a megjelenő mozgó víz valamely saját területükön belüli, cm nagyságrendű mélyedés felé indul meg. Ezt a jelenséget észleljük pl. nagy esőzések során, vagy a tavaszi hóolvadás első napján, amikor az egész határban „csillog a víz".
