Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

8. szám - Dr. Csoma János: Vízfolyások kisvizeinek vizsgálata

366 Hidrológiai Közlöny 1969. 9. sz. Hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában III. b) Hosszúidejű adatsorok ellenőrzése Hosszúidejű adatsorok ellenőrzése — mint az közismert — Szmirnov módszerével hajtható végre [10]. Az ellenőrzéshez az Ipoly balassagyarmati szelvényében észlelt évi legkisebb vízállások két 28 éves idősorának empirikus eloszlását tüntettük fel (2. ábra). Az empirikus eloszlások alapján vég­zett egyöntetűség vizsgálat azt bizonyította, hogy az adatsorokat véletlen jellegű ingazodásból adódó eltéréseknél lényegesen nagyobb szabályps hibák terhelik, az adatsor nem egyöntetű. Ez az adatsor tehát közvetlenül semmiféle feldolgozásra nem al­kalmas. c) Az adatsorok javítása A balassagyarmati szelvényben észlelt évi leg­kisebb jégmentes vízállások egyöntetűsége meg­bomlásának okát keresve önként adódott a meder­változások vízállásra gyakorolt hatása, amit bizo­nyítottak az időszakos szelvényfelvételek is. Az elmúlt év3kben módszert dolgoztunk ki a vízállásadatok egyöntetűvé tételére [1], aminek se­gítségével számítható a mederváltozások vízállásra gyakorolt hatásának évi átlagos értéke. Elvégeztük az adatsor javítását, majd a javított adatsor alap­ján az egyöntetűség vizsgálatot. A javítás után az egyöntetűség valószínűségére 80,75% adódott. Ez azt jelenti, hogy az adatsor gyakorlatilag egyönte­tűnek tekinthető, a minta egyes elemeit a véletlen jellegű ingadozásnál nagyobb eltérések már nem terhelik (3. ábra). * A bemutatott módszerrel kapcsolatban többször felvetették, hogy a mederváltozások vízállásra gya­korolt hatása meghatározható a különböző idő­szakokban végzett vízhozammérések alapján meg­szerkesztett vízállás-vízhozam összefüggésekből is. Ezek az összefüggések ugyanis jól mutatják, hogy az eltelt időszak alatt a mederváltozások hatására IPOLY BALASSAGYARMAT m I •f J J i H r í„-0,17 "-ÍM-™ i - 0,n-3,%-0M L(Z)- 0,1927 P - 1-0,1927'0,8073 Pl- 80,737. i f í„-0,17 "-ÍM-™ i - 0,n-3,%-0M L(Z)- 0,1927 P - 1-0,1927'0,8073 Pl- 80,737. r M í„-0,17 "-ÍM-™ i - 0,n-3,%-0M L(Z)- 0,1927 P - 1-0,1927'0,8073 Pl- 80,737. r J í„-0,17 "-ÍM-™ i - 0,n-3,%-0M L(Z)- 0,1927 P - 1-0,1927'0,8073 Pl- 80,737. r r í„-0,17 "-ÍM-™ i - 0,n-3,%-0M L(Z)- 0,1927 P - 1-0,1927'0,8073 Pl- 80,737. r' í„-0,17 "-ÍM-™ i - 0,n-3,%-0M L(Z)- 0,1927 P - 1-0,1927'0,8073 Pl- 80,737. f 1 ­í 1 H [cm] :í. ábra. A javított évi legkisebb jégmentes vízállások egy­öntetűség vizsgálata hogyan változott az azonos vízhozamokhoz tartozó vízállások szintje. Közelebbről vizsgálva a kérdést ez a módszer igen sok bizonytalanságot rejt magában. A külön­böző időszakokra szerkesztett vízhozamgörbék ugyanis általában több éves mérési eredményből születnek és közreadásuk után még jónéhány évig érvényesek. Természetes aztán, hogy az ilyen fel­tételek között szerksztett görbe már nem tükröz­heti a mederváltozás vízállásra gyakorolt tényleges hatását, hanem annak valamilyen közelítő értékét. Az egyes görbék érvénybelépésekor nem értelmez­hető az azonos szinthez tartozó vízhozamok vál­tozása. Példaképpen bemutatjuk a 100 cm-es vízállás­hoz tartozó vízhozamokat a különböző időszakokra érvényes vízhozamgörbék alapján a Szamos csen­geri szelvényére (4. ábra). Az ábráról megállapít­ható, hogy pl. 1939. dec. 31-ig 100 cm vízálláshoz 5,00 m 3/s, 1940. jan. 1-től pedig 12,1 m 3/s vízhozam tartozott. Nyilvánvaló, hogy ilyen időszakos víz­hozamgörbékkel a mederváltozásokat nem lehet W­130­8­C3 I to-— t 0Mm 3/s t 1890 1900 1910 1920 1930 [év] mo 1 -e­6 o> 1950 1960 4. ábra. Különböző időszakra érvényes vízhozamgörbék alapján a 100 cm-es vízálláshoz tartozó vízhozamok a Szamos csengeri szelvényében

Next

/
Oldalképek
Tartalom