Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
4. szám - Dr. Vitális Gy.–Hegyi I.-né: Hidrotermális és metaszomatikus jelenségek a váci Nagyszál nyugati részén
150 Hidrológiai Közlöny 1969. 4. sz. Dr. Vitális Gy.—Hegyi I.- •né: Hidrotermális jelenségek Puc. 2. Hacmb zeo/iozmecKozo cenenun Maccuea meecmKoeozo rcapbepa IfcMeHmHozo u u3«ecmKoeoeo KOMÖunama Jfynau 1. ABOP rnaxTbi; 2. rojroueHHbifi XOJIOCTOÍÍ c6poc; 3, 5—15 M; 4, 15—25 M; 5, 25—35 M; 6, 50—60 MTOJtma neciaHHHKOB H KOHrjioHepaTOB (HHWHHÖ ojinroueH); 7. MaeecTHíiK; 8. H3BCCTHHK R^HIIHCTHIFI H rjiHHHCTbiM 3arpH3neiiHeM; 9. XLOJIOMHTOBBIÜ H3BecTH«K; 10. MMBCCTKOIÍUH JIOJIOMHT, H AOJIOMHT (BepxHHÜ TpHac); 11. KajibUHTOBaa moraa; 12. EypeHHfl, H3MepeHHH cTpyKTyp. reoajieKTpmecKHe H3MepeHHH H c6poc, cocTaBjieiiHbiíí Ha QCHOBaHHH reoMopcJJOjiorHMecKHX ycjiOBHfí Abb. 2. Geologisches Profil des Kalksteinbruchs der DCM ( Donau-Zementwerke) I. Zechenhof, 2. Hulde, (Holozan); 3. 5-15 m, 4. 15—25 in, 5. 25 — 35 M; 6. 50—60 m dicker Sandstein und Konglomerat (Unteroligozan); 7. Kalkstein, 8. Lehmiger und durch Lehm verunreinigter Kalkstein, 9. Dolomit-Kalkstein, 10. Kalkiger Dolomit und Dolomit (Obertrias), II. Kalzitflöz; 12. Bohrungen, strukturelle Messungen, geoelektrische Messungen und dor aufgrund der gedmorphologischen Gebenheiten konstruíerte Verwerfer 2. ábra. A DCM mészkőbánya földtani tömbszelvényrészlete 1. Kányaudvar, 2. Hányó (holocén); 3. 5—15 m, 4. 15—25 m, 5. 25—35 m. (5. 50—60 m vastag homokkS és konglomerátum (alsóoligocén); 7. Mészkő, 8. Agyagos és agyagos szennyeződést mészkő, 9. Dolomitos mészkő, 10. Meszes dolomit és dolomit (felsőtriász); 11. Kalcittelér; 12. Fúrások, szerkezeti mérések, geoelektromos mérések, és a geomorfológiai adottságok alapján szerkesztett vető 64,5—65,2 m között 0,4, illetve 0,7 m vastag fehér kalcittal kitöltött télért harántolt. Mindkét fúrás egy-egy nagyobb harántvető közelében települt, s e telérek vastagsága is a forrástevékenység erőteljességére utal. Említést érdemel még a V-02. sz. fúrásban 68,8— 68,9 m között harántolt kalcit, a VIII-3. sz. fúrásban 141,8—141,9 m között talált kalcitos üreg, valamint a XIII-4. sz. fúrásban 107,0—107,1 m között átfúrt sugaras kalcit és limonit. A forrástevékenységre utaló egyéb ásványi anyagok közül pl. a XI-2. sz. fúrásban 99,4—99,5 m között harántolt limonitos vasérc, a XI-4. sz. fúrásban 44,0—46,0 m között a mészkőben mutatkozó piritkristályok, továbbá a VII-2. sz. fúrás 75,5—75,7, a XII-7. sz. fúrás 30,6—32,0 és a XIII-4. sz. fúrás 32,8—36,0 m-ében talált kaolinos mészkő, kaolin, illetve kaolinnal kitöltött üregek jellemzők. Hidrotermális kőzetelváltozást figyeltünk meg a fedő homokkőösszletben is. Pl. a VII-04. sz. fúrás 15,7—16,8 és 19,8—20,0 m között hidrotermálisán bontott kőzetlisztes iszap, 20,0—23,0 m között hidrotermálisán bontott márgás aleurit, a XI-2. sz. fúrás 2,8—4,1 m között hidrotermálisán bontott fehér kaolinos réteget harántolt. A Nagyszál, illetve a Duna-balparti rögök területére vonatkozó földtani irodalom is felhívja a figyelmet a hidrotermális tevékenység nagy elterjedésére. Vadász E. (1910) pl. a csővári Vashegy dolomitját a raibli mészkőtől elhatároló törés mentén 1 m széles kalcittelért, a csővár —nézsai rögcsoportban a törések mentén alsóoligocén kovasavas márgát említ. Jugovics L. (1912) a csővári Várhegy mellett a Kődombok keleti oldalában a raibli mészkő kalcitkristályai között fluorit kristályokat írt le, melyek „képződése az itteni harmadkori juvenilis hőforrások tevékenységére vezethető vissza", s ugyanott megemlíti, hogy „a fluorit ós kalcit mellett a baryt is megtalálható." Scherf E. 1922-ben a Duna-balparti rögök dolomit jának kőporosodását határozottan hajdani hidrotermális folyamatoknak tulajdonítja, s megjegyzi: „Ezek a folyamatok a budai márgának megfelelő rétegeket részben elkovásították, részben pedig kilúgozták, ós tufaszerű anyagokká változtatták. A triászalaphegységre transzgredált oligocén tengertől idesodródott kavicsok a kovasavas hévforrások működése következtében itt is hárshegyi homokkővé cementeződtek össze." Ugyanitt hivatkozik Majer I.: „Geizirnyomok Vác környékén" c. 1922. évi előadására, amely a Nagyszál körül talált sok hasonló hévforrásnyomról szólt. Kubacska A. (1925) felhívja a figyelmet, hogy „A Nagyszálon a vetődések ós a repedések mentén a dolomit, a dachsteini mészkő ós a hárshegyi homokkő sok helyen hévforrásokra visszavezethető változásokat mutat." A repedésekben és üregekben — 6,11% Si0 2 ; 75,96% Fe 20 3 + MnO ; 15,51% H 20-tartalmú — mangános limonithematit erek, a mészkő és dolomit üregeiben apró baritkristályok vannak. Ezeken kívül az említett kőzetekben nagymérvű elkovásodás is tapasztalható. Noszky J. (1926) említi, hogy a hárshegyi homokkő képződmények részben a töréseken fellépő régi hóvfor-
