Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

2. szám - Dr. Lászlóffy Woldemár: A Nemzetközi Hidrológiai Szövetség berni kongresszusa

Lászlóffy W.: Nemzetközi Hidrológiai Szövetség Hidrológiai Közlöny 1968. 2. sz. 85 Geokémia: K. Sugawara (Japán) Talajnedvesség: J. Vasa (ÖSSR) Hidrológiai modellek: Prof. J. C. 1. Dooge (Írország) Bibliográfia: Ubell K. (Magyarország) Örvendetes tényként regisztrálhatjuk, hogy a tisztikar 1/3-a a szocialista tábor országaiból került ki, és helyet kapott benne a NDK is. Első ízben van képviselve továbbá Afrika, és 2 fővel a Távol-Kelet. A bizottságok közül kettő új: Az egyik a geokémiai szimpozion nyomán alakult geokémiai bizottság, a másik a hidrológiai modellek (paraméteres hidrológia, szisztéma-hidrológia, modellek és számítógépek alkalmazása) bizottsága, amely eddig, mint munkaközösség, már több találkozót rendezett, és maga választotta tisztikarral az élén szakosztállyá fog alakulni. Elhatározta a választmány egy olyan „ad hoc" bizottság megalakítását is, amely megvizsgálja, hogy miként tehet eleget a Szövetség a hidrológia ugrásszerű fejlődése és területi kiterjedésének növekedése folytán megsokszorozódott kötelességeinek. A bizottság elnöke az amerikai W. B. Langbein, egyik tagja dr. Lászlóffy lett. Határozat született egy főtitkárhelyettesi tisztség rendszeresítéséről is, de személyi vonatkozásban nem történt döntés. Állást foglalt a választmány a tekintetben, hogy a Szövetség évente csupán egy szimpoziont rendez. 1968-ban az arizonai Tucsonban lesz szimpozion, amelynek tárgya a számítógépek hidrológiai alkalmazása, 1969-ben pedig a nyugat-németországbeli Koblenzben tartanak hidrometriai szimpoziont. A további határozatok főként a Szövetség tudományos programjára vonatkoznak. A Szövetség okt. 5-i közgyűlésének — a választáson kívül, amely a választmány megállapodása után már csak formai jellegű, — kedves eseménye volt L. J. Tison professzor 25 éves főtitkári működésének megünneplése és, számunkra még jelentősebb, dr. Szesztay Károly elnöki székfoglalója. Nemzeti bizottságunk munkája A berni választás rendkívüli sikert jelent nemcsak hidrológiai vonatkozásban, hanem az egész magyar tudományos élet szempontjából is. Ha egyáltalán volt már rá példa, hogy nemzetközi tudományos egyesület magyar embert juttasson az elnöki székbe, bizonyosan nem fordult elő sokszor. A sikerben nagy része volt annak a szívós munkának, amelyet a Magyar Hidrológiai Társaságon belül a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség ügyeinek gondozására alakított nemzeti bizottság immár tíz éve folytat. A bizottság a Szövetség minden megmozdulásával kapcsolatban 1. széles körű hazai propagandával szervezi meg a magyar hidrológusok részvételét, 2. a beküldendő tanulmányok vázlatát, majd teljes magyar szövegét szakmai szempontból szigorúan bírálja, és szükség szerint kirostálja, ill. átdolgoztatja, 3. kiküldés előtt az idegennyelvű fordításokat szakszempontból ellenőrzi, 4. gondoskodik róla, hogy a kiküldött kéziratok és mellékleteik (szöveg, rajzok, fényképek, táblázatok) mindenben kielégítsék a nvomdai igénveket. Eljár továbbá a Bizottság annak érdekében, hogy 5. a kongresszusokon és szimpozionokon résztvevő magyar küldöttség mind szakmailag mind nyelvtudás szempontjából megfelelő összetételű legyen, 6. a küldöttek a hazai részről benyújtott valamennyi dolgozatot bemutassák, és 7. személyes kapcsolatok kiépítése érdekében a küldöttség összetételében bizonyos állandóság legven. Ügyel természetesen a Bizottság arra is, hogy 8. a Szövetség vezetőségének minden megkeresésére rövid időn belül választ adjon. A magyar hidrológusok rendszeres bekapcsolódása a Szövetség életébe hamarosan felkeltette a figyelmet. A színvonalas dolgozatok nagy száma és változatossága pedig tekintélyt szerzett. A vízügyi szolgálat és a Magyar Hidrológiai Társaság kiadványai és előadói meghívásai nyomán előbb érdeklődés támadt a külföldi szakkörökben a magyar hidrológia iránt, majd megszereztük néhány kiváló szakember barátságát. Ezek után már nem volt nehéz elérni, hogy 1965-ben a Kísérleti és tájjellemző területek szimpozionját hazánkban rendezhessük meg. Ez a szimpozion véglegesítette Magyarország súlyát a hidrológia vonatkozásában, és elvezetett az 1967. évi választási sikerhez. Amihez természetesen szakmai tudásban és nyelvismeretben egyaránt megfelelő, megnyerő modorú és a közgyűlések során át közismertté vált jelölt is kellett.