Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
2. szám - Salamin András: A Keszthely–Hévízi öblözet láptalajának hidraulikai vizsgálata altalajöntözés, ill. víztelenítés esetén
S'86 Hidrológiai Közlöny 1968. 2. sz. ÖNTÖZÉS A Keszthely—Hévizi öblözet láptalajának liidraulikai vizsgálata altalajöntözés, ill. víztelenítés esetén SALAMIN ANDRÁS* A tervszerű vízgazdálkodás fejlődésével efitvre inkább felmerül a drénekkel történő altalajöntözés, ill. víztelenítés szükségessége. Jelentős feladat ennél a beavatkozásnál a hidraulikai hatás felmerése, a leszívási felület megismerése és matematikai formában való megadása. A vízfelület matematikai formulával való közelítésénél két alapvető utat követnek: 1. Szabatosabb eljárás A szabatos eljárás lényege, hogv az nltnl* 1 iöntözés, ill. lecsapolás térbeli folyamatát síkbeli áramlásként vizsgálják, a vizsgálat s^rán feltételezik a talaj homogenitását, izotrop jellegét, s a tnlajcsöveket pontszerű forrásoknak, ill. nvelőknek tekintik. Az eljárás hibája, hogy feltételezései nem teljesülnek a valóságban, a végső összefüggés bonyolult formája nem teszi lehetővé a gyakorlatban való felhasználását. 2. Közelítő eljárások a) A víztelenítés vízfelszínének közelítő matematikai formában való megadásánál leggyakrabban Dupuit közelítését alkalmazzák, amikoris a vízfelszint vízáteresztő rétegbe helyezett talaj csövek esetén olyan ellipszissel közelítik, melvek nagytengelyét a drének távolsága adja (1. ábra), míg a vízzáró rétegre helyezett talaj csövek esetén olyan ellipszissel, melynek fókuszában vannak a drének (2. ábra). A Keszthely—Hévízi öblözetben az A. I./l . kísérleti parcellán talaj csövekkel öntözési, ill. leszívási vizsgálatot végeztünk [1], majd a mérési eredményeket kiegyenlítő ellipszissel közelítettük [5]. A leszívási vízfelület alakjának közelítésénél a legkisebb hiba abban az esetben adódott, amikor — eltérően a Duptiit-fé\e közelítéstől — a vízáteresztő rétegeknek tekinthető láptalaj dréneit a közelítő ellipszis fókuszában helyeztük el. Így a maximális eltérés a mért adatoktól 5—7% volt, ami centiméter nagyságrendű eltérést jelentett. Ez a pontosság a mezőgazdasági vízgazdálkodás számára kielégítő. A vizsgálat kiter jedt a talajvízszín időbeni válozásának matematikai közelítésére is. A mezőgazdasági vízgazdálkodás szempontjából igen fontos a leszívás során jelentkező maximális vízszin — ami a közelítésnél az ellipszis kistengelyével egyenlő — időbeni változásának meghatározása. A vizsgálat során az alábbi közelítő függést kaptuk (3. ábra) : b—e c~ d t, ahol b a kistengely az ellipszis-közelítésénél, ill. a vízszin magassága a talaj csövek felett [dm], * Közópdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, Budapest e a természetes alap [2,718. ..], t a leszívás ideje [nap], césáa talajtól függő állandók, melyek értéke a vizsgált területen: Vakonddrének távolsága [m] c d 10 20 6,0 5,5 1,0 0,40 b) Az altalaj öntözésnél az alábbi közelítést javasoljuk: a vízfelszint olyan ellipszissel jellemezzük, melvnek centruma a talajcső tengelypontjával esik egybe (4. ábra). A közelítés szabatos matematikai vizsgálat elvén alapul, ugyanis a talajcsövet pontszerű forrásnak tekintjük, melynek köralakú potenciálvonalait a gravitációs erőtér ellipszissé transzformálja. így az ellipszis kis és nagytengelye közt az alábbi összefüggés áll fenn: A = K • B , ahol A az ellipszis nagytengelye, R az ellipszis kistengelye, E[m J/s-m :J r 1. ábra. Dupuit közelítés értelmezési vázlata vízáteresztő rétegnél Abb. 1. Erlauterungsschema der Dupuitschen Náherung bei durchlassi ger Schicht Sfl/sm'J i 1 1 * ' i W757W y mwmisnn vizvezető réteg Dréncsövek vízzáró rétegen 2. ábra. Dupuit közelítés értelmezési vázlata vízzáró rétegen levő vízáteresztő rétegnél Abb. 2. Erlauterungsschema der Dupuitschen Náherung bei einer auf wasserdichter Schicht liegenden durchlássigen Schicht
