Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
2. szám - Bozóky-Szeszich Károly: Vízellátási csőhálózatok néhány különleges hidraulikai kérdésének vizsgálata elektronikus számítógéppel
Bozóky-Szeszich K.: Vízellátási csőhálózatok Hidrológiai Közlöny 196S. 2. sz. 71 "k HjL-Hj-Hi 15. ábra. Üzemelő hálózat ellenállásának meghatározásával kapcsolatos számítási eljárás bemutatása a hálózat egyik csomópontjánál Puc. 15. M3o6pa3Kenue pacuemHoao cnocoöa, cen3aHHoao c onpedenenueM conpomueMMiH paöomaiouieü cemu, y oduoeo y3jia cemu Abb. 15. Berechnungsverfahren zur Bestimmung des Widerstandes des in Betrieb befindlichen Netzes bei einem Knotenpunkt des Netzes A sok bizonytalanság ellenére is jelenleg Kottmann módszere követendőbbnek látszik, bizonyos módosításokkal. Nevezetesen a becsült ellenállások javítását el lehet végeztetni magával a számítógéppel és egy iterációs számítási eljárást végezve meghatározni a fogyasztás eloszlásnak megfelelő ellenállásokat. Több fogyasztási helyzetben az eljárást elvégezve az egyes ágakra eltérő ellenállásokat kapunk, amelyekből azonban a legvalószínűbb érték meghatározható. Az eljárás lényege az, hogy két csomópont között (15. ábra) keletkező nyomáscsökkenés Hj — Hi = h]i=CjiQ?i (a csomópontokon a nyomás mérésekből ismert, a csomóponton kiadott Qi vízmennyiség ugyancsak ismert, a már leírt módszer alapján). Az összefüggésből Q ji = hj i í/wr | hji | ) Oá Az egyes csomópontokra felírható, hogy 1 ,Q = 0. A mért nyomásértékekből számolva az egyes ágak vízszállítását, a csomópontra felírt vízhozamegyensúlyi egyenlet azonban nem teljesül. Ahhoz, hogy a 1Q = 0 feltétel teljesüljön, az egyes ágak ellenállását egy AC mennyiséggel javítjuk és most már (az indexeket egyszerűség kedvéért elhagytuk). Bevezetve a összefüggést, kapjuk hogy y JL/M Zj \h\ 1 C 3 A AC javító mennyiség értékét csomópontonként kiszámítva, az egyes csomópontokhoz befutó ágak ellenállását ezzel javítva és az eljárást többször ismételve elérhető, hogy AC értéke egy meghatározott érték alatt maradjon, amikor is a számítás befejezettnek tekinthető. Az eljárás elméleti alkalmazhatóságát számpéldán kipróbáltuk és az megfelelőnek bizonyult. Gyakorlati alkalmazhatósága még bizonyos vizsgálatokat igényel. Nevezetesen a mérési helyek számának csökkentése érdekében a nyomást csak egyes főbb csomópontokon kell mérni, a közbensőkön pedig interpolálással lehet meghatározni. Az interpolálás módjának megválasztását kell még vizsgálni. Tovább csökkenthető a mérőműszerek száma, ha a hálózatot részekre osztjuk és egyes részeken különböző időpontban végezzük a nyomásmérést. Ez az eljárás is szükségessé tesz bizonyos mérés- és számítástechnikai megfontolásokat. A AC javítómennyiségen alapuló eljárást •— annak ellenére, hogy gyakorlati alkalmazása a hálózat ellenállásának meghatározásánál egyelőre még nehézségekbe ütközik — mégis ismertettük, mert az eljárás egy másik probléma megoldásánál már is alkalmazható. 5. Tározók megfelelő együttműködését biztosító hálózat kialakítása Meglevő hálózat bővítése esetén sok esetben új tározó építése is szükségessé válik. Üzemi szempontból a meglevő és az új tározónak — amennyiben azonos nyomásövezetbe tartoznak — azonos szinten kell elhelyezkedniük és vízforgalmuknak térfogatukkal arányosnak kell lennie. A kívánalmak maradéktalanul nem teljesíthetők, rendszerint azonban található az új (a hálózatbővítés során megépülő) vezetékeknek egy olyan elrendezése, amely az előbbi kívánalmakat kielégíti. Természetesen a kívánalmak teljesülése a vezeték méretein és a fogyasztás térbeli eloszlásán, valamint a szivattyú üzemén kívül a tározó helyének is függvénye. Vagyis a feladat úgyis megfogalmazható, hogy keresett a tározónak az a helye, amely esetén az előírt feltétel legjobban teljesíthető. Ilyenkor a tározó különböző helyeihez és a különböző üzemállapotokhoz (fogyasztás, szivattyúzás) tartozó átmérőket keressük és a tározó hidraulikailag és üzemileg legkedvezőbb helyének azt tekintjük, amely mellett a tározó üzeme leginkább megfelel a feltételeknek. A vizsgálat módjának leírását — tekintettel annak terjedelmes voltára mellőzzük, csupán anynyit említünk meg, hogy az eljárás egy kombinált módszer, amely az eredeti Lobacsev—Cross-módszer, a fiktív gyűrűk, valamint a AC eljárás együttes alkalmazásán alapszik.
