Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

12. szám - Borza Dezsőné: Mongólia vízgazdálkodása

Hidrológiai Közlöny 1968. 10. sz. 569 VÍZGAZDÁLKODÁS Mongólia vízgazdálkodása BORZA DEZSÖHÍ A KGST Vízügyi Vezetők Értekezlete 1968 augusztusában Mongóliában tartotta 12. ülésszakát Az Értekezlet több éves hagyományaihoz híven annak az országnak a vízügyi vezetője, ahol az ülésszak megrendezésre kerül, beszámol a vízgazdálkodás helyzetéről, a vízépítési munkák szervezéséről és a távlati vízgazdálkodási fejlesztési célkitűzésekről. Demberel C. a mongol vízügyi szervezet vezetőjének az ott elhangzott és a KGST Vízgazdálkodási Közlöny (Bulletin po vodnomu hozjajstvu) 1968—1(2) számában megjelent tanulmányának ismertetésével kívánok áttekintést adni Mongólia vízgazdálkodásáról. Mongólia vízgazdálkodása más népgazdasági ágazatokhoz hasonlóan sajátos viszonyok között fejlődik és a természeti-gazdasági viszonyoktól függ. A vízgazdálkodás helyes szervezése a kemény éghajlati viszonyok és vízkészlet hiány mellett fontos szerepet játszik a népgazdaság valamennyi ágazata számára. A Mongol Népköztársaság megalakulásától kezdve feladatnak tekintették a legelőöntözést és az öntözéses mezőgazdaság kifejlesztését. A Mongol Tudományos Bizottság és a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Mongol Bizottsága 1925-ben közösen tanulmányozni kezdték az ország vízkészletét. Az 1932-ig végzett geológiai leltárások értékes adatokat szolgáltattak. Az egyidejűleg folytatott hidrogeológiai munkák segítségével lehetővé vált a felszín alatti vízkészlet feltárása és hasznosítása a Góbi sivatag egyes körzeteiben is. Az 1932-ben Mongóliába meghívott szovjet geológiai expedíció tanulmányozta az ország liidrogelógiai viszonyait, aknás kutakat telepített a víznélküli legelőkön és az állatterelő vitvonalakon. 1937-től az aknás kutak már a lakosság erejéből épültek az expedíció ellenőrzése mellett. A legelőöntözéssel kapcsolatban megnövekedett munka szükségessé tette a vízépítési munkák szervezésének megjavítását. Ebből a célból 1938-ban az Állattenyésztési és Földművelésügyi Minisztériumon belül vízellátási igazgatóságot létesítettek, az ajmakokban (mongol megye -— szerk.) pedig állandó hidrogeológiai részlegeket — az igazgatóság alsó szervei — létesítettek. A népgazdaság fejlődésével és az igények megnövekedésével a vízgazdálkodási szervezetet többször átalakították. 1965-től külön vízgazdálkodási szerv foglalkozik vízépítéssel és vízkészlethasznosítással (jelenleg a Földművelésügyi Minisztérium keretében működik). A vízgazdálkodás külön népgazdasági ágazat. Mongólia első ötéves tervét 1948-ban hagyták jóvá. Összeállításra került a távlati népgazdasági fejlesztési terv. A vízgazdálkodás ettől kezdve az ötéves terveknek megfelelően fejlődik. Jelenleg, a 4. ötéves tervben (1966—1970) lényegesen megnövekszik a vízgazdálkodási létesítmények építése. A vízgazdálkodás előtt álló feladatok ebben az időszakban a legelőöntözés, a vízellátás biztonságának fokozása, a városok, falusi és ipari települések vízellátása, a tervezési-feltárási munkák fokozása. A 3. ötéves tervhez viszonyítva a kétszeresére növekszik a vízgazdálkodási beruházás. A Mongol Népköztársaság Ázsia közepén fekszik, területe 1,56 millió km

2. Magas fennsík, amelynek közepes, tengerszint felletti magassága 1580 m. Mongóliában három vízgyűjtő vízválasztója találkozik: az Északi Jeges-tengeré, a Csendesóceáné és a Közép-ázsiai lefolyásnélküli medencéé. Az ország délnyugati részét a Mongol-Altáj hegyei foglalják el, amelyek délkelet felé elnyúlva a GóbiAltáj hegyvonulatába mennek át. Az ország nyugati és északnyugati részén a Szajlugem hegyvonulat és a Hangáj hegylánc foglalja el. Északi részen a Prihubszugul hegység, északkeleten a Hentej hegység helyezkedik el, délkeleten pedig az országhatárt is átlépve húzódnak a NagyHingan előhegyei. A Mongol-Altáj és Hangaj hegyvonulat között nyugaton a Hara-Nur, HaraUsz-Nur, Ubszu-Nur stb. nagy tavak völgye helyezkedik el. A Hangaj hegyei között is van egy tósáv (főleg sós tavakból), amely keleten a Góbi félsivatagos pusztáiba megy át. Az ország keleti és délkeleti részén a Kelet-Mongóliai síkság terül el a tengerszint felett átlag 580—800 m magasságban. Természeti és gazdasági vonatkozásban Mongólia területe északi (Hangáj hegyvidék) és déli (Góbi síkság) részre osztható. A két országrész közötti határ a 48. szélességi kör mentén húzható meg. A Hangájon vannak a legjobb hegyi legelők, szántóföldek, erdők és a felszíni vízkészlet legnagyobb része. A Góbi-sivatag talaja köves, félsivatagi növényzettel, forrás ritkán fordul elő, sok a kiszáradt folyómeder. A Góbi-sivatag vízkészletét a felszínalatti víz jelenti. Mongólia éghajlata száraz, kontinentális, jelentős napi és évi hőmérsékletingadozással. Északon —5°C, délen pedig + 4°C az évi közepes hőmérséklet. A nyári maximum 4Ö°C, a téli pedig —50°C (január). Az évi közepes csapadék 200—220 mm, a legtöbb csapadék északon esik le (500 mm), a legkisebb délen (50 mm). A csapadék nyáron erős záporok formájában hullik le. A tavasz száraz, szeles, talajmenti fagyokkal, az ősz kellemes, állandó derült időjárással. A hosszú, hideg télen csak jelentéktelen hótakaró alakul ki (délen foltokban), amely a talajt nem védi, ezért az erős fagyban 3 m mélységig, sőt mélyebben is átfagy. A magas hegyekben azonban összefüggő hótakaró alakul ki, s hosszú ideig meg is marad, a legnagyobb hegyek pedig örök hóval és gleccserekkel fedettek. Az uralkodó szélirány nyugati és északnyugati, közepes sebessége 2—5 m/sec. A Góbi-sivatagban