Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
12. szám - Borza Dezsőné: Mongólia vízgazdálkodása
570 Hidrológiai Közlöny 1968. 12. sz. Borza D.-né: Mongólia vízgazdálkodása 1. ábra. Mongólia vízhálózat nek síkvidéki jelleggel. Az Északi Jeges-tenger medencéjének folvói az ország északi, a Csendes-óceán vízgyűjtőjének folyói az ország észak-keleti részén folynak. Legbővízűbb a Szelenga folyó (a Bajkál tó pótlásának 53%-át adja). Ennek számos mellékfolyója a Hangáj és a Hentej hegység északi lejtőjén folyik le. A Szelenga folyó hossza a Muren és Ider folyók egyesülésétől a mongol—szovjet határig 593 km. Egyéb nagy folyók: Ónon, Kerulen (ezek a Hentej hegységben erednek), Hanhin-Gol (a NagyHingán északnyugati lejtőjén folyik le). A lefolyásnélküli medence legnagyobb folyói: A Kobdo, amelv a Mongol-Altáj gleccsereiből ered, a Dzabhan és Tesz, amelyek viszont a Hangán hegység lejtőin folynak le. A Góbi-Altájban és a Góbifennsíkon nagy mennyiségű szajr (száraz hegvipatakmeder) fordul elő, amelyekben csak záporok idején van víz. Záporok után az is előfordul, hogy a kiszáradt folyómedrekben uer (kőpatak) vonul le. A száraz folyómedrek hidrogeológiai szerepet játszanak, ezek a talajvíz összegyűjtői. A lefolyásnélküli medencében a száraz folyómedrek mentén van a legtöbb kút és forrás. A folyók vízhozama közvetlen összefüggésben van a csapadékkal (2. ábra), amelynek legnagvob része (80—90%) május-szeptember között esik le. A zápor jellegű, intenzív esők június-augusztus között jelentkeznek. Ekkor alakulnak ki a maximális árvizek. Az évi felszíni vízmennyiség 85%-a a nyári-őszi időszakra esik, s csak 15%-a jut a téli időszakra. Az egész országban átlagosan 0,066 l/sec •kmértéket ér el a lefolvási tényező. A Hangáj és Hintej hegységekben ugyanakkor 6 l/sec-km 2, a középhegységekben 1—2 l/sec-km 2 körül van, a Hangájtól délre pedig 0-ra csökken. Felszín alatti vízkészlet Mongóliában nagy jelentősége van a felszín alatti vízkészletnek, különösen az ország déli részén. A felszín alatti vizek elhelyezkedése, mozgása és pótlódása a geológiai felépítés függvénye. Az ország % részét különböző korú metamorf, intruzív és effuzív kőzet alkotja. A metamorf kőzetek a magmatikus kőzetekkel együtt tektonikai vonaáprilis-májusban a szélsebesség eléri a 15—25 m/sec értéket. A relatív páratartalom havi közepes értéke a Hangájon 55—65%, délen 40—50%. A vízfelületek párolgása északon 400, délen 1200— 1300 mm/év. A rövid nyár és a hosszú tél elősegíti az örök fagy kialakulását. Az örök fagy határa a Hubszugal tótól nyugatra, a Hangaj alacsonyabb lejtőin Ulan-Batortól délre húzódik. Sokéves fagylencsék találhatók a Mongol-Altáj körzetében. Mongólia vízkészlete A felszíni vízkészlet fő forrása a csapadék, amelynek mennyisége 24 km 3/év az alábbi megosztásban (térfogat %-ban): a Közép-ázsiai lefolyásnélküli medencére 27, az Északi-Jeges-tenger vízgyűjtőjére 59, a Csendes-óceán medencéjére 14% esik. A vízkészlet eloszlása az ország területén rendkívül változó és egyenlőtlen (1. ábra). A folyami hálózat Mongólia északi részét szövi át, ahol a folyók fajlagos hossza 0,11 km/km 2. A déli részen nincs állandó vízhálózat, kivételt képeznek a Hangájról lefolyó patakok, amelyeket elnyel a szik, vagy a sós tavakba ömlenek. A nagy folyók hossza mintegy 11 ezer km, az állandó vízhálózat hossza 64 ezer km. A folyók többsége hegyvidéki jellegű, csak a Kerulen és Uldza folyók rendelkez7. kép. A Szelenga (Mongólia legnagyobb folyója) Engit—Tolag környékén
