Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

12. szám - Dr. Vitális György: Adatok a váci Nagyszál nyugati részének karsztosodásához

Vitális Gy.: A váci Nagy szál karsztosodása Hidrológiai Közlöny 1968. 12. sz. 543 amely a Víznyelő (Gánti T. szerint Szinlő) barlang bejárata, és az attól KDK-re levő, legszélesebb részén 40 m átmérőjű dolina helyét (3. ábra). Az említett térkép a terület keleti, valamint középső részén levő, 14—25 m legnagyobb átmérőjű 0,6—4,0 m mély katlanszerű beszakadások helyzetét is rögzíti. Ezeket Leél-Össy S. korábban rogyott dolinákként, újabban zsombolyszerűen felszakadó barlangi vakkürtőként, Gánti T. pedig barlangi termek felfelé harapódzásával keletkezett, ki nem nyílt zsombolyokként említi. A két utóbbi mellett szól az a tény, hogy legnagyobb részük a nóri mészkő fedőjében települő lattorfi homokkőben helyezkedik el. Ha a víznyelő, a dolina és az előbb említett katlanszerű beszakadások helyét egymással — akár több irányban is — összekötjük, akkor a kapott DNy—ÉK-i és ÉÉNY—KDK-i irányok a fúrásokkal, szerkezeti mérésekkel, felszíni geoelektromos mérésekkel, valamint a geomorfológiai adottságok alapján szerkesztett törésekkel jó egyezést mutatnak. így az e térségben feltételezett kisebb barlangrendszer jelenlétét a terület töréses szerkezetére vonatkozó adatok is megerősítik. A IX-4. sz. fúrástól nyugatra — a karsztosodási térképen bejelölt — katlanszerű beszakadás környékén, a hárshegyi homokkő felszínen kialakult néhány kisebb beszakadás ugyancsak kisebb barlangrendszer jelenlétére utal. Említésre méltók a DCM mészkőbányájának főleg a 420 és 450 mB. f.-i szintjén megfigyelhető — a fejtés előrehaladásának függvényében feltáruló, majd eltűnő — a jellegzetes gömbfülkékről felismerhető forrásbarlangjáratok (1. kép), amelyek kiterjedt egykori hévforrástevékenységre utalnak. /. kép. Törésmenti hévforrásbarlangjárat a DCM mészkőbánya 420 m-es szintjén Nagy Zs. felvétele <t>omo 1. Bxod e neujepy mepMaAbnoeo,, ucmomiuna, pacnoAoejicnHoeo edoAb Ü3AOMÜ" Ha omMemKe 420 M uiaxmbt ifeMenmHoeo 3aeoda Bild 1. Thermalquellen-Höhlengang dem Brucli entlang auf dem, Niveau von 420 m des Kalksteinbruchs der DCM Az egykori hévforrások által kialakított karsztos formákat, főleg a mészkő mállási maradékából származó vörösesbarna és barna, többnyire pleisztocén korúnak tekinthető agyag tölti ki. A fúrásokban észlelt, felszín alatti karsztjelenségek A terület jelentős része — a fedő homokkő következtében — rejtett karsztnak tekinthető. A kutatófúrásokkal megismertük a fedő homokkő, valamint a kavernákat, nagyobb repedéseket kitöltő homokkő közbetelepülések vastagságát. A fúrásokban — az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat Ész ak magyarországi Üzemvezetősége Geofizikai Szakosztálya által —- végzett radioaktív (természetes gamma, gamma-gamma & neutron gamma) szelvényezések alapján megállapíthattuk a mészkőösszletben levő kavernák, agyagos és töredezett szakaszok helyzetét. A karsztosodottság, illetve a karsztosodás jellemzői megállapításának módját a 2. ábra mutatja. A kavernák, hasadékok, üregek, nagyobb repedések kimutatása a gamma-gamma és a neutron gamma görbék éles kiütései alapján lehetséges, míg az agyagos közbetelepülésekre a természetes gamma szint megnövekedése utal. Az agyaggal kitöltött kavernák esetén a neutron gamma szint alacsony, a töredezett kőzetszakaszok pedig a gamma-gamma szint kisebb emelkedése alapján állapíthatók meg. A fedő homokkő vastagságára, továbbá a mészkőösszletbe?! levő kavernák, agyagos és töredezett szakaszok, valamint a kavernákat kitöltő homokkő közbetelepülésekre a fentiek alapján kapott adatokat grafikusan a karsztosodási térkép (3. ábra), számszerűen az 1. táblázat foglalja össze. A terület földtani felépítését a 4. ábrán bemutatott földtani hossz-szelvény szemlélteti. A karsztosodási térkép (3. ábra), az egyes fúrások helyén levő kördiagramok belső körében a felszín és a 420 mB. f.-i szint, a külső körben a 420—380 mB. f.-i szintek közötti adatokat ábrázolja az átfúrt rétegek vastagságához, illetve a geofizikai méréssel elért mélységhez viszonyítva százalékosan. Az a fúrás, amely a 380 mB. f.-i szintet nem érte el, ott a külső kör hiányzik. Azokat a fúrásokat, amelyekben csak részleges geofizikai vizsgálat történt, illetve amelyek mélysége a fenti szinteket nem érte el, a térképen csak egyszerű kör rel jelöltük, és adataik az /. táblázatban sem szerepelnek. A 3. ábra jelmagyarázata egyben a fúrásokban észlelt fedőrétegvastagság és a karsztos jelenségek összesítő diagramja is. A terület karsztosodottságára vonatkozó adatok összefoglaló értékelése alapján megállapíthattuk, hogy a legerőteljesebben kavernásodott szakaszok a 470 mB. f.-i szint felett találhatók. A kavernásodás — mint a térkép is mutatja — elsősorban a terület meredek lejtői közelében levő fúrásokban (VIII-1, IX-4 és XII-7. sz. fúrás) erőteljes. A 470 mB. f.-i szint alatt nagyobb kavernák csak az V-02, 111-04, IV-3, X-l, X-3 és a XII-7. sz. fúrásban mutatkoztak.