Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

10. szám - Dr. Illés István: A Ruhr-vidék regionális vízgazdálkodása

454 Hidrológiai Közlöny 1968. 10. sz. Illés I.: A Ruhr-vidék keresztmetszete [2] mazó ipari szennyvizeket a termelő üzemek tisz­títják és tisztítás után engedik a befogadó csator­nákba. A legnagyobb ipari szennyeződést a szén­feldolgozás után keletkező fenolos vizek adják, tisztításuk jelentősége megítélhető az évente visz­szanyert fenol mennyiségéből. így 1965-ben a völgyben levő 19 fenoltalanító berendezés 6155 tonna fenolt nyert ki a szennyvízből. Ugyanebben az évben a Lippe völgye 7 fenoltalanítója 1915 tonna fenolt nyert vissza. A házi szennyvizek tisztítását az Emscher völgyében 22, a Lippe völgyében 26 szennyvíz­tisztító telep végzi. Az ipar vándorlásának idejét jelzik a telepek alapítási évszámai. Az Emscher ­völgy legrégebbi telepét 1907-ben, legújabb telepét pedig 1965-ben helyezték üzembe. A Lippe-völgy legrégebbi telepe 1931-ben, legújabb telepe 1964­ben lépett működésbe, de a második világháború után jelenleg meglevő 26 telepe közül 16-ot épí­tettek. A szennyvíztisztító telepek elhelyezését olyan meg­gondolások alapján végezték, amely megfelelt az Em­scher folyó terhelhetőségének. A terhelhetőség mértékét, valamint a szennyvízlefolyás ingadozását a folyó mellé telepített automatikus vízminőség ellenőrző állomások segítségével ellenőrzik. Ezekben automatikus vízminta­vevő berendezéseket szereltek fel, amelyek folyamato­san vesznek a folyó vizéből mintákat és bizonyos szeny­nyeződések mértékét időrendben rögzítik. A szennyvíz toxicitását ugyanakkor hal aquariumokon való átveze­téssel ellenőrzik. Az ellenőrző állomásokat meghatározott időközönként emberi ellenőrzésnek vetik alá. Az ipari és házi szennyvizek tisztítása terén az Emscher völgyében három időszak volt meg­különböztethető. 1. A századforduló táján, egészen az első világ­háborúig a keletkezett szennyvíz zömmel a szén- és vasiparból származott, szennyeződése nagyrészt még ülepíthető sár és széniszap volt. A tisztítás ekkor mechanikai ülepítőberendezésekkel történt és ez elégségesnek is bizonyult. Ebből az időből maradt fent a hazánkban is jólismert kétszintes, ún. Emscher-kút és az egyszintes dortmundi me­dence. 2. Az első világháború után a Rajna szennye­zettsége nagymértékben megnőtt, különösen a kokszoló művek üzembehelyezése miatt. Az innen elfolyó szennyvizek nagy mennyiségű fenolszárma­zókokat tartalmaztak. Ezzel a szennyvíztisztítás másik változata, a kémiai tisztítás is megjelent az Emscher völgyében a fenoltalanító berendezések formájában. A fenoltalanító telepek építésével el akarták érni, hogy a Rajna szerves anyagterhelését az első világháború előtti szintre csökkentsék. 3. A fenoltalanító berendezések üzembehelye­zése ellenére a Rajna szennyvízterhelése olyannyira megnőtt , hogy már-már veszélyeztette a folyó élő­lény állományát. Ugyanakkor azonban az Emscher oldott és kolloidális lebegő szervesanyagtartalma is ugrásszerűen emelkedett az ipartelepek és a la­kosság nagy mértékű növekedésével. Ezek a té­nyezők okozták, hogy a harmadik időszakban fel­merült a szennyvizek biológiai tisztításának szük­ségessége is. A régi, mechanikai tisztító telepeket kiegészítették biológiai tisztító egységekkel, az újakat pedig már eleve ilyeneknek tervezik. Ezek után nézzünk meg két szennyvíztisztító telepet. Az első az Emscher középső szakaszán épült 1928-ban és 1953-ban korszerűsítették. A 22. ábrán már a korszerűsített változatot látjuk. Ez a telep ESSEN-KARNAP-ban létesült az Emscher folyó vizének mechanikai tisztítását végzi. Ide jut a folyó közvetítésével az Emscher vízgyűjtő terü­letén keletkező házi és ipari szennyvizek 7 3%-a. Az Emscher völgyében évente kifogott iszap meny­nyisége kiszárított állapotban mintegy 430 000 tonna. Ennek 90%-át ez a telep adja. A közeljövő­ben az Emscher folyó torkolatánál új nagy méretű biológiai tisztítóberendezést építenek, amelynek évi 130 000 tonna iszapját szintén az ESSEN­KARNAP-i telepen fogják kezelni. Az iszap szárí­tását eddig nagy méretű iszapszikkasztó ágyakon végezték, majd nagy széntartalma miatt a Rajna­Wesztfáliai Elektromos Művek szomszédos erő­művében elégették. A természetes iszap okozta szagártalmakat, amely különösen meleg időben éreztette kellemetlen hatását, új korszerű iszap­szárító berendezés építésével igyekeznek kiküszö­bölni. Az új berendezésben az iszapkezelés első fá­zisa a mechanikai sűrítő lesz, ahonnan a sűrített 22. ábra. Az Emscher folyó vizének tisztítására létesült berendezés [2]

Next

/
Oldalképek
Tartalom