Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

9. szám - Fazekas Zoltán–Hörcher Ferenc–Dr. Szigyártó Zoltán: Mederérdességi vizsgálatok a Keleti Főcsatornán

Fazekas Z., Hörcher F., Szigyártó Z.: Mederérdességi vizsgálatok Hidrológiai Közlöny 1968. 9. sz. 411 nyok beállása után rögzítettük mindenegyes km kő szelvényében a vízfelszín magasságát. Az így meghatározott magassági adatok azonban természetesen nem egy, hanem annyi felszíngörbéhez tartoztak, ahány helyen a vízfolyással szemben haladó csoport a vízfelszínt rögzítette — hiszen a vízfelszín, bár kis mértékben, de azért a kísérletek ideje alatt is mozgott, egyes szelvényekben kissé emelkedett, míg másokban süllyedt. Tovább bonyolította a helyzetet ezenkívül az is, hogy a vízhozamméréseket feltételenül a mérések alatti középvízállásra kellett vonatkoztatni, s a rögzítés idején észlelt vízállások ettől mindenképpen eltértek. A rögzítés során kapott magassági adatokat tehát át kellett számítani s vízhozammérések során végzett első sebességmérés kezdete és az utolsó vége közötti időtartamra vonatkozó, úgynevezett „kísérleti közép vízállás"-ra, amelyet ezután a következőképpen hajtottunk végre. A 10 + 000 és 204-000 km-es szelvényre, a rajzolóvízmérce szalagok alapján, 0,1 mm-re pontosan kiszámítottuk minden egyes kísérlet esetében a kísérleti közép vízállást. Meghatároztuk azt, hogy ebben a két szelvényben a rögzítés időpontjára vonatkozó vízállás mennyivel tért el a szóbanforgó szelvény kísérleti középvízállásától. Ezzel az eltéréssel ebben a két szélső szelvényben a rögzített vízállást javítottuk. Ezután került sor a közbenső kilométeres szelvényekben rögzített vízállások javítására, amelyet közelítésként annak a feltételezésével végeztünk el, hogy a vizsgált szakasz két végén szükséges javítások különbségében tapasztalható eltérés a távolság lineáris függvénye. így kaptuk tehát azokat a mértékadó felszíngörbéket, amelyeknek az egyes kerek km-es szelvényekre vonatkozó pontjait a 7. ábra nullkörei tüntetik fel. A felszíngörbékkel kapcsolatban így már csak egy tennivaló maradt hátra, meg kellett állapítani a meghatározott pontok magassági adatát terhelő középhibákat. Ennek kapcsán — a felszíngörbéknek a kísérleti középvízállásra történő átszámítását terhelő, s nehezen becsülhető hibától közelítésként eltekintve — három hibaforrást vettünk figyelembe. Ezek közül az egyik abból a körülményből fakad, hogy a vízszint rögzítésekor a karót, pontosabban a karó vállát mindig csak bizonyos hibával lehet a vízszintre állítani. A következő hiba a vízfelszínt rögzítő karó és a km kőbe elhelyezett magassági alappont összeszintezésekor jelentkezett, míg az utolsó az alappontok magasságának hossz-szintezéssel történő megállapításánál állt elő. Az első hibaforrás hatásának becslése érdekében hajtottuk végre azt a sorozatmérést, amelyről már a kísérleti körülmények ismertetésénél is megemlékeztünk, s amelynek feldolgozása arra az eredményre vezetett, hogy vízszintrögzítési eljárásunkkal, szélmentes időben 0,86 mm középhiba val lehetett a karó vállát a vízszintre állítani. A második hibaforrásra a karónak a km kövekhez történő bemérését terhelő hibák véletlenjellegű ingadozására az egyes kísérleteknél a következő középhibák voltak a jellemzők: Kísérleti szám 1 2 3 4 5 Középhiba [mm] ... 1,20 1,42 0,80 1,00 0,50 Végül a hossz-szintezés megbízhatóságát a már említett 0,40 mm/km középhiba jellemezte. Ezek voltak tehát azok az alapadatok, amelyekből a 10 + 000 szelvénytől lefelé haladva minden egyes kísérletre meg lehetett határozni a rögzített pontok magasságának a középhibáját, illetve azt a magassági tartományt, amelyen kívül (az említett hibákat tekintetbe véve) a pont tényleges magassága csak 5% kockázattal kerülhet, s amelyet a 7. ábrán a nullkörökhöz csatlakozó vastag vonaldarabkák jelölnek. A mérési pontok és a mérést terhelő (és figyelembe vett) hibák hatásának az egybevetésével megállapíthatjuk tehát, hogy az 5%-os kockázatú hibatartománynak megfelelő sávban a 2. kísérleti szakaszra vonatkozó minden egyes kísérletnél el lehet helyezni egy-egy folytonos esésű felszíngörbét. Némileg kedvezőtlenebb viszont a helyzet az 1. kísérleti szakaszon, ahol a pontok mentén végigfutó kőszórás miatt a vállas karóval történő fcl7. ábra. A kísérleti középvízállásra átszámított rögzített vízfelszín és a felszíngörbe számítással meghatározott Strickler—Manning—-Lindquist-féle érdességi tényezők Puc. 7. nepenucMHHan na onurnnbiü cpednuü zopu3omn eodbi Kpueaíi noeepxnocmu u onpedeAenmie pacnemoM icpueov noeepxnocmu K03<.fiui]ueiimbi niepoxoeamocmu muna UlmpuKjiep—Mamium—flunÖKeucm (a) M Haa ypoBneM AapHaTHMecKoro Mopn, (b) 1. onbiTHbift yqacTOK, (c) 2. onbiTHbifi yMacTOK (d) ocTaBaeHHbiíl ynacTOK Abb. 7. Die für den Versuchs-Mittelwasserstand fixierte Wasserspiegelfláche und die mit Berechnung der Spiegellinien bestímmte Strickler-Manning-Lindquistschen Rauhigkeitsziffern (a) Meter öber Adria, fb) 1. Veruohsahsolmitt, (c) 2. Versurhsabschnltt, (d) weggclasscn