Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
7. szám - Dr. Kovács György: A bánhidai hűtőtó mellett épített szigetelő résfal célja
294 Hidrológiai Közlöny 1968. 7. sz. Kovács Gy.: A bánhidai hűtőtó melletti résfal latilag nem alkalmaznak. Egy-egy rézsűcsúszás esetén a szükséges védőintézkedések végrehajtása, a szűrőréteg kialakítása, a figyelőszolgálat megszervezése így nehézséget okoz. A személyi feltételekben fennálló kisebb biztonságot csak nagyobb műszaki biztonsággal, szélesebb és szűrőzött rézsűvel védett pillérrel kellett ellensúlyozni. Kétségtelen, hogy olyan gyors intézkedésekre képes, anyaggal jól ellátott védelmi szervezettel, amilyen árvíz idején biztosítható a gátak szivárgás okozta hibáinak figyelésére és elhárítására, a fejtés tovább folytatható lett volna és megközelíthette volna a kitűzött határt. Minthogy azonban a nagyobb gépesítés a földmunka gazdaságosságának fokozása érdekében mindenképpen szükséges, hasonló feladatok esetében mindig számolnunk kell az említett kisebb személyi biztonsággal, ami indokolja a tervezés során az előbb már említett nagyobb biztonsági tényező felvételét. Ennek a nagyobb műszaki biztonságnak az elérését szolgálta a munkagödör kiemelésének átmeneti leállítása, majd az így visszamaradó mintegy 30 m széles szénréteg kitermelése érdekében a szigetelő résfal építése. A résfal közel 400 m hosszon húzódik a bánhidai erőmű hűtőtava partján. Mélysége átlagosan 3. szel vény xu XH.71 130 II.71 4. ábra. Jellemző felszín görbék a tó és a külfejtés között és ezek változása a résfal hatására Puc. 4. XapaKmepHbie Kpueue noeepxnocmu eodbi Mexcdy 03ep0M u noeepxHoemHbiMU maxmHbiMU pa3paöomKaMU u u3MeHenue ux nod emsiHueM 3aeecbi Abb. 4. Charakteristische Oberflachenlinien zwischen dem See und dem Tagbau und deren Ánderung auf Einfluss der Schlitzwand 15~17 m, vastagsága 40 cm. A fal mintegy 0,5 m mélyen beköt a homok fekvőjét alkotó vízzáró márgába. Építése közben a márga fölött csaknem teljes hosszban változó, általában néhány deciméter vastag görgeteg réteget harántoltak, amiben jelentős volt a rést támasztó iszap szivárgási vesztesége. A rés Titánia T—150 típ. géppel készült. Az öblítő folyadék fajsúlyát kezdetben istenmezei bentonit hozzáadásával biztosították. Később — a szállított anyag minőségi romlása miatt — ezt téglagyári agyaggal pótolták, amit a kereskedelemben kapható aktivált bentonittal javítottak. Az így előállított öblítőfolyadék a talajvíz szintje fölött tartott viszonylag nagy, 2 m-t meghaladó — többletnyomás-magassággal a résoldal állékonyságát biztosította. A résből kikerülő homokot, ami az öblítőfolyadék bentonitjával, ill. agyagával keverten ülepedett ki, 200 kg/m 3 mennyiségben adagolt cementtel keverve betonozó tölcsérrel juttatták viszsza a résbe. A kibontott szakaszon meggyőződhettünk arról, hogy ez a keverék megkötve, jó minőségű tömött falat alkotott. A fal hatékonyságát jól megfigyelhetjük a talajvíz felszín rétegvonalainak változását feltüntető helyszínrajzon (3. ábra). Láthatjuk, hogy a fal előrehaladásával együtt a védett oldalon hogyan sülylyed a víz felszíne. Kirajzolódik a falat megkerülő oldalirányú áramlás iránya és hatásterülete is. Az eredeti fő áramlási irányban felvett szelvények szivárgási görbéi is jelzik a fal hatására bekövetkező változásokat. Ezek közül a metszetek közül hármat mutat a 4. ábra. Az 1. szelvény a fal kiinduló pontjától nyugatra halad. Itt a vízfelszín az időben gyakorlatilag változatlan. A 3. szelvényben a tófelőli oldalon 2 m-es vízszintnövekedés, a mentett oldalon pedig ugyanilyen mértékű süllyedés észlelhető, a fal tehát összesen 4 m-es vízszintkülönbséget tart. Az utolsó észlelések időpontjai között a mentett oldalon változás már nem volt, ami azt jelzi, hogy ezen a szakaszon a permanens állapot kialakulását feltételezhetjük. A megcsapolási helyek felé áramló víz részben az oldalszivárgástól, részben a falon keresztül pótlódik. A harmadikként bemutatott szelvény a 6. számú, amely a külszíni fejtés keleti határának irányában van. Ezt keresztezte legkésőbb az épülő fal, így itt a nem permanens mozgásra jellemző vízfelszínsüllyedés még az utolsó megfigyelés időpontjában is tartott. A fal hatékonyságának számszerű jellemzésére összehasonlítottuk a megfigyelt vízfelszínből természetes állapotban, ill. a fal megépítése utáni helyzet figyelembevételével számítható, a megcsapoló árokhoz folyóméterenként áramló vízhozamot. Az előző érték kereken 2 • 10~ 4 m 3/sec/m-re adódott, ami összhangban van a ténylegesen emelt vízmennyiséggel, mert azt jelzi, hogy a munkagödörbe a víznek több mint 60%-a frontálisan a tóból áramlott, míg a többi a két oldalon — elsősorban Környe felől (mintegy 2 m 3/perc) — jutott a külfejtés munkaterébe A fal megépítése után a mentett oldalon kialakult talajvíztömb víz-szállítóképessége — ha feltételezzük, hogy a permanens állapot kialakulása után a 4. szelvény környezetében az áramlási fő-
