Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

7. szám - Dr. Kovács György: A bánhidai hűtőtó mellett épített szigetelő résfal célja

Kovács Gy.: A bánhidai hűtőtó melletti résfal Hidrológiai Közlöny 1968. 7. sz. 295 irány változatlan — 0,70 • 10~

4 m

3/sec/m-re becsülhető. Ez valószínűsíthető az összes emelt vízmenynyiség csökkenéséből visszaszámítható érték alapján is. Feltételezve, hogy ennek a hozamnak minimálisan 1/

3-a falat megkerülő áramlással pótlódik, a fal folyóméterenként mintegy 0,4—0,5 • 10-4 m

3/sec vizet bocsát át a tó felől. A 4 m-es szintkülönbségből és a 40 cm-es falvastagságból számítva a faltesten át I=10-es gradiens tartja fenn a mozgást. Az előzőekben jelzett hozamból, a fal 1 finnek átlagosan 15 m

2-es nedvesített szelvényterületéből és a grandiensből visszaszámítva a fal anyagának szivárgási tényezője 3 • 10~

7 m/sec-ra becsülhető, tehát a réselés során visszaépített homok vízzáró képessége 500-szorosra növekedett. Az adatok alapján felmerült a kérdés, vajon a bánhidai résfal jellemzőjéhez viszonyítva fokozható-e az így épülő fal vízzáró képessége. A meghatározott szivárgási tényező nem nagyobb mint a víz alatti betonokat általában jellemző érték, így valószínű, hogy a cementadagolás növelésével nem csökkenthető a szivárgási tényező. Eredmény leginkább attól várható, ha a vízzáró rendszerbe nagyobb arányban juttatunk be a vízzárás szempontjából aktív agyagásványt. Ennek legegyszerűbb módja, ha az öblítő iszap készítéséhez ilyen szemcsét nagy százalékban tartalmazó agyagot használunk fel. így ugyanis ezek az agyagásványok, részben a rés oldalfalába kolmatálódva, részben a kitermelt anyaghoz keveredve és visszaépítve a résfalba, kitöltve annak hézagait, jelentősen csökkenthetik a szivárgási tényezőt. Ebből a szempontból legfontosabb a montmorillonit csoportba tartozó agyagásványok arányának növelése. A kémiai jelleg, a cserélhető Na és Ca ionok aránya — bár lényegesen befolyásolja a vízzáró képességet — az adott feladatban kisebb súlyú. Az elkészült falban ugyanis a cementkötéskor felszabaduló Ca várhatóan beépül az agyagásványokba, kiszorítva onnan a Na-ot, ami az áramló vízzel kimosódik. így bármilyen kémiai jellegű a folyamat megindulásakor a szemcsehalmaz, Ca-mal telített agyagásványok jellemzik majd a végállapotot. A vízzáróság ilyen módon való fokozásának alapfeltétele, hogy olyan gyors eljárások álljanak rendelkezésünkre, amellyel a munkahelyen rutinvizsgálatként meghatározhatjuk a montmorillonit százalékát. Ennek elérése érdekében — folytatva azokat a vizsgálatokat, amelyeket Dr. Szilvágy I. az ásványanyagóknak a réteg stabilitására gyakorolt hatását elemezve megkezdett — kutatjuk, hogy az agyagásványok szivárgást befolyásoló jellemzőinek meghatározására milyen helyszíni módszerek javasolhatók. Ha még egyszer szemügyre vesszük a 3. ábrát, azt látjuk, hogy a résfal a védett munkatérhez viszonyítva asszimetrikus. A keleti oldalon a védett munkatér határán túlnyújtva kívántuk ugyanis csökkenteni a megkerülő áramlást. A nyugati szárnyon rövid bekötő elemmel és ennek végpontja közelében leszívó rendszerrel védjük majd a külszíni bányateret az oldalról beáramló víztől. Az eltérés oka az, hogy a kiemelt munkatértől keletre mélyműveléssel fejtett szénmező helyezkedik el. Így ez a nagyobb hosszúságú szárny ennek a bányatérnek is védelmet nyújt. További fejlesztési lehetőséget jelent, hogyha a résfallal, ennek építését tovább folytatva lezárjuk a felső 20 m vastag homokréteget a tó felől. Ezáltal ugyanis a lazulási tölcsérnek a vizes homokra megszabott 1 : 10-es lejtőszögét, ezzel ivedig a tóvédelmi pillér szélességét, jelentősen csökkenthetjük. így a fejtési határt közelítve a tóhoz, nagy mennyiségű többlet szénmennyiség termelhető ki. A résfallal elért eredmények, a víz áramlásának a megfigyelési adatokkal igazolt hatékony lezárása, a további munkák sikerét ígérik. Az építés során fokozatosan kifejlesztett és javított technológia csökkentette a fal egységköltségét, így a beruházási költséget az elérhető eredményekhez — adott esetben a kitermelhető többlet szén értékéhez — viszonyítva, remélhetően kedvező gazdaságossági mutató lesz elérhető. llejib h rHflpaBJiHqecKafl 3(J«J)eKTHBH0CTb np0THB0(j)njibTpauH0HH0M 3aBecbi, coopywaeMoü B03;ie oxjiawaaiomcro 03epa Banxit/ia fl-p Koean, JJ. flOKTOp TeXHHMeCKHX HaYK rip0THB0(})HjibTpauM0HHbie 3aBecbi, coopywaeMwe c TexHOJiórnefi HameTaHHH Bee Sojibiue h öojibiue pacupoCTPANÍIETCH B HHweHepHOM CTPOHTEJIBCTBE. riepBan, noCTATOMHO fljiHHHan 3aBeca B BeHrpnn SbiJia nocTpoena MOKfly noBepxHOCTHHMii maxTHbiMH pa3pa6oTi<aMH TaTa6ami H OXJIAWFLAIOMIIM o3epoM BaHxnaa. Ijejibio C03aaHiifl 3aBeci>i flBJiflJiocb yMeHbiueHiie C03AaBaBiueikH 3Aecb ([)HJlbTpaHHH. H3 nOflpOÖHblX AaHHblX HaÖJIlOfleHHH SblJlO H3BecTH0 nojioweHne rpyHTOBbix BOA, MMeemeeca nepefl CTPONTEJIBCTBOM. HASJUOFLEHHH 6buui npo/iojiweHbi II BO Bpe.VlJI CTpOHTejlbCTBa H T3KHM 06pa30M MO>KHO 6bl.no oneHHTb n-mpaBjiHMecKyio 3(|)(})eKTHBH0CTb 3aneci>i. B TpaHuieio, HMeioinyioca rjiySiiHy 15—17 M 3anojiHHJIH BBIHHTBIH B xo«e paöoTbi necoK, nepeMemaHHbiíí c NPOMBIBOMHOH BOFLOII II UEMCHTOM B pa3Mepe 200 Kr/M

3. BCH 3Ta CMECB onepajiach HA onopy, co3aaHHyio H3 40 CM-H 6eHTOHHTHO-rjlIIH5IHOn CMeCH. TaKHM 0Öpa30M rpyHT, KOTopbift paHee iiMea yaeJibHbiii KOSíJmuneHT (fjHJibTpauHM 1,4 • 104 w/ceK nojiymui HOBMÖ K03({mnneHT (j)iuibTpannn K = 3.10"' M/ceK, BOflonponycKaioma>I cn0C0ÖH0CTb 3HaMIIT yMeHbuianacb ao 1/500 iacTb. Co3aaHHa5i yi<a3aHHI.IM 0öpa30M 3AUIHTA oöecneiHJia pacuinpeHiie KOTJiOBaHa n0BepxH0CTHbix uiaxTHiox pa3pa60T0K no npoeKTHott BeJlHMHHbl H C 3TIIM UeJIb, nOCTaBJieHHajI B CBÍI3I1 C00py>KeHneM 3aBecbi, öujia AOCTin-HyTa. Zwoek und hydraulische Wirkung der neben dem Kiihlteich in Bánhida gebauten DichtungsSchlitzwand Dr. Kovács Gy. Doktor der technischen Wissenschaften Die mit Sehlitzsehürftechnologie hergestellten Dichtungsschürzen finden inuner grössere Verbreitung. InTJngarn wurde die erste zusammenhángende Schlitzwand grösseren Umfangs zwisehen dem Tagéban in Tatabánya und dem Kühlsee des Kraftwerkes Bánhida erriehtet. Sie sollte die Siekerung vermindern. Naehdem die Lage des Grundwasserspiegels vor dem Aufbau der Schlitzwand aus eingehenden Beobachtungsdaten bekannt war und diese Beobaehtungen auch wahrend den Bauarbeiten der Mauer weitergeführt wurden, konnte die hydraulische Wirkung der Schlitzwand gewertet werden. Im Schutz einer 40 cm dicken Bentonit-LehmSuspension wurde im 15—17 m tiefen Schlitz der wahrend der Arbeit herausgehobene und mit der Spiilflüssigkeit. vermischte Sand bei Zugabe von 200 kg/m

3 Zement wieder eingebaut. Hiermit sank die ursprüngliehe durchschnittliche Durehlassigkeit von 1,4 • 10~

4 m/sec auf ungefahr 1/500 (k~3-107 m/sec). Der gewahrte Schutz ermöglichte den Aushub des Tagbaus in den bestimmten Abmessungen.