Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

7. szám - Dr. Kovács György: A bánhidai hűtőtó mellett épített szigetelő résfal célja

Kovács Gy.: A bánhidai hűtőtó melletti résfal Hidrológiai Közlöny 1968. 7. sz. 293 igazolható. 1966. szeptember 27-én a 2. sz. kútba festéket adagoltunk (3. ábra). A festék először az áramlási főiránynak megfelelően a 4. szelvény vonalában a festés helyétől 85 m-re jelentkezett a megcsapoló árokba lépő vízben november 18-án. Néhány nappal később, november 21-én, ill. november 28-án a festéket a 10. majd a 7. kútban is észleltük. A szomszédos szelvények kútjaihoz az áramlási síkra merőleges irányban az oldott anyag diffúziója juttatja el a festéket. A szelvények távolságából (48 m ill. 52 m) számítva a diffúziós sebesség 0,8~0,9 m/nap. Ez az érték egyezik a korábbi kísérleti eredményekkel, pl. Véssey E. mérései szerint az általunk vizsgált homoknál finomabb, lényegesen kevesebb durva szemcsét tartalmazó anyagban a diffúziós sebesség 0,2 m/sec-ra, egy finom kavics rétegben pedig 1,7 m/sec-ra adódott. Az áramlási főirányban megtett útból és a festék megjelenéséig eltelt 52 napból számítva az oldott anyag előrehaladási sebessége 1,63 m/nap. Levonva ebből a diffúziós sebességet a szivárgási sebesség átlagos értéke 0,8 m/napra becsülhető. A festett kút vízszintje és a kilépési pont magassága közötti szints különbségből az átlagos esés értéke 7=0,064. A szivárgási tényező — a sebesség és az esés hányadosa — &=1,4-103 m/sec-ra adódik, tehátvalóban 40%-kal nagyobb a szemeloszlási görbe alapján becsült értéknél. A jelenlegi feladatban 40%-os többletvízhozam sem okozott volna nehézséget, mert a víztelenítő rendszer elégséges tartalékkal rendelkezett, illetőleg további szivattyúk beállítása könnyen végrehajtható lett volna. Az ismertetett eltérés figyelmeztet azonban arra, hogy munkaterek víztelenítésének tervezése során nagy gonddal kell eljárnunk, és mindenesetben gondoskodni kell megfelelő tartalék beállításáról. A szivárgási tényezőnek szemeloszlási görbéből becsült értékét jónak tekintjük, ha az a ténylegestől csak 40%-kal tér el. Mindenkor tehát, ha víztelenítő rendszerünk üzemében nehézséget okozhat a vártnál nagyobb vízhozam, ennél pontosabb eljárással — lehetőleg a mai ismeretünk szerint egyedül megbízható többkutas próbaszivattyúzással — kell ezt a rétegjellemzőt meghatározni. Megjegyezzük még, hogy a szivárgási tényezőt és ezzel együtt a vízhozamot is a biztonság érdekében a szakvéleményben a várható felső határként igyekeztünk megadni. Hogy a tényleges érték mégis pozitív eltérést mutat, a vártnál nagyobb értéket ad, elsősorban a homok rétegzettségével indokolhatjuk. A fúrásból kikerült minták a fejtés során megismert egészen finom szemcséjű homok és a közöttük húzódó kavicsos — sőt egy-két rétegben görgeteges — néhány deciméter vastag rétegekből felépített összlet anyagát összekeverve mutatják. Az összefüggő, durva szemű rétegek vízvezető képessége — ami döntően .-rfML. .>^20 •í f 1/120 11.71 Talajvíz rétegvonalak 142,00 140,00 138,00 50 100 [m] helyek ifl

1?. . A melymuveles hatóra 3. ábra. A résfal hatása a talajvízfelszin alakulására Puc. 3. BmaHue 3aeecbi Ha (fiopMupoeaHue Kpueoü noeepxmcmu Abb. 3. Einfluss der Schlitzwand auf die Gestaltung des Grundwasserspiegels meghatározza a teljes összlet vízszállítását — így lényegesen nagyobb mint amit a kevert anyag alapján várni lehetett volna. A homok rétegzett volta említhető annak az eltérésnek objektív okaként is, amely a nyílt víztartással kialakítható rézsűszög becsült és tényleges értéke között mutatkozott. A szakvélemény szerint az 1 : 4-es hajlás mintegy másfélszeres biztonságot tartalmaz. Ezzel szemben a tényleges hajlás csaknem mindenütt 1 : 4-nél laposabb volt, sőt a legtöbb helyen elérte az 1 : 5-ös értéket. A rézsűk kialakulását ugyanis döntően a finomhomok rétegek anyaga szabta meg. Ez pedig a szemeloszlási görbe alapján feltételezett homoknál lényegesen finomabb és egyenletesebb szemcséjű, folyásra hajlamos. Elsősorban ez az adottság tette szükségessé, hogy a tervezett határ elérése előtt leállítsuk a munkagödör kiemelését, és a rézsűt szűrőréteggel biztosítsuk. A levonható tanulsága ennek a megfigyelésnek az, hogyha a vizsgált réteget csak fúrással tudjuk feltárni, és így nem ismerjük annak mikrorétegzettségét, nem elégedhetünk meg a minimális másfélszeres biztonsággal, a biztonsági tényezőt legalább háromra kell felvennünk. Megjegyezzük, hogy az előzetes szakvéleményben a különböző rézsű helyzethez tartozó biztonsági értéket mutató görbéből extrapolálva ezt a biztonságot akkor érnénk el, ha a tóvédelmi pillér méretét mintegy 25 m-rel növelnénk, tehát gyakorlatilag azon a rézsűn, amit valóban sikerült is nyílt víztartással kialakítanunk. Akkor csökkenthetjük csak ezt a biztonságot a tervezés során, ha — mint jelen esetben is — a javasolt állapotot fokozatosan közelítjük meg, és így mód van arra, hogy veszélyes jelenségek észlelésekor a terv módosításával a biztonságot fokozzuk. A finomszemű rétegeknek a rézsűszög kialakulására gyakorolt hatásán kívül szubjektív ok is késztetett arra, hogy a fejtést a tervezett határ elérése előtt kellett leállítani. A fejtési munkát nagyfokú gépesítés jellemzi. A gépkezelőkön, a gépjárművezetőkön és a szerelőkön kívül kézierőt gyakor-