Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

7. szám - Nekrológ

290 Hidrológiai Közlöny 196S. 7. sz. Nekrológ (Scherf Emil) tetlen alap, nemcsak ha mélyszerkezeti kutatás (szénhidrogének és mélységi víz felkutatása) a feladat, hanem a vízhálózat mélyszerkezettel kapcsolatos változásainak és talajtani átalakulásoknak nyomozása a kutatás tárgya. Sok, általa sikeresen művelt tudományág fejlődésével való szoros kapcsolatát, késő öregségéig fáradhatatlan szívósságát és friss szellemét, mely még a nála jóval fiatalabbaknak is az annyira új nukleáris kutatásban is jelentős eredményekben mutatkozott meg, társzerzőkkel írott tanulmányai [7, 8] tárják elénk. Az 1960-ban tartott előadása [9] csak kis ízelítő nyomtatásban meg nem jelent hidraulikai munkásságából. Részletes monográfia jellegű kéziratos munkájának rövid sűrítése utolsó tanulmánya [10] (1965-ben a Hidrológiai Társaság a Bogdánfy-pályázat első díjával tüntette ki) a Délalföld földtani, vízkémiai, hegységszerkezeti és rétegvíztermelési adatainak olyan értékelő szintézise, mely a minden mindennel való szoros összefüggését (például a mai vízhálózat és vízrendezés kapcsolatát a mélyszerkezettel), a ma is folyó földtani történés örök mozgalmasságát, a hidrológia dialektikus és harmonikus egységét tárja elénk. Utat mutat rétegvizeink gazdaságos feltárására, artézi vízvagyonunkat fenyegető veszélyekre, de védelmének módozataira is. Túlságosan szigorú önkritikája, hihetetlen alapossága és szerénysége a közérdek szempontjából igen károsnak minősül minden humánuma mellett is. Ez az oka, hogy dr. Scherf Emil hat évtizedes, fáradhatatlan és mindig újszerű, korát sokszor évtizedekkel megelőző tudományos és gyakorlati munkásságának csak töredéke jelent meg nyomtatásban. Dr. Scherf Emil a Hidrológiai Társaságnak sok évtizedes tagja volt. 1967-ben tiszteleti taggá választották. Haláláig a szakülések szorgalmas látogatója, figyelmes hallgatója, ritkán előadója volt. Szenvedélyes, de mindig tárgyilagos vitatkozó és igazságos bíráló, a fiatalabbaknak mindenkor készséges tanácsadója, mentora volt. Barátai, tisztelői 1967. július 24-én vettek végső búcsút Tőle a Farkasréti temetőben. Példamutató élete és munkássága időben egyre távolodva, hatásában mindig inkább növekedve él mibennünk és serkenteni fogja a jövő magyar hidrológusait is. Dr. Erdélyi Mihály [1] Hévforrások okozta kőzetelváltozások a BudaPilisi hegységben. Hidrológiai Közlöny 11/1922. 19—88 old. [2] Alföldünk pleisztocén ós holocén rétegeinek geológiai ós morfológiai viszonyai és ezeknek összefüggése a talajalakulással, különösen a sziktalajkópződéssel. M. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1925—28-ról, 265—273. old. [3] A talajklimatikus ós légköri tényezők versenye a talajtípusok keletkezésénél. Adatok a Nagy Magyar Alföld öntözésének kérdéséhez. M. kir. Földtani Intézet Évkönyve XXIX: 1, 1—92. old. (1932). [4] Versuch einer Einteilung des ungarischen Pleistoziins auf moderner polyglazialistischer Grundlage. Verhandlungen der III. Internationalen QuartárKonferenz. Wien. 1936. [5] Szénhidrogének és sósvizek felkutatásának lehetősége a Duna—Tisza közén. Jelentés a Jövedéki Mélykutatás 1946. évi sókutató munkálatairól, 97—153. old. [6] A szabolcsmegyei sósvizek (Tisza-Gyulaháza stb.) geológiai, hidrológiai ós kémiai viszonyai. Jelentós a Jövedéki Mélykutatás 1947/48. évi munkálatairól, 159—233. old. [7] Szalay S. és Scherf E.: Az Eperjes—Tokaji hegység és előtere vizeinek urán-nyomtartalma. ATOMKI Közlemények II. k.(1960) :2, 71—98. old. [8] Scherf E. és Meszéna Oy.: Matematikai-statisztikai vizsgálatok a természetes vizek uránban való feldúsulásának fizikai feltételeiről. ATOMKI Közlemények II k(1960):2, 109—143. old. [9] Physikaliseh begründete Widerstandsformeln. Hidraulische Konferenz. Budapest 1960. [10] Mikrotektonikai ós hidromorfológiai kapcsolatok az Alföld déli részén és ezeknek gyakorlati jelentősége. Hidrológiai Közlöny 47(1967). 6. 322—330. old.