Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

7. szám - Nekrológ

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 48. ÉVOLYAM 7. SZÁM Budapest, 1968. július 289—336. oldal DR. SCHERF EMIL 1883. január 1 — 1967. július 14 Dr. Scherf Emil el hunytával a magyar hidrogeológia egyik legsokrétűbb egyéniségét veszítettük el. Ugyanúgy otthonos volt a vegyészetben, fizikában, talajtanban, hidraulikában és matematikában, mint a geológiában. Tudományos munkásságával is főleg e szaktudományok határterületén jelentkező problémák megoldásában és új utak megmutatásában tűnt ki és hatott tartósan. Szellemi rugalmasságát, szívósságát, az új iránti fiatalos fogékonyságát jelzi az, hogy még késő öregségében is maradandó értékűt alkotott a nukleáris kutatásban is. Dr. Scherf Emil 1883-ban született Trentó-ban. 1911ben a Budapesti Műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet, majd a Műegyetem Talajkémiai Tanszékén dolgozott. Az első világháborúban négy évig volt katona. A háború' után a Földtani Intézetben Treitz P. mellett agrogeológusként térképezett (1920— 1925). A Budapesti Tudományegyetemen 1925ben doktorált földtanból, kémiából és őslénytanból. Paleohidrogeológiai tárgyú, németül is teljes terjedelemben megjelent munkája [1] külföldön is nagy feltűnést keltett komplex geológiai és kőzetkémiai módszereivel és eredményeivel, melyek érvényességét a legújabb vizsgálatok is igazolták. Agrogeológiai tevékenységének részbeni összegezése [2] határterületi problémát tárgyal és old meg sikerrel: a felszín alatti víz és a földtani viszonyok olyan szoros talaj képződési kapcsolatára utal, ami akkor forradalmi eredménynek számított. 1925—4926-ban Rockefeller-ösztöndíjjal két évet Zürichben töltött, a híres Georg Wiegner professzor mellett dolgozott a műegyetemi talajkémiai tanszéken. Következő munkájában [3] megint határterületi problémákkal foglalkozik és mint újat alkotó kitűnő hidrometeorológus is jelentkezik. A Magyar-medence negyedidőszaki földtáni történéseinek kutatásában igen fontos szemléleti változást jelentett és nemzetközileg is nagy elismerést váltott ki egyik tanulmánya [4], mely később az Alföld rétegvizeinek kutatása során gyakorlatilag is igen hasznosnak bizonyult. Víztározók építését előkészítő műszaki földtani és hidrogeológiai munkássága 1939-től kezdődik. Jelentős eredményei (főleg a taracközi nagygát előkészítő munkálatai) nem jelentek meg nyomtatásban ugyanúgy, mint hidraulikai munkássága sem. (Például a „Hordalékmozgató folyók eróziójának és a folyókanyarulatok keletkezésének problémája.") 1944 februárjában saját kérésére ment nyugdíjba a Földtani Intézettől 25 évi szolgálat után. Későbbi években többszöri felszólításra sem reaktiváltatta magát, hanem mint szakértő működött haláláig, különféle nyersanyagkutatási (víz, érc, kálitrachit, uránium) feladatokban. A vízkémia, hegységszerkezet, hidrogeológia és geofizika gyönyörű szintézise, a mérési és elemzési eredmények lenyűgöző kritikai értékelése az a két munkája [5, 6], mely mindmáig nélkülözhe-