Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
4. szám - Selényi Pál: Budapest vízellátási rendszere
186 Hidrológiai Közlöny 1968. 4. sz. Madarász G.: A víztermelés és gazdasági vonatkozása foglalkozni építőipari és ipari munkafeladatokkal, függetlenül attól, hogy ezt megelőzőleg rendszeresen végeztek-e ilyen munkát vagy sem. S4 szocializmus építése során ugyanis országszerte hatalmas méretű építkezés indult meg. Rohamosan fejlődött az ipari, e fejlődés eredményeit azonban részben vertikálisan hosszabb ideig maga az ipar, részben más súlyozott népgazdasági ágak szívták fel. Az építőipar és ipar e nagy népgazdasági feladatai mellett a számban és súlyban nem nagy tételt képviselő közművek •— egyes ágakat, mint amilyen a, z elektromos áramszolgáltatás, kivéve — a dolgok természeténél fogva háttérbe szorultak, s kénytelenek voltak fejlesztési feladataikat maguk megoldani. A Fővárosi Vízművek szempontjából az építési feladatok különösebb problémát nem jelentettek, miután már a II. világháború előtt is rendszeresen végzett a Vízművek csőfektetési munkákat, s más különleges vízépítési munkákra is kellően felkészült. Budapest hatalmas arányú fejlődése a felszabadulás után, a lakosság igényeinek fokozottabb kielégítésére vonatkozó követelmények a szocializmus építése során, Nagy-Budapest létrehozása, a gyors ütemben fejlesztett ipar megnövekedett igényei oda vezettek, hogy a fejlesztés feladatai a Fővárosi Vízműveknél is elsőrendűvé váltak. Az építőipari vállalatok kapacitásának már említett teljes lekötöttsége azonban rendkívül megnehezítette kivitelező kapacitás biztosítását. Ily körülmények között érthető, hogy a Fővárosi Vízmüvek fejlesztési feladatainak megvalósításához egyre jobban rákényszerült saját építési kapacitásának fokozására, s e folyamat következményeként ma ott tart, hogy építési kapacitása eléri egy közepes nagyságú építőipari vállalat teljesítőképességét. Bizonyos mértékig ugyanez a folyamat zajlott le a technológiai szerelési munkáknál is, bár sokkal szűkebb keretek között. A vállalat profiljaiban bekövetkezett ily nagymértékű eltolódások jelentős problémát vetettek fel az utókalkuláció területén. A probléma lényege az volt, hogy milyen elvek szerint kell terhelni a rezsi-jellegű költségekkel az egyes profilokat ahhoz, hogy azok jövedelmezőségéről helyes képet kapjunk. A rezsi-jellegű költségeknek az az elosztási módszere, melyet a vonatkozó költségszámítási előírások alapján alkalmaztunk, semmiképpen sem bizonyult kielégítőnek. Ez az elosztási mód lényegében az üzemi általános költségeknek munkabérek szerinti, a vállalati általános költségeknek a szűkített önköltség szerinti, az anyagigazgatási költségeknek pedig az anyagfelhasználás értéke szerinti szétosztásából állt. E szétosztási rendszer hiányossága abban jelentkezett, hogy a rezsi-jellegű költségek ugyanazon tevékenységi ágon belül időszakról—időszakra összegszerűleg csökkentek vagy nőttek anélkül, hogy a kérdéses tevékenységi ág volumene változott volna, vagy változott volna a rezsijellegű költségek tömege. A rezsi-jellegű költségek eme ingadozását egyszerűen előidézhette az, ha valamelyik másik termelési ágban változott a termelés volumene. Érthető például, hogy akkor, amikor a hűvös, esős időjárás következtében az ívóvíztermelés visszaesik, az ivóvíztermelés rezsiköltsége megnő. Az azonban már üzemgazdaságilag téves képet ad, ha ugyanakkor az ivóvíztermelés rezsijének egy része az alkalmazott számítási technika következtében áttolódik az építőipari és ipari profilra, s ezáltal az építőipar és ipar jövedelmezősége csökken. Ugyanígy, de ellentétes irányban tolódtak a rezsiköltségek akkor, ha az építőipar termelése csökkent. Az ipari profilnál a rezsiköltségek aránya és összege ugyancsak fel ós le hullámzott, de itt már nem is annyira az aránylag kis volumenű ipari termelés változása idézte elő az eltolódást, hanem inkább a sokszorosan nagyobb tömegű ivó víztermelés és építőipar teljesítményeinek ingadozása. Bármennyire is érthető és szükségszerű a rezsiköltségek megoszlásának vázolt ingadozása az alkalmazott számviteli technika következtében, az egyes termelési ágak jövedelmezőségének megítélését mégis lehetetlenné tette. A rezsi-jellegű költségek felosztásának eddigi módszere tehát alkalmatlannak bizonyult, s helyette olyan új módszert kellett találni, mely e költségek felosztását stabilizálja, s helyes képet nyújt a jövedelmezőség értékeléséhez. A probléma megoldásához a közmű jellegének, feladatának és funkciójának behatóbb vizsgálata és tisztázása útján lehet eljutni. Az ehhez vezető megfontolások a következők: — A közmű-vállalatok a társadalom és gazdasága fejlődése során annak idején általában olyan szükségletek kielégítése céljából jöttek létre, melyeket a társadalom, vagy annak egy része a fejlődés adott pillanatában annyira elsőrendűnek ítélt a maga szempontjából, hogy e szükségletek kielégítésének módját és mértékét részben vagy egészben saját irányítása alá vonta. (Pl. vízellátás, szennyvízelvezetés, stb.) — E szükségletek elsőrendű, különleges jellege ma is fennáll, amikor a termelés gyakorlatilag teljes egészében társadalmasítva van. — A közművet tehát minden más termelő, szolgáltató szervezettől az különbözteti meg, hogy a társadalom szempontjából elsőrendű, különleges szükségleteket elégít ki s ez adja fennállásának lényeges tartalmát. K feladat nélkül a közmű már nem közmű, viszont közmű marad akkor is, ha fő feladatán kívül bármilyen más tevékenység tevékenységi körébe kerül. — Miután a főfeladat adja meg a közmű kizárólagos létalapját, nyilvánvaló, hogy e főfeladat megvalósítását mindazoknak a kötlségelcnek terhelnie kell, melyek e főfeladat megvalósításához szükségesek. — A közműnek fő feladatát oly méretű szervezet útján kell megvalósítania, mely alkalmas a társadalom által elsőrendűnek ítélt szükséglet adott körülményeknek megfelelő optimális szinten való kielégítéséhez. — A főfeladat megvalósítását tehát azok a költségek terhelik, melyek a főfeladat megvalósításához szükséges szervezet fenntartása és működése során felmerülnek. A rezsi-jellegű költségek szétosztása céljából a fenti következtetés alapján az első feladat annak a szervezetnek a megállapítása, mely a közmű főfeladatának megvalósításához szükséges. Lényegében tehát a közmű-vállalat adott keretein belül azt a szervezetet kell elkülöníteni, melynek minden körülmények között fenn kell állnia, még akkor is, ha a közmű főtevékenységén kívül minden egyéb tevékenységet felhagyna. Ezután meg kell állapítani azokat a költségeket, melyek e szervezet fenntartásához, működéséhez szükségesek. A termelés közvetlen költségeit figyelmen kívül hagyva — ezek a költségek azok, amelyek rezsi-jellegű költségként
