Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

S'141 Hidrológiai Közlöny 1968. 2. sz. KÖNYVISMERTETÉS A Vízkészletgazdálkodási Évkönyv sorozat és annak 1965. évi kötete. IV. kötet 1965,/Budapest 1966. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 180 oldal, 46 táblázat, 76 ábra, 18 kép. Témafelelős és szerkesztő: Csermák Béla és Domokos Miklós. A vízkészletgazdálkodás a vízgazdálkodásnak az az ágazata, amely a vízkészleteknek a társadalom vízigényével való összehangolását célzó tudományos, műszaki, gazdasági és irányító tevékenységeket foglalja össze. Az összehangolás egy része a vízkészletek természetes, időés térbeli eloszlásának módosításával és minőségének óvásával, másrészt a vízigények alakulásának tervszerű irányításával történik. A tervszerű vízkészletgazdálkodás intézményes bevezetése olyan területeken szükséges, amelyeken a vízigények kielégítése — hacsak időlegesen is — jelenleg, vagy várhatóan á jövőben nehézségekbe ütközik. Az ország sajátos vízrajzi helyzete, a vízkészletek és vízigények tér- és időbeli egyenlőtlen megoszlása, a máris jelentkező vízhiányok, valamint a vizek minőségi állapotában történt változások szükségessé teszik, a jövőben pedig egyre jobban megkövetelik a vízkészletekkel való tervszerű gazdálkodást. Magyarországon a vízkészletgazdálkodásnak —amely a népgazdaság fejlesztése tervezésének máris egyik fontos elemévé vált — folyamatos feladatai vannak. Szükséges ezért, hogy e fiatal szakágazat munkájáról, eredményeiről, nehézségeiről ne csak a vízügyi szakemberek, hanem a népgazdaságot irányító gazdasági, politikai és tudományos szervek folyamatosan tájékozódjanak. E célt szolgálja az 1962. évi kötettel megindított Vízkészlet gazdálkodási Évkönyv sorozat. A sorozat eredeti célkitűzéséhez — a gyakorlat igényeihez igazodva — fokozatosan egy második cél is járult: az operatív vízkészletgazdálkodás közvetlen segítése. Az eredeti célkitűzés bővülése következtében az Évkönyvek terjedelme is évről évre nőtt: míg az 1962. évi kötet terjedelem 76 oldal, 13 táblázat és 30 ábra, addig az 1965. évi köteté 180 oldal, 46 táblázat és 76 ábra volt. A kétféle célkitűzés bizonyos mértékű ellentétben van egymással: az 1965. évi kötetben az adatanyagnak az operatív tevékenység érdekében részletes, terjedelemes táblázatokban való közreadása s a részletező leírás az Évkönyv áttekinthetőségét, olvasmányosságát rontotta. Ez az elsődleges célkitűzésnek, a nagyvonalú tájékoztatásnak rovására történt. Az 1965. évi Évkönyv előszava megállapítja, hogy a tárgy sajátossága — elsősorban az egyik évről a másikra bekövetkező változások általában viszonylag kis mértéke — miatt nem látszik célszerűnek, hogy évről évre az utóbbi kötet részletességével állítsuk össze az évkönyveket. Helyesebbnek látszik, ha nagyobb időközönként (például a népgazdasági tervek rendszeréhez igazodva, öt évenként) adnak ki részletes — azaz a két célkitűzés egyidejű kielégítésére törekvő — évkönyveket, a közbülső években pedig rövidebb, csak az eredeti célkitűzésre szorítkozó beszámolók jelennek meg. (Öszszehasonlításul érdemes megemlíteni, hogy a Dél-Kalifornia vízkészleteiről beszámoló évi jelentések — amelyek külföldi viszonylatban, tudomásunk szerint, az Évkönyv-sorozathoz leginkább hasonlító kiadványok — 15—20 oldalasak és 8—10 ábrát valamint 4—5 táblázatot tartalmaznak.) Célszerűnek látszik tehát, hogy a Vízkószletgazdálkodási Évkönyvsorozat 1966. évi kötete — és utána előreláthatóan az 1967—1969. évi kötetek is — kb. az 1962. évi első kötet terjedelmében (55—60 oldal, 10 táblázat, 35 ábra) jelenjen meg. Célkitűzésük kizárólag a vízkészletgazdálkodás tárgyévi helyzetéről, eredményeiről, országos, illetve nagytáj i áttekintés, tájékoztatás adása. A szöveg gördülékenységének fokozásával, a táblázatok számának és terjedelmének csökkentésével, valamint az ábrák viszonylagos számának növelésével az Évkönyvek olvasmányosabbá válnak. Az 1970. évről, ismét kettős célkitűzéssel és más tematikával, terjedelmesebb összefoglaló kötetet terveznek kiadni. A sorozat egy-egy kötete Magyarország természeti, gazdasági ós társadalmi viszonyainak figyelembevételével, az eddigi tudományos kutatások és vizsgálatok (hidrológia, hidrogeológia, vízmérleg-módszertan kidolgozása stb.) eredményeire alapozva mutatja be vízkészletgazdálkodásunk jelenlegi helyzetét. A sorozat kötetei áttekintő ós értékelő-elemző összképet adnak a tárgyév vízkószletgazdálkodás szempontjából jellegzetes hazai eseményeiről, taglalják a sajátos vízrajzi helyzetből eredő nemzetközi vonatkozású problémákat, továbbá feltárják a kritikussá váló területeken a vízhiányok okait, javaslatot tesznek azok megszüntetésére, s a vízgazdálkodási mérlegek (a hasznosítható felszíni ós felszín alatti vízkészletek és az azokat terhelő vízigények egybevetése) alapján kimutatják a vízhasználatok fejlesztési lehetőségeit. Az Évkönyv tehát a tájékoztatáson túlmenően hasznos eszköze a vízügyi operatív szerveknek és — mivel igen sok alapadatot (vízkészlet, vízigény) tartalmaz — hasznos segédeszköze a tervezőnek is; ezáltal a hidrológiai adatok helyes alkalmazásának új távlatát nyitotta meg. Az Évkönyv-sorozat negyedik, 1965. évi kötetének tartalma — minthogy a második ötéves terv utolsó évéről készült beszámoló — az előző évi kötetekhez viszonyítva bővült. E bővülés elsősorban az Évkönyv mondanivalójának gerincét összefoglaló súlyponti részben, az országos vízmérleg fejezetben jelentkezik, mert a fejezet ezúttal a vízmérlegkarok (vízkészlet-vízigény) elemeit tételesen felsoroló segódtáblázatokat, továbbá a legjellegzetesebb adatokról áttekintő térképeket is tartalmaz. A kötet első ízben sok vízgazdálkodási hossz-szelvényt mutat be, ami a Vízügyi Igazgatóságok hidrológus mérnökeinek fokozódó jó munkáját és az értékelő feldolgozásokba való tevékeny bekapcsolódását jelzi. A hossz-szelvény segítségével nyilvántartható a vízfolyás hossza mentén változó hasznosítható- ós mederben hagyandó vízkészlet, valamint a vízigény, továbbá a készlet és az igény különbségeként a szabad vízkészlet, illetőleg a vízhiány. A vízgazdálkodási hossz-szelvények a vízkészletgazdálkodási helyzet számbavételének és tervezésének fontos munkaeszközei. A vízkészletgazdálkodás elméleti és módszertani kérdéseivel foglalkozó úttörő jellegű munkákból részleteket —- az Évkönyv-sorozat első két kötetében közöltek, valamint a közelmúltban megjelent szakcikkek alapján ismertnek feltételezve — e kötet nem tartalmaz; helyette a tárgykörben megjelent hazai szakcikkek ós a kéziratos tanulmányok részletes bibliográfiáját adja közre. Az 1965. évi kötet mondanivalója hat fejezetre tagozódik. Az első fejezet az ország tárgyévi meteorológiai jellemzését adja. A Duna-medence időjárásának áttekintése után a hazai csapadék, hőmérséklet és párolgás, valamint napfény és szélviszonyokról ad értékelő ismertetést. A második fejezet a tárgyévi hidrológiai viszonyok leírását adja. Részletesen tárgyalja a felszíni és felszín alatti vízkészletek számbavételének módját; mindkettőnél kitérve a mennyiségi és minőségi kérdésekre is. Az országhatárt metsző ós képező vízfolyások esetében a szomszédos államok vízkészletgazdálkodásunkat érintő tárgyévi tevékenységeivel külön fejezet-rész foglalkozik. A súlyponti harmadik fejezet az Évkönyv tulajdonképpeni tárgyával, a vízkészletgazdálkodással foglalkozik. A fejezet mondanivalójának gerincét az áttekintést adó országos vízmérleg, továbbá a 16 vízkészlétgazdái kodási-egysóg, valamint ezek továbbosztásából adódó 60 alegység-részleteket is tartalmazó — vízmérlegei képezik. így e fejezet a felszíni vízkészlet mennyiségi számba vétele eredményekónt tartalmazza a hasznosítható vízkészlet összetevőit: kereken 140 vízfolyás jellemző szel-