Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

3. szám - Szolnoky Csaba–Mészáros Gábor: Talajok nedvességtartalmának folyamatos mérése laboratóriumi viszonyok között

140 Hidrológiai Közlöny 1968. 3. sz. Szolnoky Cs.—Mészáros G.: Talajok nedvességtartalma talomtól. Részben e miatt, részben pedig a pontosságot erősen befolyásoló egyéb tényezők miatt a módszer a nedvességtartalom abszolút értékének mérésére csak a legnagyobb körültekintéssel és más módszerrel való ellenőrzés mellett használható. c) A berendezés fő alkalmazási területe a nedvességtartalom relatív változásának észlelése. A laboratóriumi szivárgási kísérletek többségében a feladat ugyanis nem a talajnedvesség-eloszlás pontos meghatározása, hanem valamely jellemző nedvességi szint (pl. zárt kapilláris sáv felső szintje) időbeli elmozdulásának követése, vagy egy nedvességi állapot (pl. telítődés) beállásának megállapítása. Erre pedig a leírt berendezés hitelesítés nélkül, változó tömörség vagy heterogén talaj esetében is felhasználható. A talajvízszint emelkedése esetén például igen jól megállapítható a kapilláris sáv áthaladásának időpontja, valamint a víztartalom állandósulása. A berendezést több laboratóriumi kísérletnél mi is elsősorban ilyen jellegű feladatok megoldására használtuk fel, ahol az megbízható adatokat szolgáltatott (kapilláris sáv emelkedésének mérésekor pl. a hiba kisebb volt, mint ±3 mm). A kapilláris sáv emelkedésének mérésekor az egyes mérőfejeknél jellegzetes ellenállásváltozási görbét kaptunk (6. ábra), amelyekből az emelkedési görbe egyes pontjai egyértelműen megkaphatok. Itt említjük meg, hogy a talaj telítődési folyamatának vizsgálatakor a mérési adatokból az abszolút nedvességtartalom értékére is következtethetünk, ha a folyamatot megelőző és követő nedvességtartalmat más módszerrel meghatározzuk és a talajra már megállapított hitelesítési görbét az adott talajtömörségnek megfelelően — a görbe két pontjának ismeretében — korrigáljuk. Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogyatalajok nedvességtartalmának elektromos ellenállásmérésen alapuló módszere, laboratóriumi körülmények között, a mérőberendezés megfelelő kialakítása esetén lehetőséget ad egyes szivárgási jelenségek kielégítő pontosságú megfigyelésére. Hozzászólás Varrók Endre*: A talajok nedvességtartalmának folyamatos mérésére szolgáló, a tanulmányban ismertetett laboratóriumi módszer több szempontból is figyelemre méltó. Első helyen kell említenem azt a lehetőséget, melyet ez a módszer a kapillárisán feltöltött, illetve töltődő tér vizsgálatában nyújthat. Szivárgási jelenségek laboratóriumi megfigyelése során rendszerint el nem hanyagolható nehézséget jelentett az a körülmény, hogy a kapilláris vízzel telt sávban a rendelkezésre álló eszközökkel sem a sáv méreteit, sem a nyomásokat, sem a szivárgó vízhozamot nem lehetett kielégítő módon meghatározni. A tanulmányban található és a közelebbi részleteket nélkülöző leírás is sejteti, hogy a szerzők a most már * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. üzembiztos és jól működő eszköz használati körét bővíteni kívánják, de már a tanulmány is közli, hogy a kapilláris sáv kialakulásának, vagy a sávhatár megváltozásának követésére külön hitelesítés nélkül is alkalmas. További alkalmazási lehetőséget rejt az a körülmény, melyet a szerzők a műszer használatára vonatkozó megjegyzéseik a) és b) pontjában említenek, hogy tudniillik a mérőeszköz abszolút nedvességtartalom meghatározására csak akkor alkalmas, ha a talaj tömörsége (és a talajvíz vezetőképessége) nem változik. Gyakran nem is a víztartalom változását, hanem éppen a vízzel teljesen telt talaj szerkezetének megváltozását kellene megfigyelni. Megfelelően hitelesítve a műszer alkalmas lenne ilyen feladatok megoldására is és ezzel a talajtörés, talajelsodrás (szuffózió), illetve kolmatáció folyamatának megfigyelésében igen hatékony eszközre tennénk szert. A mérési módszer alkalmazásával kapcsolatban egy szempontra szeretném felhívni a figyelmet. A talajszemcséket körülvevő vízburokban elektromos hatások érvényesülnek, maga a víz nagyrészt polarizált molekulacsoportokból áll. Elektromos erőtérben a víznek számos olyan tulajdonsága megváltozhat, mely viszkozitására vagy a kapilláris erőre hatással van. Eredményes kísérleteket végeztek például kutak vízhozamának növelésére elektromos tér létesítése útján. Célszerű lenne megvizsgálni a mérési eljárást abból a szempontból is, hogy az elektromos tér bekapcsolásának van-e hatása az átszivárgó vízhozamra, vagy a kapilláris emelésre. n0CJiefl0BaTeJibH0e H3MepeHHe BJiawHOCTH rpyHTos B jiaöopaTopHbix ycjioBHflx CojibHOKU, 1.—Mecapom, r. B (jHijibTpauHOHHUx oniiirax, npoBe/ieHHbix Ha MOAemi B rHftpaBJuiHecKoií jiaóopaTopiiH nacTO npnxoflUTCH H3MepiITb BJia>KHOCTb B pa3HbIX TOWaX rpyHTOBOI'O npOCTpaHCTBa. CTaTbji 3aHHMaeTC5i c MeToflOM onpeaeneHHH BnawHocTH noiB npu noMomii H3MepeHHH ajieKTpimecKHM conpoTHBJiemieM, a Tai<»ce flOCTOBepHOCTbio npHMeHewifl 3Toro MeTOfla. OribiTbi noKa3a.nn, MTO (Puc. 4) c npiiMeHeHHeM cerMeHTHbix aneKTpofl H TOKa OKOJTO 1000 Tu ajih necwaHbix noiB MO>KHO npoBecTii .nocroBepHoe iraMepeHHe B naSopaTopHbix ycjiOBHjix. BawcHaji oöjiacTb npHMeHeHH5i 3Toro oöopyflOBauHfl HaöJuo^eHHe OTHocHTejibHoro H3MeHeHHH BJiajKHOCTH (KanHJIJlHpHafl HanOJlHeHHOCTb, puc. 6). Konlinuierliche Mcssungf der IJodenfeuclüigkeil bei Laboratoriumsyerhaltnissen Szolnoky, Cs.—Mészáros, G. Bei den im hydraulischen Laboratórium durchgeführten Sicker-Modellversuehen ist es oft notwendig, an verschiedenen Punkten des untersuchten Raumes die Bodenfeuchtigkeit laufend zu messen. Die Abhandlung befasst sich mit der Bestimmung der Bodenfeuchtigkeit durch elektrische Widerstandsmessungen und mit der Anwendbarkeit dieser Methode. Laut den Untersuchungen, können mit der in Abb. 4 gezeigten, mit segmentförmigen Elektroden versehenen Beobachtungsreihe und mit Anwendung eines Messstroms von ungefáhr 1000 Hz unter Laboratoriumsverhaltnissen, im Sandboden verlássliehe Messungen durchgeführt werden. Das Hauptanwendungsgebiet der Einrichtung ist die Beobaehtung der relativen Anderung des Feuchtigkeitsgehalts (z. B. kapillare Sáttigung, Abb. 6).