Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

3. szám - Dr. Szalai György: Vizsgálatok az esőszerű öntözés adagolási elemeinek meghatározására lejtős területeken

Szalai Gy.: Az esőszerű öntözés adagolási elemei Hidrológiai Közlöny 1968. 3. sz. 105 leti öntözésünket megelőzően a Gazdaság kelesztő öntözést végzett. Ennek következtében a talaj felületén 2—3 mm-es kéreg alakult ki (A változat). 2. Sekélyen szántott és vetésre elmunkált laza talajfelületen (B változat). 3. 1,5—2,0 m inagas kukoricában, virágzás előtt. A területen a vetést követően növényápolási munkát nem végeztek. A gyomirtást Simazinnal végezték. A talajt a növényzet erősen árnyékolta. A talaj felülete a megelőző csapadékok hatására erősen tömörödött (C változat). 4. Mint előző, de a mérőparcellák talaját sekély kapálással (3—4 cm) lazítottuk (D változat). A mérési adatokat a 7. táblázatban foglaltuk össze. Adataink azt mutatják, hogy ilyen, viszonylag enyhe lejtőkön is, növényzetnélküli talajon, már csak egészen kis intenzitások alkalmazhatók úgy, hogy az egyszeri öntözés vízmennyisége lefolyás, illetve talaj veszteség nélkül kiszolgáltatható legyen. 10 mm/óra-t meghaladó intenzitásoknál már komoly talaj veszteségre kell számítani. Laza felső talajréteg esetén ez az intenzitás érték valamivel meghaladható, bár különösen kötöttebb talajoknál, ebben az esetben könnyebben kialakult a felületi kéreg. Ez a további öntözéseknél, ha közben nincs lazító talajmunka, megnehezíti az egyszeri öntözővíz-mennyiség veszélytelen kiadagolását. Mint a C, változatban kapott adatok mutatják, a növényzet erősen csökkenti a cseppenergiával szorosan összefüggő erodáló hatást. Emiatt azonban =— elsősorban vegyszeres gyomirtással kezelt kapásnövényeknél — nem növelhető az intenzitás, mert nagy mennyiségű csurgalékvizet eredményez. A 65/2/3. sz. mérésünknél pl. annak ellenére, hogy az intenzitás kicsi volt, az öntözés ideje alatt 5,3 mm-nek megfelelő vízmennyiség folyt le, ami a kiadott csapadék 17,2%-a volt. Igaz, hogy a parcella a sugárvég közelében helyezkedett el, tehát elvileg durva permetet kapót, ugyanakkor azonban érvényesült a növényzet fékező hatása. A növényzet alatti lazított talaj természetszerűleg minden szempontból legjobbnak mutatkozott. Összefoglalás Lejtős területek esőszerű öntözéséhez meg kell állapítani azokat a vízadagolási határértékeket, melyeken belül maradva, különböző körülmények között (változó lejtésviszonyok, fedettség, talajviszonyok és talajállapot stb.) jóminőségű öntözést tudunk végezni, anélkül, hogy ezeken a csapadékeróziónak általában egyébként is kitett területeken, az öntözéssel további talajelhordást eredményeznénk. Ebben a vonatkozásban a külföldi kutatási eredmények — mint más hasonló jellegű kérdésekben is — csak fenntartásokkal és tájékoztatásképpen fogadhatók el. Közvetlenül felhasználható értékeket csak széles körű, hazai kísérletek szolgáltathatnak. Az általunk végzett mérések adatai — ha eredményeink nem is tekinthetők véglegesnek •— e határértékekre vonatkozóan nyújtanak tájékoztatást. Eredményeinkből az alábbi következtetéseket vonhatjuk le: 1. 5%-os esést meghaladó lejtőkön, ha azt növényzet nem takarja 10—12 mm/óra értéket meghaladó intenzitású öntözés nem ajánlható, célszerű 10 mm/óra érték alatt maradni. 2. A második öntözéstől kezdődően 6—8 mm/órára kell csökkenteni az öntözés intenzitását . Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szórófejet egy fokozattal kisebb átmérőjű fúvókákkal kell felszerelni. 3. Sűrű vetésű szálastakarmány-nö vények öntözésénél az intenzitás 14—15 mm/óra értékig emelhető. 4. Kapás növények öntözésénél, abban az esetben, ha a tenyészidőben talajlazítás nem történik (vegyszeres gyomirtás) 5—12%-os lejtőkön a javasolt felső intenzitásérték 8 mm/óra, ellenkező esetben az intenzitás 10—12 mm/óra értékig emelhető. 5. Szőlőterületeken, ahol folyamatos gépi permetezés folyik, ajánlatos 6 mm/óra érték alatt maradni. Ennél nagyobb intenzitásnál a gépek által tömörített talajsávokon rövid idő alatt megindult az erózió. 6. A felsorolt határértékek alatt maradva az öntözési erózió mértéke a megengedett alatt marad. 7. Öntözött lejtőkön fokozott gondot kell fordítani az agrotechnikai módszerekkel megvalósítható talajvédelemre, melyek közül éppen a kapált parcellákon végzett kísérleteink eredményeire tekintettel ki kell emelnünk a közel színtvonalasan végzett mélylazítást, melynek az aktuális vízáteresztőképességre gyakorolt kedvező hatásáról a magyar szakirodalom is több helyen beszámolt. A lefolyás megindulásának a talaj nedvességtartalmával való kapcsolata további vizsgálatok tárgyát képezheti. Jelentős lépést jelentene a kérdés megoldásában és a jelenségek magyarázatában a csapadék energiatartalmának egzakt mérési lehetősége. A méréseknek más talajtípusokra való kitér- \ jesztése és a mérések számának növelése az eredmények általánosítását megbízhatóbbá tenné. IRODALOM [1] Balogh dános: Dombvidéki víztározók. Műszaki Kiadó, Budapest, 1966. [2] Balogh J.—Szalai Gy.—Szigyártó Z.: Öntözőgazdálkodás dombvidéken. VIMTI—VITUKI. Vízügyi Szakmai világszintbeszámolók. 111. Budapest, 1965. [3] Dvorak, I.—Holy M.: Az esőszerű öntözés optimális intenzitása. (Optimum intensity of spray irrigation) Fourth Cong. on ICID Madrid, 1960. [4] Laws, J. Otis: Ujabb vizsgálatok esőcseppekkel és erózióval kapcsolatban. (Recent studies in raindrops and erósion). Arg. Eng. 1940. 11. sz. [5] Mc Culloch: Tervezési eljárás hordozható esőztető berendezés céljára. (Design procedure for portable sprinkler irrigation) A gr. Eng. 1949. 1. sz. [6] Middleton, H. E.: A talaj, mint egy fizikai rendszer. (Soil as a physical system). Aeademie press New York. 1952. [7] Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban. Mg. Kiadó, Budapest, 1963.