Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
1. szám - Dr. Goda László–dr. Lászlóffy Woldemár: A dunai országok negyedik hidrológiai előrejelzési konferenciája
Goda L.—Lászlófjy W.: Előrejelzési konferencia Hidrológiai Közlöny 1968. 1. sz. 9 ból foglalkozott az előrejelzéssel. Mások, éppen ellenkezőleg, a kisvízfolyásokon és különösen a tározómedencékkel kapcsolatban alkalmazható eljárásokat ismertettek. Külön csoportot alkotnak a jégviszonyok előrejelzésével foglalkozó tanulmányok. Végül hallottunk néhány elméleti vizsgálatokról szóló beszámolót is. A nagy folyókra vonatkozó előrejelzések Az ebbe a csoportba sorolható 9 dolgozat közül 2 az árvízelőrejelzés körébe vág, 6 a többnapos, folyamatos előrejelzés kérdésével foglalkozik, végül l-nek a hosszúidejű előrejelzés a tárgya. A rövididejű árvízi előrejelzések köréből jól ismert rutinmódszer gyakorlati alkalmazásáról van szó 1. Kunsch (Hidrometeorológiai Intézet, Pozsony) „A tetőző vízállások néhány összefüggése a csehszlovák Dunaszakaszon" c. tanulmányában. A szerző a komáromi szelvényben várható tetőző vízállást (H K) az alábbi tényezők függvényeként írta fel: a) a komáromi vízállás a pozsonyi tetőzés (H b) időpontjában (JIKB)', b) e két vízállás különbsége (//« — Ukb) c) a Rába árpás i és a Vág salai szelvényében mért vízhozam összege: ZQ(m 3/s), továbbá d) az árhullám tömegét jellemző paraméterek: a pozsonyi tetőzést megelőző 48 óra alatti vízállásváltozás (AHb í s), az árhullám Pozsonyban észlelt relatív magassága (AHn) és a pozsonyi tetőzésnél 20 cm-rel alacsonyabb szintet meghaladó vízállás tartama (Tn). A felsorolt független változókkal felírt lineáris kapcsolat állandóit számítógéppel határozta meg. Ad) alatti paraméterek súlya olyan csekély, hogy elhanyagolhatók, és így a mindennapi gyakorlati igényeket a H K=f(H B, HB — JIKB, EQ) kapcsolat egyszerű koaxiális ábrázolása is teljes mértékben kielégíti. A grafikon segítségével, illetve számítással készített előrejelzések megbízhatósága gyakorlatilag egyenlő. A komáromi tetőzések előrejelzésének középhibája 7,7 cm, a maximális hiba 49 cm. Az árhullámok tetőzésének előrejelzése szempontjából fontos kérdéssel foglalkozik a holland van der Made „Az árhullámok levonulási idejének dimenzió nélküli kifejezése" c. tanulmányában. összehasonlítási alapul a derékszögű négyszögszelvényű telt mederben lefolyó vízhozamot és a hozzátartozó levonulási időt véve, az anyamederliez csatlakozó derékszögű négyszögszelvényű hullámtéren szétterülő minden más árhullám vízhozamát és levonulási idejét viszonyszámmal jellemzi, majd kiterjeszti a tárgyalást arra az esetre is, amikor a hullámtér bizonyos része nem vesz részt a vízemésztésben, hanem csupán tározóként szerepel. A vízhozamokat és a levonulási időket illetően a geometriai szelvényalakra levezetett elméleti összefüggések a Maas folyó 117 km-es szakaszára (és ennek 3 rész-szakaszára) vonatkozó mérési eredményekkel jó összhangban vannak. A szerző, akit az árhullámok ellapulásáról írott kitűnő tanulmánya 1 révén ismertünk meg, csupán a levonulási idő alakulásának általános jellemzésére törekedett, és eredményének gyakorlati értékesítésével nem foglalkozik. Munkája ezért elsősorban a folyami hidraulika jobb megismerését segíti elő és így közvetve szolgálja a hidrológiai előrejelzések ügyét. A folyamatos előrejelzéssel foglalkozó tanulmányok közül első helyen Bukovszky György (Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár) „A nem-permanens egyenletesen változó vízmozgás differenciál-egyenletének Fourier-, illetve exponenciális sorbafejtésén alapuló előrejelzési módszer" c. dolgozatát említjük. A szerző Daubert nyomán abból a — jogos — feltevésből indul ki, hogy az árhullám magassága elhanyagolható a hullám hosszához képest, amiért a változó vízmozgás egyenletében a gyorsulást és a sebességváltozást kifejező tag elhagyható. Ebben az esetben az egyenletben szereplő együtthatók — ha rövid folyószakaszról és viszonylag lapos hullámról van szó —, állandóknak tekinthetők. (Ellenkező esetben az együtthatók idő- vagy út-szerinti változását is számba kell venni.) Az így leegyszerűsített modell Fourier- vagy exponenciális sorbafejtéssel vezet a megoldáshoz, amelynek során a szerző még néhány számítási egyszerűsítést vezet be (pl. eltekint az esés- és szelvény változástól). Az eljárás használhatóságát egy a Dunára vonatkozó példa bizonyítja, ahol Nagymaros, Budapest és Dombori ismert vízhozama alapján kapjuk Dombori másnapi vízhozamát (és ebből a vízállást). A példa — egy nem egészen 200 km hosszú, mellékfolyó nélküli folyamszakaszra készített 24 órás előrejelzés — nem túlságosan meggyőző, különösen ha meggondoljuk, hogy Nagymaros és Dombori közt a levonulási idő 2—3 nap. A szerző maga is rámutat, hogy a bemutatott eljárás még nem tekinthető kiforrottnak. Céljukat tekintve nem, de eredményeik használhatósága szempontjából mégis az előrejelzés körébe vágnak azok a modellkísérletek, amelyekről Bauch Wolfram, a müncheni műegyetem obernachi vízépítési laboratóriumának tanársegédje számolt be „Vízálláselőrejelzési vizsgálatok a Duna Regensburg—Straubing-i 60(1 m hosszú kismintáján" címmel. A szóbanforgó 59 km-es folyamszakasz 1 : 100, 1 : 25 méretarányú kismintáját azért készítették el. hogy rajta a hajóút megjavítására tervezett vízlépcsőknek a hatását vizsgálják az árhullámok levonulására. Ezzel adva volt az árhullámkép-áthelyezés (flood routing) tanulmányozásának lehetősége, amit ki is használtak. A módszer tudvalevően az adott mederszakaszba belépő és onnan egyidejűleg kilépő vízhozamok meghatározására alkalmas, és csak a belépő hullám előre jelzése esetén válik előrejelzési segédeszközzé, de ilyen módon is nagy a 1 ./. IV. van der Made: Topervlakking van hoogwalergolven op een rivier. I—II. Rijkswaterstaat, Directie Waterhoushouding en Waterbeweging, Hydrometrische Afdeling, 's-Gravenhage, 1966.
